Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

358 Az országgyűlés képviselőházának 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. t. képviselőtársam adatait ellenőrizni, így hitelt adok ezeknek az adatoknak, bizonyos azonban az, hogy a budapesti viszonyok lehetnek csak egyedül irányadók, s bizonyos az, hogy a főváros közönsége erősen érzi a Beszkárt. mai tarifapolitikájának minden hátrányát és követeli az egységes tarifát. Nem tudom megérteni, hogy amikor az összes pártok egyhangúlag elhatározták a tarifának az egységesítését, akkor a Beszkárt.-nak immár eltávozott helyettes vezérigazgatója és a Beszkárt. vezetősége honnan veszi azt az elgondolást, amellyel a fővárosi pártoknak^ egyhangú elhatározásán, a főváros közönségének dörömbölő óhaján magát egyszerűen túlteszi? Amikor mi javítani akarunk, bár nem hiszem, hogy ez a törvény nagyon szolgálná, vagy minden^ tekintetben szol* gálná a főváros közigazgatását, akkor kezdjük ezt a megjavítást saját magunkon, kezdjük azon, hogy legyünk tudatában annak, hogy nem a főváros van itt magunkért, nem a Beszkárt. van itt az ő igazgatóságáért, hanem valamenynyien a főváros közönségéért vagyunk (Gáspárdy Elemér: Ügy van! Helyes!) és ennek érdekét vagyunk kötelesek szolgálni. Mi, mint egyesek, de önök is, mint a Beszkárt igazgatóságának tagjai, vezető urai, a közönségnek kell, hogy szolgáljunk. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni. Baracs Marcell: Egyébként pedig a törvényjavaslatnak ezt a szakaszát^ bár egyes részei ellen kifogásaim vannak, mégis általános intencióinak helyességénél fogva elfogadom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Képviselőház! (Halljuk' Halljuk!) En eddig teljesen távol tartottam magamat e törvényjavaslat tárgyalásától; (Strausz István: Ereztük!) de még inkább távol tartottam magamat — amióta megváltam a Közúti Vasút vezérigazgatói állásától és az utána következő Nova. vezérigazgatói állásától — attól, hogy általában valamilyen kritikai szót szóljak az egész dologról. -Gentlemanlike-nek tartottam azt, hogy valaki, aki egy üzemben benn volt, arról az üzemről, annak az üzemnek titkairól, az ottani fizetésekről, stb. egy szót se szóljon és egyáltalán ne szóljon bele a dolgokba. Tőlem jóformán még egy interjút sem láttak és ha mégis láttak interjút, akkor azt tapasztalhatták, hogy inkább a vállalatnak mentem a segítségére, mintsem támadtam volna azt. (Ügy van! balfelől.) Éppen Buday Dezső t. képviselőtársam volt az, aki felemlítette, ihogy Gál Jenővel szemben azt a kijelentést tettem, hogy a, fővárost semmiféle kár sem érte és a fővárosnak semmiféle követelése nincs. E tekintetben tehát én nem tehetek magamnak semmi szemrehányást. (Ügy van!) Buday t. képviselő úr azonban az utóbbi években szereti és szerette mindig szembeállítani az én személyemet és az én jövedelmemet Folkusházy és mások jövedelmével. (Buday Dezső: A régi viszonyokat ismertettem a maiakkal szemben!) Miután a nevemet méltóztatott felemlíteni, ennélfogva jogom van ezt mondani. De hogy vége legyen ennek a dolognak, miután már többször ^ foglalkozik ezzel a képviselő úr, teljesen tisztázni óhajtom ezt a kérdést is azzal kapcsolatban, amit most a törvényjavaslat intendál. (Buday Dezső: Nem én hoztam ide ezt a dolgot!) Megnyugtatom a t. képviselő urat, hogy nekem nagyobb volt a jövedelmem, mint amennyit a képviselő úr mondott, nem méltóztatott tehát túlozni. Nekem nagyobb jövedelmem volt, (Gáí Jenő: De dolgozott is érte!) méltóztassék azonban azt árkülönbséget venni, hogy én egy magántársaság vezérigazgatója voltam, amelynek én működésemmel kamatot és hasznot szolgáltattam. (Gáspárdy Elemér: Ügy van, egészen más!) Akármivel fizettek volna meg, nem fizethettek volna meg kellőképpen azért, hogy régi cégemet fel kellett adnom, (hogy megtisztítsam azt az Augias-istállót, amelyet akkor találtam, amikor odamentem. (Igaz! Ügy van!) De én nemcsak annak a vállalatnak és a részvényeseknek hoztam hasznot, hanem a fővárosnak is milliókra menő haszonrészese dóst juttattam. A városnak fix jövedelme volt abból a Közúti Vasútból a legutolsó percig, tehát nem panaszkodhatott^ sem a főváros, sem a részvényes. Senki sem drága akkor, akármilyen jól fizetik is meg, ha személyében olyan ember kerül az üzem élére, aki azt az üzemet érti és vezetni tudja; nem lehet drágának mondani, ha az illetőnek ilyen fizetést adtak, különösen akkor nem, mikor a vállalat olyan tributumot is fizetett a városnak, amilyent mi fizettünk. Igenis jól megfizettek és én egész életemben mindenkor követeltem is, hogy a munkámat megfizessék, (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) különben nem lettem volna hajlandó azt az áldozatot meghozni, hogy abban az időben naponta 14 órát dolgozzam. De ez mellékes és nem tartozik ide. Ha azonban Buday t. képviselő úr ezt folyton firtatja, ez engem nagyon kevéssé zseniroz, de végre meg kellett mondanom az igazat. (Elénk helyeslés balfelől és a jobboldalon.) Nagy különbség van a Beszkárt. és az én időm között, ha már éppen kritikát akar hallani a t. képviselő úr, amitől tartózkodni akartam. Az én időmben 6 és 10 fillér volt a menetdíj és amikor 2 fillérrel akartam emeltetni a viteldíjat, akkor éppen Vázsonyi Vilmos vívott ellenem olyan harcot, hogy leszavazták azt, nem szavazták meg a viteldíjnak 2 fillérrel való emelését. Milyen tarifát számítanak önök ma? Vagy pedig abban a tarifában benne van, hogy önök jobban fizetik a kalauzokat és ellenőröket, mint mi a mi időnkben? (Buday Dezső: Jobban fizetjük!) Nem fizetik jobban; rosszabb helyzetben vannak, mint alattunk voltak. De hogyan történhetik az, hogy az a hatalmas Beszkárt., amelyben egyesítve van mind a két villamos, a fővárosnak semmiféle hasznot nem hajt? (Buday Dezső: Tizennégy milliót szolgáltatott be!) Bocsánatot kérek, az a kérdés, hogy hány év alatt, az nagy különbség képviselő úr! (Buday Dezső: 1929-ben, egy év alatt tizennégy milliót szolgáltatott be!) Arról nekem nincs tudomásom. A budgetben nem találom. (Nagy zaj a bal- és a széls'őbaloldalon.) Itt nem arról van szó... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, ne méltóztassanak állandóan közbeszólni. (Zaj. — Buday Dezső közbeszól) Kérem Buday képviselő urat, maradjon csendben. Sándor Pál: Itt nem az én fizetésemről van szó, hanem hogy egy közüzemnél a közpénzekből való fizetés mennyi lehet. Nem egy magánüzemnek fizetéseiről van szó. A magános tehet, amit akar, abban nincs semmi, dt

1 hogy a közüzembeli embereket és férfiakat, akiket odaállítanak, hogyan fizetik, az más kérdés. En elismerem Folkusházy érdemeit, 30—40 év óta ismerem, én is bizottsági tag voltam a fővárosnál, ismerem a munkáját, absolute nem irigylem tqíe a fizetését, ha kihozza abból