Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

Az országgyűlés képviselőházának 377. ülése 1Ù3Ô április 2-án, szerdán. 397 árát Milyen lenne akkor a kalkulus, ha a termelőnél 20. fillérről 25 fillérre lehetne felemelni a bor árát, tehát 25 fillér lenne a bor ára a termelőnél, két fillér a fuvar Budapestre, ez 27 fillér, a kereskedő 50%-os hasznával 40*5 fillér, a korcsmáros 40%-os haszna 16 fillér, összesen tehát 56 fillér, vagyis 21 fillérrel kevesebb, egyharmadával, 30%-kai olcsóbb, pedig a termelő 25%-kai többet kapott boráért. Hozzá kell tennünk azt, ami nyilvánvaló, minden borral foglalkozó ember tudja, hogy a borfogyasztási adónak ezen jelenségei abszolút kihatással vannak a minőségi borok árára is, mert hiszen a minőségi borok árát is az ú. n. kommer c^b or szabja meg. így á minőségi vidékeknek, különösen a Hegyaljának nem kellene borait potom áron elvesztegetni, ha a borfogyasztási adót enyhítenék, vagy pedig, amint az egész szőlőérdekeltség kívánja és óhajtja, egészen eltörölnék. (Kuna P. András: A községek költségvetése!) Majd arra rátérek. A Hegyalján az a helyzet, hogy 15 hektoliteres termelés ellenére is, évek óta minden szőlőtermelő ráfizet és a Hegyalja minden szőlőmíveléssel foglalkozó kisgazda vagy nagytermelő polgára ráfizet a szőlőtermelésre. Lefokozott vevőerő mellett a fogyasztási adó közvetett hatásai folytán dráguló bort a termelő eladni nem tudja. Ennek következménye az eladósodás. Rendes kölcsönt a szőlősgazda ma már nem kap Magyarországon, mert a bankok nagyon tisztában vannak azzal, hogy melyik az a termelési ág, amelynek kölcsönt lehet adni és az egész szőlősgazdatársadalom — kivétel nélkül állapíthatom meg — a vidéken zsákmánya és martaléka a kis- és a nagybankuzsorának. A kereszténypárt legutóbbi értekezletén gr. Hunyady Ferenc képviselőtársam közbeszólását olvastam, — azt hiszem, Buday képviselő úr beszédében, — ahol megállapította, hogy a szőlővidékeken átlagban 20%-os kamattal kap nagynehezen pénzt az, akinek termelési célokra van pénzre szüksége. Húsz százalékos kamat a borfogyasztási adóval (Bródy Ernő: Nem lehet kibírni!), a mai fogyasztás csökkenésével együtt kibírhatatlan és teljes eladósodásra, teljes pusztulásra vezet. Budapestre vonatkozóan a borfogyasztási adó statisztikáját idézni tudtam, mert Budapest székesfőváros költségvetésében ez benne foglaltatik. Fájdalom, nincs olyan statisztikánk a borfogyasztási adóra nézve, amely a vidékről is tiszta képet adna. Budapest székesfőváros az egyetlen, amelynek statisztikája rendelkezésre áll. Az 1926. évben 4,482.000 pengőt vett be Budapest székesfőváros borfogyasztási adóban, 1927-ben 3,836.000 pengőt, 1928-ban 3,815.000 pengőt mutattak ki. Mondom, a többi városoknak és községeknek borfogyasztási adója kihámozhatatlan, mert együvé van véve a .húsfogyasztási adóval, és ma még olyan statisztika nem áll rendelkezésünkre — talán a pénzügyminiszter úrnak már rendelkezésére áll (Csontos Imre: Mindenkinek!), — amelynek alapján a kettőt szétválaszthatnánk és pontosan megtudhatnánk, hogy vájjon mennyijut a községekre és a városokra a borfogyasztási adóból. Közvetett számítások útján, azt hiszem, .a földmívelésügyi mij nisztériumban úgy tudják, hogy ez 26 millió pengő. Súlyos igazságtalanságnak tartom azt, hogy a községi terhekhez a szőlősgazdák, akik egyéb terhekből is bőven kiveszik a részüket, külön 26 millió pengővel járuljanak hozzá, ami éppen a legszembeszökőbb Budapesten. Budapest községi terheihez semmiféle ipar nem járul hozzá fogyasztási adóval, de a hegyaljai, gyöngyösi, móri, badacsonyi, balatonvidéki, szekszárdi, szabolcsi bortermelőknek 3,600.000 pengővel kell hozzájárulniuk a község terheihez. Bortermelő országban ilyen speciális adó kibírhatatlanul sújtja a termelőt. Tudom, hogy a t. Ház tagjai nem először hallják ezeket a panaszokat, mert nálamnál gyakorlottabb és elméletben sokkal kiválóbb borszakértők mindezeket itt már előadták. A kormány is belátta, hogy bizony ez az adónem nehéz, igazságtalan és feltétlenül javításra szorul. Többrendbeli ígéret is hangzott el ebben az ügyben. A legutóbbi általános képviselőválasztások előtt Bud János miniszter úr felhatalmazta a bortermelő vidékek képviselőjelöltjeit, hogy programmbeszédeikben beszélhessenek a borfogyasztási adó megszüntetésének lehetőségéről. (Fábián Béla: Ma, három évvel a választások után, ki emlékszik arra, hogy a borvidékeken mit ígértek az urak! Csak azok emlékeznek erre,akiknek ígérték! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Vargha államtitkár úr pedig, mélyen t. Ház, a Szőlősgazdák Országos Egyesületében tavaly az 1929 június 19-iki közgyűlésen nyilatkozatot tett. Méltóztassék megengedni, hogy ezt a nyilatkozatot az egyesület jegyzőkönyve^ nyomán ismertessem. A pénzügyi államtitkár úr kifejtette, hogy (olvassa): «A pénzügyi kormány a borgazdaság nehéz helyzetének megoldásával foglalkozik. A borfogyasztási adó megszüntetése nehéz kérdés és annyira összefügg fontos érdekekkel, hogy azt egy tollvonással megszüntetni nem lehet, mert gondoskodni kell a bevétel pótlásáról. A nyár folyamán» — mondotta az államtitkár úr 1929 júniusában — «feltétlenül elkészül a községek és a városok háztartásáról szóló törvény, amelynek keretében módot keresünk és találunk arra, hogy a termelőgazdáknak ez a fájó sebe valami módon meggyógyíttassák. Ugyanennek a törvénynek tárgyalásánál derül majd ki, hogy nem alapos-e a pénzügyminiszter úrnak az a feltevése, hogy, ha eltörlik a borfogyasztási adót

% az a gazdákon nem segít.» Teljes ellentmondás kisérte az államtitkár úrnak azt a további kijelentését, hogy (olvassa): «A borfogyasztási adó nem száz százalékos, mert a bor a fogyasztóhoz egy-két pengős áron kerül, ahhoz kell tehát mérni az adó nagyságát.» Elfeledkeztek arról, hogy a termelő, ha saját borát issza, — hiszen megmaradt neki és egyéb öröme sincs a borában — akkor is meg kell fizetnie a borfogyasztási adót. «Ha tudnók», — folytatta az államtitkár úr — «hogy a borfogyasztási adó eltörlése esetén ez a különbözet a termelőhöz jut, ezt a lépést már megtettük volna. A kérdés» — mondotta az államtitkár úr — «a nyár folyamán megoldódik, amire a pénzügyminiszter úr személye elég biztosíték.» (Fábián Béla: Melyik nyáron?) 1929 júniusában. Az államtitkár úr nyilatkozatában két dolog van, amire röviden reflektálnom kell.^ Az első az, hogy a bor amúgy is két pengős áron jut a fogyasztóhoz, a második az, hogy borfogyasztási adó eltörlésének igéretét már régen beváltották volna, ha bebizonyult volna az, hogy ebből a termelőnek van haszna. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Lázár Miklós: Még csak két mondatot legyen szabad mondanom. (Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! En arra kérem a pénzügyminiszter urat az államtitkár úr nyilatkozatával kapcsolatban, hogy miután úgy tudom, — nem tudom, helyesen tudom-e — hogy a községi háztartásokról szóló javaslattervezet már elké-