Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

Az országgyűlés képviselőházának 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. 355 akkor magántársaságoknak kell kiadni. Itt két érdek, két gondolat küzd egymással. Ha egy dolog hasznot hoz, miért ne hozzon közvetlen hasznot annak a közületnek, amelynek jogosítványa? Ez közelfekvő természetes gondolat. (Gáspárdy Elemér: De nem hoz hasznot!) De hozzon hasznot! Ennek a kérdésnek nagy irodalma van. Ez a kérdés külföldön is nagy érdeklődést keltett mindenfelé. Ez általában a modern közigazgatással kapcsolatos kérdés. Régen a közigazgatás csakis közigazgatási ügyekkel foglalkozott, de azután rájöttek arra, hogy a gazdasági kérdések dominálnak. A gazdasági kérdésekben meg kell találni a helyes formát és meg kell találni a megfelelő embereket. (Jánossy Gábor: Ez a fő.) Azonkívül bele kell vinni a köztudatba, hogy az üzemek révén újabb kiskirályságok, újabb dalai lámák nem keletkezhetnek, hanem a vezetőségeknek szigorúan alá kell rendelni magukat a város érdekeinek s azok sem hatalmi, sem financiális szempontból nem kaphatnak túlzott hatáskört. Ezt kell megállapítani nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is országszerte. Ismétlem, megállapíthatjuk, hogy a részvénytársasági for- r mula nem vált be. A részvénytársasági forma j alkalmas volt a kötelezettségek alól való ki- j búvására, alkalmas volt a titkolózásra, alkal- \ mas volt arra, hogy a nagyközönség előtt fel ne tárassanak az igazi kérdések. Megengedem, j hogy a részvénytársasági forma is, ha annak | elgondolása helyes volt, helyes lehetett. A cél j éppen az, hogy ezek ne bürokratikusán kezeltes- j senek, hanem kereskedelmi könnyedséggel és fürgeséggel. Mondom, a cél és a gondolat helyes | lehetett, de a valóságban, a praktikumban az a j cél is elfajult és mi nem adhatjuk magunkat oda ahhoz, hogy hattyúhajtások és elfajult alakulatok itt erőre kapjanak. En híve vagyak az autonómiának, — ezt minden esetben hangsú- | lyoztam, mikor a közéleti tisztességről, a puri- ! tán kezelésiről ós hasonló alapelvek kimondása- ! ról volt szó — ebben az esetben én mégis azt ! kívánom, hogy a kormányzati hatalom felál- ! lítsá azokat az alapelveket, amelyek érvényesek ! a fővárosra, érvényesek a vidékre, érvényesek I az egész országra és ha a vidéknek bármikor I kedve kerekedik, hogy a fővárost utánozza ! ezekben a kérdésekben, sürgősen kell ajánlani ! neki, hogy ne utánozza ebben a fővárost, erről mondjon le, mert a fővárosban nagyon szomorú tapasztalatok vannak ezen a téren és semmiféle szükség nincs arra, hogy ami itt fertőzést okozott, az a vidék egészséges testébe is belemenjen; ellenkezőleg a cél az, és az érdekünk az, ' hogy a fővárost is megmentsük azoktól a ba- • I jóktól, melyeket ezeknek az üzemeknek a fenntartása és létesítése előidézett. Semmiféle üzemnek, amely nem tölti be a maga célját, nem árszabályozó, nem árkönynyítő, hivatottsága nincs és .ezekre itt szükség nincs. A polgárságnak ezekben a rettenetes, nehéz napjaiban arra van szükség, hogy minden felesleges teher és kiadás eltűnjék, megszűnjék, hogy menjen a dolog a rendes kerékvágásban, hogy mindenki a maga helyén álljon és egy közüzemnél mindenki átlegyen hatva annak a tudatától, hogy közüzemről van szó. Mert nagy különbség van egy közüzemet magában foglaló részvénytársaság és egy egyszerű részvénytársaság között. (Gáspárdy Elemér: Ügy van!) Az az egyszerű részvénytársaság csak a maga részvényeseinek felel, egy közüzemi részvénytársaságnak felelnie kell az egész publikumnak, az egész közönségnek, az nem egy szűk körre, nem egy magánkörre szorítkozik, hanem a legszélesebb körre. Annak a részvénytársaságnak tehát egy fokozott ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Bródy Ernő: Rögtön be fogom fejezni. — Annak a részvénytársaságnak egy külön lelkiismeretének kell lennie, külön közlelkiismeretének (Ügy van! XJgy van! a szélsőbaloldalon.) és az eddigi irányzattal szemben ellenkezőleg meg kell mutatnia azt, hogy egy ilyen közüzemi részvénytársaságnak külön^ lelke van, amely kapcsolatban van a közzel és a köz minden érdekével. Ez nem cím, nem jog és nem ürügy arra, hogy elváljon a köztől, ; hanem ellenkezőleg egy közüzemi részvénytársaságnak a köz teljes erkölcsi és anyagi ellenőrzése alá kell magát helyeznie. r . Ezeket az elveket kívántam • előadni és a magam részéről kérem a belügyminiszter urat, hogy necsak a fővárosra, hanem az egész országra vonatkozólag mondja ki a közüzemek létesítésének, fenntartásának alapelvét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Baracs Marcell! Baracs Marcell: T. Ház! Azelőadó^ úr részéről, de más képviselőtársaim részéről is elhangzott a mi oldalunk felé az a megjegyzés, hogy az az irányzat, amelyhez mi tartozunk, 49—50 évig volt a városházán uralmon s ez irányzat alatt burjánzott fel a közüzemi gazdálkodásnak az a sok mindenféle visszaélés, amelynek lenyesését célozza többek között a törvényjavaslatnak most tárgyalt szakasza is. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ez az ő megállapításuk két irányban is ellenkezik a valósággal. Elsősorban azért ellenkezik, mert én és barátaim, akik itt a polgári ellenzéket képviseljük, meglehetősen r hosszú ideje vagyunk már tagjai a törvényhatósági bizottságnak, — magam kerek 30 esztendő óta, — de én annak a bizonyos régente, 1920, illetőleg 1918 előtt uralmon volt irányzatnak mindig ellenzéke voltam. Mindig szemben állottunk az akkori, közgyűlés többségével, amely tulajdonképpen nem politikai pártokból alakult, hanem egyes kerületek, egyes kerületi törzsfőnökök ideiglenes szövetségéből, amely legtöbbször nem elvi alapon, hanem igen gyakran az érdekközösség alapján tömörült. Vázsonyi Vilmos barátomnak a vezetése mellett mindig ellene voltunk annak a közszellemnek, amely a városnál abban az időben, 1918 előtt, intézte volt a dolgokat és amely mindent inkább vett figyej lembe, mint a közérdeket. Az meg a legutolsó időkben is, minden kitűnő alkotás mellett, amelyet az akkori idők gazdagsága lehetségessé tett, túlzottan is figyelemmel volt olyan magánérdekekre, amelyek a közérdekkel nem mindig voltak összhangban. Ha pedig annak ellenére, hogy szemben állottunk azoknak az időknek törvényhatósági bizottsági többségével, mégis sikerült sok alkotást a mi szellemünkben megvalósítani, ez csak azt mutatja, hogy azon az érdekszövetség! talajon, vagy érdek szövetségi falon is át tudott törni a közvéleménynek az az ütőereje, amelyet akkor mi, mint kisebbség, képviseltünk abban a törvényhatósági bizottságban. Méltóztassanak csak elképzelni egy törvényhatósági bizottságot, amelyben a többség egyes kérdésekben kialakult érdekszövetkezések, vagy egyes törzsfőnökségek kapcsolata alapján áll, amelyet még megrögzített az akkori^ virilista rendszer is. Mi ebben a törvényhatóságban körülbelül tehetetlenek voltunk és olyanok vol51*