Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-379

Az országgyűlés képviselőházának 379. vánítom. Az 5. §-szal kapcsolatban a Ház a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárul. Következik a 7. §. Kérem annak felolva­sását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 7. §-t). Elnök: Kíván valaki szólni? {Szilágyi La­jos szólásra jelentkezik.) Szilágyi Lajos kép­viselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A 7. § szerint közhasználatú gépjáróművállalat léte­sítésére engedélyt nem kaphat és ilyen válla­latnál sem az igazgatóság, sem felügyelőbizott­sági tag, sem bármi néven nevezendő alkalma­zott nem lehet (Halljuk! Halljuk!) annak a törvényhatósági bizottságnak, valamint annak a községi és városi képviselőtestületnek tagja, amely törvényhatóságnak, községnek vagy vá­rosnak területén a vállalat működik. Kögtön itt van egy törvényes határozmány, amely arculesapja a székesfővárosi törvényja­vaslatnak tegnap befejezett tárgyalási eredmé­nyét. A székesfővárosi törvényjavaslat éppen most létesített üzemigazgatóságokat és most mondottuk ki, hogy az üzemigazga lóságoknak, igenis, tagjai lehetnek a törvényhatósági bi­zottság- tagjai. Soft kimondottuk, (Pakots Jó­zsef: Sőt jelenléti [dí j g t kapnak!) hogy az üzem­igazgatóságok tagjai egyedül és kizárólag a törvényhatósági A|aitság tagjai lehetnek. Mi­közben tehát tegrWÄegy törvényjavaslat kere­tében elhatái'oztuKWogy ilyen vállalatok igaz­gatósági tagjai egyedül és kizárólag a törvény­hatósági bizottság tagjai lehetnek, ugyanakkor ma elfogadjuk a Felsőháznak olyan tartalmú átiratát, hogy például a Budapest székesfővá­ros területén működő autóbuszüzemnél az igaz­gatóság tagja törvényhatósági bizottsági tag nem lőhet. Itt ellenmondást látok a székesfővárosi .tör­vényjavaslat között éis e között az új törvény­szakasz között, ebből kifolyólag a Felsőháznak ezt a módosítását nem fogadom el. A Felsőháznak azt a törekvését és állás­pontját, hogy az összeférhetlenséget meg akarja szigorítani abban a tekintetben, hogy az enge­délyezésnél svzigorúbb eljárást tanúsítson a ke­reskedelemügyi miniszter, avagy a törvényha­tóság, amikor ilyen koncessziókat kiad: magam is osztom, ezt egészen biztosan osztja minden országgyűlési képviselő is. Ebben a tekintetben tehát köztünk nézeteltérés nem lehet, de viszont ennek a módosított szakasznak másik vonatko­zását szóvá kellett tennem, mert ellenmondást látok egymásután következő két napon, egy­másután következő két törvényjavaslatban, már pedig ez a gyárkorlátban, a végrehajtásban nagy zavarokat fog előidézni. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Senki sem.) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezá­rom. A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt nyi­latkozni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Magam részéről azt a szakaszt, amely a székesfővárosi törvényjavaslatban van, nem ismerem annyira részi étéiben, hog*y ki tudnék térni arra, hogy mennyiben van összeütközés ezzel a szakasszal, avagy nincs összeütközés, a nélkül azonban, hogy lényeg-éhen ismerném, a fővárosi törvényjavaslat illető szakasziát, azt hiszem, a két intézkedés között jelentős különb­ség van. Itt ez a törvényszakasz olyan vállala­tokról intézkedik, amelyek elsősorban magán­jellegű vállalatok, tehát nem közüzemszerűleg jelentkező vállalatok és ilyen eseteikben, ahol ilyen engedélyezés történik, ki akar zárni *i szakasz minden összeférhetlenséget. Azt hiszem, ülése 1930 április J^én, pénteken. 1:59 ez az első példa, ahol ilyen szigorúak vagyunk és ezt a Képviselőháznak is el kell fogadnia. A fővárosi törvényjavaslatban valószínűleg az egészen a város birtokában lévő közüzemekről van szó. A Ház és a törvényhozás bölosesége fogja eldörteni, mennyiben helyes, vagy meny­nyiben nem helyes az intézkedés és van-e vagy nincs ellentét ezzel a törvényjavaslattal. Ezt nem tudom, de hiszen maga a Felsőház, amely ezt az indítványt megtette, majd annak idején a fővárosi törvényjavaslatnál is revideálni fogja álláspontját azzal a törvényjavaslattal kapcsolatban. Tisztelettel kérem, hogy ezt a szigorú össze­lerhetlenségi törvényi rendelkezést méltóztassa­nak fenntartani és méltóztassanak a szakaszt ebben a szövegezésben elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 7. §-ban a Felsőház ál­tal tett módosításhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 7. §-ban a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárul. Következik a 9. §. Kérem a jegyző urat, szí­veskedjék a szakasz szövegét a Felsőház által módosított alakban felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 9. §~nak « Felsőház által módosított szövegét, amelyhez a Ház hozzászólás nélkül hozzájárul. — Olvassa a 10. §-nak a Felsőház által módosított szöve­gét). —• Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A 10. §-ban a, szabályrendelet alkotási kötelezettség van. Amikor a gépjáróművállalatokról szóló tör­vényjavaslatot tárgyaltuk, örömmel üdvözöltük azt hogy a szabályrendeletalkotási kötelezett­ség, amelyet az ipartörvény előír, ebben az új törvényjavaslatban elhagyatott. A szabályren­delet alkotási kötelezettség tudniillik a gyakor­latban csak papíron volt meg, a gyakorlatban a szabályrendeleteket részben nem alkutták meg a törvényhatóságok, részben pedig amely tör­vényhatóságok vették maguknak a fáradságot és időt, hogy szabályrendeleteket alkossanak, azoknak beküldött szabályrendeletei a kereske­delemügyi miniszter úr jóváhagyását nem nyerték el, hanem a kereskedelemügyi minisz­tériumban azokat* egyszerűen irattárba helyez­ték, illetve a jóváhagyást függőben tartották azzal az indokolással, hogy úgyis jön majd az új gépjáróműtörvény, és ezt a kérdést szabá­lyozni fogja. Részben tehát felesleges volt a szabályrendeletalkotási kötelezettség, részben pedig nem vette azt maga a minisztérium sem komolyan. Most meglepetéssel látom, hogy a Felsőház­ban valakinek az indítványára újból törvénybe­iktatjuk a törvényhatóságok szabályrendelet­alkotási kötelezettségét. En a Felsőháznak ezt az állásfoglalását teljesen fölösleges valaminek tekintem, abszolúte semmi jelentősége sincs an­nak, hogy egy törvényhatóság szabályrendelet alkosson ebben a tekintetben, különösen nincsen olyan szabályrendelet alkotásának jelentősége, amelyre a. sémát, a mintát a miniszter adja le, és a. leküldött séma szerint lemásolt szöveget mint törvényhatósági szabályrendeletet sza­vaztatják meg a közgyűléssel. (Barthos Andor: Minden ipari szabályrendeletnél így van!) Az egész engedélyezési eljárás most centralizálva van, az egész egy kézben van; mint ahogy előbb említettem, az államnak fenntartott jog az en­gedélyezési jog. Ilyen körülmények között, mi­kor ez az államnak fenntartott jog, s a törvény­hatóságok azt csak átruházott minőségben gya­62 fc

Next

/
Oldalképek
Tartalom