Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

356 Az országgyűlés képviselőházának S 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. tak a mi sikereink a régi törvényhatóságban, • mint amikor a gyerekek játszanak egymással bakugrást. Amikor arról vojt szó, hogy a törvényhatóság közgyűlése határozatokat hozzon, hogy az önálló vámteriilet, a titkos választójog mellett foglaljon állást, akkor azoknak az időknek többsége tartotta a hátát és nagy diadallal mi ugrottunk át rajta; amikor azonban arról volt szó, hogy bizonyos vagyoni kérdésekben az ő kedvük, az ő belátásuk, az ő érdekeik szerint kellett határozni, akkor bizony ők ugrottak át a mi vállunkon; mi ezzel szemben «álltunk. Ez tehát az első pont, amelyben a t. közbeszóló előadó úrnak nincs igaza, amelyben az ő közbeszólása a tények igazságával ellenkezik. De a másik pont, amelyben szintén nem volt igaza, az, hogy azokban az időkben a közüzemi kérdés még úgyszólván gyermekkorát élte, a nagy közüzemek akkor még nem voltak meg, a nagy közüzemek csak 1920 után keletkeztek. S én itt nem akarok szemrehányást tenni a keresztény községi pártnak, amely abban az időben az egyedfuramat gyakorolta s amelyhez abban az időben még az igen t. előadó úr is tartozott, mielőtt a meggyőződése ilyen alaposan meg nem. változott, mint ahogyan az az újabbi időben történt; konstatálom azonban, hogv talán a keresztény községi párt akkor, amikor a városházán uralomra jutott, még nem bírt az ügyek olyan belátásával, hogy kellő ellensúllyal bírt volna szolgálni a tanács egyeduralmi törekvéseinek. Főleg ez volt az oka annak, hogy a tanács az üzemeket I a saját belátása szerint fejlesztette és ez a belátás nem mindig csupán a közérdek forrásából táplálkozott. Hiszen láttuk, hogy éppen ebben az időben, — eltekintve a Beszkárt.-tól, amely, ugyebár, a háramlási jog beállta folytán abban az időben szükségszerűleg keletkezett — egyes ügyosztályok az üzemeknek egész sorozatát állították fel, annyira, hogy még magának a polgármesternek, még az össztanáosnak, a párto'k vezetőinek, a közgyűlésnek halvány sejtelmük sem volt arról, hogy tulajdonképpen a főváros hány üzemet visz. Kiderült, hogy körülbeiül 56 üzeme van a fővárosnak, hogy nem több-e, azt nem tudom. (Jánossy Gábor: Mennyi? — Usetty Béla előadó: Több, mint 60, valami 66!) Mi volt a főindíték arra, hogy ezek az üzemek keletkezzenek? A főindíték az volt, hogy régente még megvolt az a szisztéma, hogy egyes városi urak és városi főtisztviselők, akik egyes üzemeket vittek, ezektől az üzemeiktől bizonyos javadalmazást nyertek és mennél több üzeme volt egy tanácsnoknak, annál több jövedelme volt annak a tanácsnoknak, annál több jövedelme volt az ügyosztályvezető tisztviselőknek. Körülbelül négy vagy öt évvel ezelőtt vetettünk ennek véget, de a főtisztviselőknek ez az önérdeke volt mindenesetre az egyik főindíték, egy iff en erős indíték arra, hogy az üzemek létrejöhessenek. Az üzemeknek ez a túlburjánzása vetette csak fel néhány évvel ezelőtt az üzemek kérdését a maga teljes valóságában és létesített azután egy olyan közfel- j ismerést az üzemek szükségéről, az üzemek j terjedelméről, az üzemek rendeltetéséről, j amelynek tekintetében, azt hiszem, ma már j véleménykülönbség nincs. Az alapelvnek annak kell lennie, hogy j minden vállalkozás a polgárságé kell, hogy j legyen. Egy közület, mint az állam, vagy egy j közület, mint a főváros, amely polgárainak j adófizető filléreiből tartja fenn magát, ne avatkozzék bele polgárainak ipari, kereskedelmi, 1 közgazdasági tevékenységébe, ne akarja azt leépíteni és ne akarja azt lenyesni. Ennek korlátja csak az lehet, hogy amikor olyan kérdésről van szó, amelynél a szolgáltatás biztonsága, a szolgáltatás minősége, a szolgáltatás lehető olcsósága általános közérdek, amikor a város közönségének egy olyan közszükségleti cikkel való ellátásáról kell gondoskodni, amelyet a magánvállalkozásra jólélekkel és bizonyossággal nem bízhatunk, csak ebben az esetben és csak ennek a szükségnek mértékéig van és legyen megengedve a közüzemek létesítése és fenntartása. (Strausz István: Ez helyes!) Igen természetes azonban, hogyha a város ezt a kötelességet vállalja, akkor a város ennek a kötelességének teljesítésében tulajdonképpen gazdasági keretben, de azért a maga közjogi hatalmát fejti ki és a városnak ez az üzemi tevékenysége éppen úgy az ellenőrzés általános szabálya alatt kell, hogy álljon, mint a fővárosnak bármely közigazgatási egyéb ága. Mi következik ebből? Üzem tehát csak ott legyen, ahol okvetlenül szükséges közérdekből; ahol a közérdek nem követéli, ott közüzemet megtűrni nem szabad. Közüzemet csak addig a mértékig szabad megtűrni, ameddig a közérdek azt megköveteli. Igen természetesen a közüzemnek célja egyfelől az, hogy gondoskodjék a főváros közönség-ének bizonyos szükségleteiről, azokat biztosan, olcsón és jól lássa el; a másik' célja pedig az, amit ugyancsak nem szabad szem előtt téveszteni, hogy, mivel a közüzemek haszonnal kell, hogy járjanak, ez a haszon ne vo nassék el az úgynevezett háztartási rendes alaptól, vagyis a közüzemek haszna az általános háztartási alapot alimentálja és amennyiben van ilyen haszon, ez a haszon a főváros polgársága, teher vi seléísi kötelezettségének mértékét csökkentse, (Strausz István: Pro forma beszolgáltatnak valami bevételt!) Igen természetes, hogy ez a két szempont egymással nem minden tekintetben találkozik, sőt sok tekintetben ellentótben áll. Bizonyos ellentét van abban, ha azt akarjuk, hogy egy közüzem, akár a közlekedési, akár a villamossági, akár a világítási, akár a vízvezetéki üzem a legjobbat a legolcsóbban adja. Ez ellentétben áll a prosperitás kérdésével. Itt van a közüzemi gazdálkodás nagy feladata. Itt a közüzemek élén álló emberek felelősségének és hozzáértésének kérdése csúcsosodik ki, hogy ők össze tudják-e egyeztetni ezt a két szempontot, hogyha> már a város tartja fenn azt az üzemet, biztosítani tudják-e azzal az üzemmel a legjobb szolgáltatást a legolcsóbb áron és mégis ki tudnak-e hozni bizonyos hasznot, ha nem is annyi hasznot, mint amennyit esetleg egy magánvállakozás el tudna érni, de ki tudnak-e hozni bizonyos gazdasági eredményt, amely azután az általános háztartási alapnak könnyítésére szolgál. Természetesen ez csak úg*y lehetséges, ha a kellő helyre a kellő embert állítiuk, ha olyan vállakózás élére, amely elsősor» ban és főleg tehnikai vállakózás, nem állítunk jogászi előképzettséggel bíró, még olyan érdemes és kiérdemesült fővárosi nyugdíjas tisztviselőket. (Strausz István: Ne legyenek stallumok az állások!) Nem mondom azt, hogy bizonyos tehnikai szakértő főtisztviselőknek fizetését srófoljuk le egy bizonyos mérték alá, hogy egy ilyen tehnikai különleges szaktudással bíró tisztviselő ne kapjon akár sokkal nagyobb fizetést, mint a főváros első közigazgatási tisztviselője, mint a polgármester. Ha én tudok valamely tehnikai vállakózásunk élére akármilyen áldozatai, akármilyen magas fizetéssel