Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. akkor azzal a javaslattal kellett volna jönnie, hogy a 32 tagnak a felét, tehát 16 tagot, a régi törvényhatósági bizottság, a másik felét pedig, szintén 16 tagot, az új törvényhatóság választja meg. S itt azt kell látnunk, — és ezt sajnálattal konstatálom, — hogy a belügyminiszter úr azt javasolja, hogy 22 örökös tagot a régi törvényhatósági bizottság választ és csak 10 örökös tagot fog választani az új törvényhatósági bi zottság. Ez nem egyenlő mérték, ez igazságtalan eljárás. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azonfelül pedig itt kilóg a lóláb. Az örökös tagokra vonatkozólag nem akarok is métlésekbe bocsátkozni, hogy az örökös tagok intézménye mennyire nem az az intézmény lesz, mint amelyet mi eredetileg elgondoltunk akkor, amikor éppen Graeffl Jenő képviselőtársunkra hivatkoztunk, mint körülbelül arra a típusra, akit örökös tagnak gondoltunk, (Éljenzés a jobboldalon és a középen) akinek megválasztásával megtiszteli önmagát a törvényhatósági bizottság. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Ettől az elgondolástól, ettől a tervtől teljesen messzire áll az, amit az igen t. belügyminiszter úr most törvényerőre akar emeltetni. S ez a két számjegy % hogy: 22-t a régi bizottság, 10-et az új bizottság választ, kimutatja, hogyy az igen t. belügyminiszter úr a jelenleg többségben lévő székesfővárosi községi pártokat akarja honoráitatni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) azok uralmát akarja prolongáltatni ilyen mesterkélt törvényjavaslattal. Ez egy mesterkéltség, egy mahináció, amitől én a belügyminiszter urat óva intettem, s amire vonatkozólag megjósoltam, hogy nem fog sikerülni végeredményben. Nem ilyen rendszabályokkal kell a polgári társadalmi rend érdekeit a fővárosnál megvédeni; nem ilyen rendszabályokkal kell a kereszténység iszüpremáciáját a zsidóság előretörésével szemben megvédeni. Egészen más rendszabályok kellenek arra, hogy céljaikat a kormányok elérjék. Hasonlóképpen nem ilyen rendszabályokkal kell a nemzeti érdeket megvédeni. Nagyon kilóg itt a lóláb és végtelenül csodálom, hogy ugyanaz a belügyminiszter, aki olyan lesújtó kritikával illette a fővárosi állapotokat és akinek egy-egy belügyminiszteri leirata 'szimpatikus volt a székesfőváros adófizető közönsége előtt, mikor jó nagyokat ütött a székesfőváros urain, most következetlenségbe esik és következetlenségében a jelenleg uralmon lévő községi pártok uralmát akarja a bekövetkezendő választások utáni időre is ilyen mesterséges rendszabályokkal biztosítani. Kifogásolom tehát, hogy 22 örököstagot választ a jelenlegi törvényhatósági bizottság, amelyre annyi panasza volt a belügyminiszter úrnak és bizonyos vonatkozásban jogosan. En azt tartom igazságosnak és azt indítványozom, hogy ez a 22-es számjegy töröltessék a törvényjavaslat szövegéből és helyette a 16-os számjegy Írassék. Szóval, egyenlő elbánást kérek a fővárosnak a vármegyékhez és a vidéki városokhoz viszonyítva. En nem értem, hogy miért áll közelebb a belügyminiszter úr szívéhez Debrecen városa, vagy Szeged városa, miért megy bele az ilyen megkülönböztetésbe. Debrecenben, vagy Szegeden az örököstagoknak felét választja a régi törvényhatósági bizottság és felét az új törvényhatósági 'bizottság, míg itt a székesfővárosnál a belügyminiszter úr eltér ettől és 22 örököstagot választat a jelenlegi többségben lévő pártokkal és csak tizet engedélyez majd a választás után újonnan összeülő törvényhatósági bizottságnak. ... ülése 1930 április 3-án, csütörtökön. 419 Másik kifogásom a törvényjavaslat e szakasza ellen az, hogy átmenti a kerületi elöljárók ülési és szavazati jogát a jövőre. Hyesvalamit sem olvastam tizenöt éves képviselőségem alatt. Nem fordul fel a világ azzal, ha a kerületi elöljáróknak ezideig volt ülési és szavazati joguk, a jelenlegi törvény életbelépése után pedig nem lesz. (Petrovácz Gyula: Szerzett jogokról van szó!) Nem tudom, milyen elgondolás vezette az igen t. belügyminiszter urat abban a tekintetben, hogy miközben törölte a kerületi elöljárókat azok sorából, akik hivatali állásuknál fogva tagjai lesznek a törvényhatósági bizottságnak, illetőleg ülési és szavazati joggal bírnak a törvényhatósági bizottságban, viszont azonban itt az átmeneti rendelkezésekbe belehelyezett alig feltűnően egy szakaszt, amelyben ezeknek ülési és szavazati jogát átmenti. Ez tulajdonképpen meghamisítása a törvényjavaslatnak a közgyűlés összetételére nézve elfogadott szakaszának, ahol pontosan megállapítottuk, hogy mennyi tagja lesz a székesfővárosi törvényhatósági bizottságnak. Ezek után, ha ezt a szakaszt változatlan formában elfogadjuk, arra a kérdésre, hogy hány tagból áll a székesfőváros közgyűlése, nem leihet válaszolni. A székesfővárosi közgyűlés tagjainak létszáma nem lesz fixszám, mert egyszerűen bizonytalan az, hogy hány elöljáró lesz újra alkalmazva, hány lesz közülük tanácsnok, hány nem lesz közülük tanácsnok, úgyhogy maga a belügyminiszter úr sem tudja megmondani, hogy a legelső törvényhatósági bizottság létszáma mennyi lesz. Ex bizonytalan valami. S mindezt megcsinálja a belügyminiszter úr tíz szavazatért. Mert maximum ennyi az, amit ez a rendelkezés a községi pártok javára hoz. Ez korrigálni akarja megint a székesfőváros közönségének a választásoknál kialakult akaratát. Ez — mondom — maximum megint tíz szavazatot jelent. De mivel úgy látom, hogy itt tíz szavazat, ott tíz szavazat, amott 32 szavazat van biztosítva, azt kell mondanom, hogy ilyen kicsinyes eszközökkel akarják ott a többséget kialakítani. Nem csodálkozom azon, hogy ez a szakasz ebben a formában a közigazgatási bizottság ülésén is átment, mert hiszen ott voltaképpen minden átment, ami a jelenleg uralmon lévő két párt uralmának meghosszabbítására alkalmas. Kifogásolom tehát azt a rendelkezést, amelyet a szakasz 2. bekezdése tartalmaz. Abszolúte semmi szükség sincsen arra, hogy a, főlevéltárnok és az elöljárók ülési és szavazati joga a jövőre átmentessék. Ha egyszer nem tartjuk szükségesnek, hogy az új főlevéltárnpk és az új elöljárók tagjai legyenek a törvényhatósági bizottságnak, akkor.nem tartom szükségesnek azt sem, ihpgy a régi főlevéltárnok és a régi elöljárók tagjai legyenek a törvényhatósági bizottságnak. Ha a fiam azt kérné tőlem, hogy ezt magyarázzam meg, nem tudnám neki megmagyarázni, hogy miért foglalom el ezt az álláspontot — amennyiben elfogadnám ezt a bekezdést A harmadik kifogásom a szakasz 4. bekezdésében foglalt generális meghatalmazás ellen irányul. A belügyminiszter úr iránt való minden tiszteletem és nagyrabecsülésem mellett, nem helyeslem, hogy ilyen nagy felhatalmazást adjunk a belügyminiszter úrnak, hogy a törvénytől eltérően szabályozhassa a^ belügyminiszter úr a jelen törvény életbelépése után elsőízben szükséges intézkedéseket. Bocsánatot kérek, még ha árra méltóztatik is hivatkozni,