Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

Az országgyűlés képviselőházának 3 a vasútból azt a hasznot, amely a fővárosnak dukál, (Gál Jenő: De ne a közönség rovására!) megbecsülöm őt és a munkáját Azonban ne méltóztassék összehasonlítani a közpénzekből fizetett egyéneket és a magánüzemek által fizetett egyéneket. (Ügy van! Ez különbség! balfelöl. Gáspárdy Elemér: Ez a lényeges! — Ügy van! jobbfelől) Látni méltóztatik, hogy én személyemre nézve azt mondtam... (Buday Dezső: Azt tetszett mondani, hogy egyforma munkáért egyforma pénz jár! Már pedig itt a munka ugyanaz! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Gáspárdy Elemér: Micsoda felfogás?! Buday Dezső: A munka ma is ugyanaz! Ön azt mondta, hogy a munkáért pénz jár!) Nagyon rossznak tartom, hogy a fővárosi villamos: részvénytársaság, mert hiszen egészében a fővárosé. Mire való akkor a részvénytársaság és mire valók a részvénytársasági igazgatósági tagoki (Gál Jenő: Menjenek dolgozni, nem pedig igazgatósági tagságokat vállalni!) A főváros annakidején megvette a Fővárosi Bankot. (Zaj a balközépen.) A Fővárosi Banknál Rassay képviselőtársam és én tagjai voltunk az igazgatóságnak, (Gál Jenő: Kikindán nem tanultak! — Buday Dezső: önök sehol sem tanultak!) de rövid idő múlva Rassay és én leköszöntünk tagságunkról, a pénzt pedig, amelyet érte kaptunk, rögtön a Hírlapírók Nyugdíjintézetének ajándékoztuk. Eszünk ágában sem volt a községtől elfogadni bármiféle fizetést és első pillanatban kijelentettük, hogy nem fogadunk el semmit. Ez az igazi polgár eljárása, nem pedig minél nagyobb igazgatósági tantiémet kipréselni a város adófizető polgáraitól. Ez az én tiszteletteljes nézetem ebben a tekintetben, de ne méltóztassék tőlem követelni, hogy a kritikában továbbmenjek. Én értem a idiolgot, nem tartozom azok közé, akik csak nézésből, látásból és újságolvasásból ismerük az ügyet. Én ismerem ex asse ezt az ügyet, tehát legyenek hálásak, hogy sohasem kritizáltam, sohasem nyúltam ahhoz az érdekszférához, amelyben önök vannak, sohasem mondtam kritikát, hogy jól vagy rosszul csinálták a dolgot. Hagyjanak engem békében és ne akarjanak odaállítani minden pillanatban összehasonlítás céljából s rámutatni arra, hogy én mit kaptam és mit nem kaptam. (Zaj.) Amit kaptam, magántársaságtól kaptam, ahol kondícióimat kiköthettem magamna'k, és mondhattam volna, hogy többet is akarok. De mikor jöttek a rossz idők, én magam voltam az, aki leszállítottam jövedelmemet egyötöd részére, mindamellett, hogy szerződésem volt, és nem kívántam még attól a magántársaságtól sem, hogy úgy fizessen, mert nem volt haszon. (Buday Dezső: Ugyanezt tette Folkusházy! — Peyer Károly: De mikor tettel Amikor rájárt a rossz idő! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Peyer Károly: Ha rá nem jönnek, élete végéig felveszi azt a nagy fizetést!) Peyer képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradlni. Sándor Pál: T. Képviselőház! Én csak egyet akarok mondani: senkitől sem irigylem azt a fizetést, melyet megérdemel, és örülök, ha minél több fizetést kap valaki, azonban itt is teszek különbséget. En is tartoztam pénzügyi körökhöz, de nem vállaltam igazgatósági tagságokat és nem halmoztam a jövedelmeket, — amit pedig én sokkal könnyebben megtehettem volna, mint (képviselőtársaim — mert láttam, hogy olyan gazdag országban, mint Svájc, milyen fizetéseket adnak. Méltóztassa7. ülése 1930 április 2-án> szerdán. 359 nak megnézni ott a legnagyobb vezérigazgatói fizetéseket: azok nem mennek túl a mi miniszteri fizetéseinken. (Tomcsányi Vilmos Pál: Ez kellene nálunk is! — Peyer Károly: Kezdjük el!) Méltóztassanak megnézni, hogy milyen szerény fizetéseket kapnak ezeknek a világhírű biankrászvénytársulatdknak az igazgatói, s nézzék meg, hogy milyen kevéssel elégednek meg ezek. Bocsánatot kérek, különösen ott, ahol közpénzekről, közüzemekről van szó, különösen olyan időkben, mint most, amikor lerongyolódott az egész ország, tízszeresen meg kell gondolni, .hogy egy közüzem milyen fizetéseket ad. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha e tekintetben a belügyminiszter úr szigorúan jár el, mindig szimpátiámmal találkozik és találkozni fog a jövőben is. Én csa'k ezeket a megjegyzéseket óhajtottam megtenni, nem a magam tisztázására, hanem annak tisztázására, hogy nagy különbség van a között, hogy egy magánüzem mit fizet és egy közüzem mit fizet. (Ügy van! Úgy van! Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Gáspárdy Elemér: Ez a lényeg!) A szakaszt egyébként elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván-e még valaki szólni! (Peye: Károly szólásra jelentkezik.) Peyer Károly képviselő úr kíván szólni. A szó a képviselő urai megilleti. Peyer Károly: T. Képviselőház! Az utóbbi hetekben, lehet mondani, hónapokban a közüzemek kérdése körül meglehetősen nagy vita folyt a sajtóban, itt a Házban és a Városházán is. A közüzemek kérdése különben is nagyon régóta napirenden szerepel, és egyes politikai pártok a közüzemeket agitációs eszköznek használják fel. Az a rettenetes elszegényedés és az a rettenetes nyomor, amelybe a keresztény kurzus tízéves gazdálkodása juttatta az országot, tönkretette a kisexisztenciák ezreit. (Egy hang a jobboldalon: Es a forradalmak?) Azok az emberek, akik sehol sem tudnak munkát találni, joggal fakadnak ki, és ezt az elkeseredést próbálták egyes politikai pártok a közüzemek ellen felhasználni, mondván, hogy: íme, lássátok, azért nincs nektek munkátok, mert a fővárosi cipőüzem veszi el a munkát, azért nincs nektek munkátok, mert a fővárosi faárugyár veszi el tőletek a munkát, és azért nem tudtok ti, kereskedők forgalmat csinálni, mert itt van a községi élelmiszerüzem és ez szolgálja ki a lakosságnak azt a részét, amely még vásárolni tud. Ez az agitáció igen veszélyes agitáció és távolról sem jelent azok részére valamit, akiknek az érdekében ez az agitáció állítólag történik. Mi láttunk gyakorlati példákat. Ennek az agitációnak az eredménye az volt, hogy például többek között feloszlatták a fővárosi cipőüzemet, azt az üzemet, amely kifogástalan jóminőségű cipőket, csizmákat készített a közüzemi munkásoknak, az utcaseprőknek, a tűzoltóknak és egyéb üzemekben foglalkoztatott munkásoknak, akiknek a foglalkozásukért járó szolgálmányokban benne van a ruhaellátás is, és ezeket a munkákat kiadták magánvállalkozóknak. Nézzék meg azóta, hogy mit jelentett ez Budapest cipőiparosainak. Megjavult azóta ezeknek helyzete, vagy megváltoztak azóta az ebben az iparban foglalkoztatott munkásoknak kereseti viszonyai? Nem. Sőt a mi értesüléseink szerint ezeket a munkákat egész különleges módon készítették el, kiadták tudniillik egy vállalkozónak, aki vidékre vitte ezeket a munkákat, ahol úgyszólván tanulatlan emberekkel készítteti el