Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-377
374 Az országgyűlés képviselőházának vésbbé szenvedelmes vitákkal ezt a kérdést megoldani. Nem is rendszerhiba ez, mert ha rendszerhiba, akkor az egész európai rendszernek hibája és következménye. (Peyer Károly: Másutt azonban segélyt adnak kard helyett!) Az a munkáskormány, amely ugyan a szociáldemokratapárttól igen távol áll, de amelyhez legközelebb állóknak vallják magukat, a munkanélküliség problémájának megoldását tűzte ki elsősorban programmul, (Propper Sándor: Igen, de nem karddal!) Ezáltal jutott többségre, és az történt, hogy az akkori egymillió és pár százezer munkanélküli száma felszaporodott másfélmillióra. (Peyer Károly: Bízza csak az angol kormányra!) Ugyanez történt a szociáldemokrata kormányzás alatt Németországban, (peyer Károly: Adjon a sajját kormányának tanácsot, ott is elfér még! — Elnök csenget.) -Nem megoldás a munkanélküli segély juttatása sem. Mert a t. képviselő urak állandóan arra hivatkoznak, hogy: igen, van egyes államokban munkanélküliség és szaporodott a munkanélküliek száma ezekben az államokban, de ott van a munkanélküli segély. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es mit tapasztalunk? Igaz, hogy van munkanélküli segély (Farkas István: Na, látja!), de azt tapasztaljuk, hogy a munkanélküli segély ellenére, majdnem a juttatott munkanélküli segély arányában nőtt a munkanélküliek száma. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez tehát nem megoldás egyfelől, nem megoldás ebben az országban, de sehol; másfelől ez, az ország nem képes arra, hogy munkanélküli segélyt nyújtson, mert a termelési erők olyan gyengék, olyan tőkeszegénység van ebben az országban, hogy a munkanélküliség helyes megszüntetésének módja: a munkaalkalmak megteremtése is alig-alig áll módjában éppen a tőkeszegénység miatt a termelőosztálynak. (Peyer Károly: Mi történjék?) Ha mi most munkanélküli segélyt akarnánk juttatni a teherbíró képesség határán túl, akkor lerombolnánk az egyedül helyes megoldási módot: a munkaalkalmak teremtését. (Peyer Károly: De Bachernek, meg a többinek van pénz! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Simon András: T. Képviselőház! Ez a párt, amelyihez tartozni szerencsém van, nem helyesli az álláshalmozásokat sem, amelyeket a túloldalról szóvátettek. Nem helyesli sem az államnál, sem a közületeknél, sem a magánvállalatoknál, de nem helyesli még a szakszervezeteknél sem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon — Peyer Károly: Ott nincsenek! Lekésett a képviselő úr!) A t. szociáldemokratapárt nézzen körül a saját portáján és nézze meg, hogy a szociáldemokrata képviselő urak közül hányan vannak a szakszervezeteknél és azok jóléti intézményeinél többszörösen fizetett állásokban. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Minden szava hazugság! — Farkas István: Ügy éljen a inaga feje! — Peyer Károly: Ostoba vidéki fiskális, érti!? — Reisinger Ferenc: Rágalom, rosszul tudja, üljön le! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget): Csendet kérek a Ház minden oldalán! Reisinger Ferenc képviselő urat rendreutasítom. Simon András: Azt is tapasztaljuk, t. szociáldemokratapárt, amikor a munkanélküliek serege felett szemlét tartunk, hogy nagyon sok olyan nem szervezett munkás van, akiket akkor, amikor munkaalkalmat találtak és munkát 3 77. ülése 193Ô április 2-án, szerdán. akartak vállalni, önök szervezett munkásaikkal kiverették a munkahelyeikről. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Hazudik! — Esztergályos János: Hazudik! — Peyer Károly: Hólyag! Üres hólyag! — Farkas István: Hazudik! En minden onnan jövő sértést a megfelelő nívóra szállítok le! — Peyer Károly: Hazug fráter! Minden szava hazugság! Üres hólyag!) Engem a képviselő úr meg nem sérthet! (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek! Peyer képviselő urat rendreutasítom. (Peyer Károly: Szégyene a kormánypártnak, hogy ilyen embereket szóhoz enged jutni, akik nem tudják a kellő hangot kellő időben megtalálni! — Reisinger Ferenc közbeszól.) Reisinger Ferenc képviselő urat másodszor is rendreutasítom és figyelmeztetem, hogyha tovább is így viselkedik, a mentelmi bizottsághoz való utasítását fogom javasolni. (Peyer Károly: Még sem lesz főtanácsos! — Folytonos nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Simon András: A munkanélküliség problémáját kell tehát megszüntetni, nem pedig politikumot csinálni belőle ilyen szenvedélyes hangon. (Zaj a szélsőbaloldalion.) De megtörtént az is, amiről értesültem, hogy Kiskundorozsmán a munkanélkülieknek az útépítésnél alkalmat kínáltak, napi 4 pengőt ajánlottak fel nekik. Értesülésem szerint 200 munkanélküli megtagadta a napi 4 pengő fizetés mellett az útépítési munkálatokra való jelentkezést. (Rassay Károly: Es a 200 helyett nem kaptak másokat?) Azt nem tudom t. képviselőtársam. A lényeg az... (Peyer Károly: Hányat akar? Mondja meg a címet, holnap küldök! Hol lakik az az úr? — Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Simon András: Az a fontos, hogy ezeknek munkát akartak adni. (Farkas István: Ide a címmel! Különben halandzsázik! — Peyer Károly: Ötször annyit kap helyettük!) T. Ház! Intézkedésekkel lehet a munkanélküliséget megszüntetni, nem pedig műfelháborodással, ezért én az elnök úr napirendi indítványát fogadom el. Ezeket kívántam megjegyezni. (Éljenzés és taps jobb felől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: A népjóléti miniszter úr kíván szólni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Sókoró tapsolhat, kapott földet eleget!) A képviselő urak kívánták a miniszter urat hallani, méltóztassanak legalább meghallgatni az ő nyilatkozatát. (Reisinger Ferenc: Halljuk az ország jószí vét!) Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Képviselőház! En magam is hatása alatt vagyok azoknak az eseményeknek, amelyek itt, az Országház körül lejátszódtak. De sokkal inkább hatása alatt vagyok általában annak a problémának, amelynek egyik tünete volt az, ami lejátszódott kint az utcákon. En nagyon kérem a t. Házat minden oldalon és az egész magyar közvéleményt, méltóztassék ezt a kérdést, akár azt, ami az utcán történt, akár azt, ami — s ez a fontosabb, — előidézte, magát a súlyos gazdasági helyzetet és magának a munkahiánynak problémáját mindenféle szenvedélytől, szenvedelemtől mentesen tekinteni és akkor rögtön, egész világosan méltóztatik látni, hogy szét kell választani egymástól a rendészeti kérdést és a szociálpolitikai kérdést. Amit én folyton hangsúlyoztam, amióta szerencsém van egyrészt ezekkel a kérdésekkel felelős helyen foglalkozni, másrészt amióta szerencsém van itt a parlamentben gondolataimat
