Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

354 Az országgyűlés képviselőházának , kevesebbek, vagy legalább az illető üzemek árkérdésében legyen könnyebbség, tehát vagy adómérséklés legyen ennek az irányzatnak célja, vagy pedig az illető vállalkozások, haszonlhajtó üzemek árainak csökkentése és ezáltal a közönség terheinek kevesbedése. Ez lelhetett tehát az általános cél. (Jánossy Gábor: Ma is ez az!) Igen, de elfajult ez a kérdés. (Jánossy Gábor: Igaz, elég baj!) Két irányban fajult el ez a dolog. Az egyik az, hogy ezek az üzemek nem váltották be a hozzájuk fűzött célokat és nem történt meg az az árleszállítás, a közönség terheinek az a könnyebbítése, amely annakidején célul kitüzetett. Ez volt tehát az egyik hiba. A másik hiba és a másik elfajulás az volt, hogy ezek az üzemek új kiskirályságok keletkezésére szolgáltak alkalmul. {Ügy van! a jobboldalon) Az üzem tudniillik maga öncél lett Az üzemekben levő és az üzemekben elhelyezett főtisztviselők, vezérigazgatók külön tartománnyá lettek. (Gáspárdy Elemér: Miért engedték! — Jánossy Gábor: A közgyűlés csinálta, az autonómia!) Bocsánatot kérek, tőlem ne teseíélk kérdezni, mert én a-városházán is ugyanolyan kisebbség vagyok, mint itt a Képviselőháziban. Ha t. képviselőtársamnak hozzá méltóztatik segíteni ahihoz, hogy töbibség legyek és módot ad nekem arra, hogy aktíve résztvehessek a kormányzásban, akkor majd válaszolni íogok erre a kérdésre. (Egy hang a jobboldalon: Ezekről a dolgokról nem hallottunk ezelőtt semmit! Régebben nem hallottunk! Gáspárdy Elemér felszólalása előtt! — Zaj. — Elnök csenget.) Mi a városházán 50 esztendeje^ sohasem voltunk urak, ez pedig újkori kérdés. Azért jelentettem ki, hogy újkeletű kérdés, (Zaj. — Baracs Marcell közbeszól.) mert a városok nem régen foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Budapesten is új, a vidéken is új kérdés és a vidéken is vigyáznunk kell ezekre a kérdésekre, mert nagyon könnyen nagy hajók származhatnak. (Gáspárdy Elemér: Ragadós a fővárosi példa!) Azért jelentettem ki már felszólalásom elején, hogy annak ellenére, hogy a fővárosi törvényjavaslatot tárgyaljuk, ennek országos vonatkozásai is vannak. Éppen a napokban fogok interpellációt bejegyezni miskolci kérdésekkel kapcsolatban, mert Miskolcon az történik, hogy ott van egy villamoströszt és ez a villamos-tröszt most 2 millió pengő kölcsönt akar adni a városnak, hogy kisegítse pénzügyi zavarából és ezáltal megfogja drágítani Miskolc villamosközlekedését. Amennyire híve vagyok tehát az autonómiának és decentralizációnak, ebben az ügyben méa-is azt mondom, hogy centrális elveket kell felállítani, amelyek mind a fővárosra, mind a vidékre érvényesek legyenek. Igenis olyan elvet kell felállítani, amelynek alapján nem lehetséges, hogy kis királyságok keletkezzenek ezekből az üzemekből, (Ügy van! a jobboldalon.) mert ezek az üzemek egészséges elgondolás tárgyául szolgáltak, de a gyakorlatban elfajultak, a gyakorlatban fattyúhajtások keletkeztek belőlük, fattyúhajtások, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy egyes nagyzolási' tendenciákat szolgáljanak. (Strausz István: Kijátszották a közérdeket!) Pedig nem lehetséges az, hogy ezek az üzemek ilyen mellékes^ szempontokat és ilyen mellékcélokat szolgáljanak. Ha igen t. képviselőtársam kérdezi, válaszolhatok arra, hogy mi ott a városházán évek óta küzdelmet folytatunk a Beszkárt.-viteldíjak leszállításáért és nem tudjuk elérni azt, pedig e célunk elérésére mindent megtettünk. Ezért történt például az ismeretes Sztrókay-eset is, A városnak egy 77. ülése 1930 április 2-án> szerdán. hattagú bizottsága határozatot hozott az egységes viteldíj megállapításáról és ezt a határozatot a Beszkárt. igazgatósága nem hajtotta végre. Nem hajtotta végre máig sem és ebből indult ki az az úgynevezett Sztrókay-affér is. amely végül ennek az igazgatónak nyugdíjazásával végződött. (Buday Dezső: Elég kár! — Jánossy Gábor: Kiváló szakember! — Buday Dezső: A legelső szakértő ma!) Nem megyek bele ennek a kérdésnek vizsgálatába, de méltóztatnak nekem igazat adni. hogy az ütközőpont az volt, hogy a város egyikbizottsága hozott egy határozatot, az igazgatóság azonban, az ügyvezető, nem hajtotta ezt végre. Nagyon fontos tehát, hogy itt egyáltalában a részvénytársasági forma kérdését megvitatás tárgyává tegyük. En sohasem ya~ gyök hajlandó a részvénytársasági formát elfogadni azért, hogy a részvénytársasági forma alatt a város kezéből kicsússzék az intézkedés joga és kötelessége. A részvénytársasági forma helyes volna a kereskedelmi üzletvitel szempontjából, mert a részvénytársasági forma kereskedelmi ügyességet, fürgeséget és könynyebbséget képvisel. Nagyon kérem t. képviselőtársaimat, méltóztassanak ezzel a kérdéssel országos vonatkozásban is foglalkozni, mert vidéken most kezdődnek ezek a bajok és betegségek és nagyon helyes lenne megelőzni ezeket. Nagyon kérem erre a belügyminiszter urat is, aki eziránt a kérdés iránt igazán nagy érdeklődéssel viseltetik. Látjuk érdeklődését leirataiban és folytonos intelmeiben, tudatában van tehát e kérdés fontosságának a belügyminiszter úr is. Preventive kell megállapítani azokat az elveket, amelyek alapján a közüzemek létesíthetők és fenntarthatók. Sem a vidéken, sem a fővárosban nem szabad megengedni új kiskirályságok keletkezését, sem pedig nem szabad megengedni, hogy ezen a címen a város közönségét nagyobb sarcnak vessék alá, mert egyedüli célja, hivatása és létjogosultsága a közüzemnek csakis az lehet, hogy általa a közönség terhei könnyebbedjenek, s árszabályozó hatása legyen. Mihelyt ezt a célt nem tölti be, és ezt a hivatását nem teljesíti, attól a pillanattól kezdve nem lehetek híve a községesítésnek, az üzemesítésnek. Ha a magántársaságok kezébe való adás könnyebbséget jelent a városokra — én ugyan nem vagyok híve ennek, mert én azt mondom, hogy helyes kezelés és helyes ellenőrzés mellett lehetetlenség, hogy az az üzem a városnak nagyobb hasznot ne hozzon, mert az a magántársaság feltétlenül szintén haszonra dolgozik ... (Gáspárdy Elemér: Kimutatták már régen, hogy közüzem nem lehet rentábilis!) Mondom, meg kell találni a megfelelő formát. A sok kísérletezés és gyermekbetegség után megállapíthatjuk, hogy a részvénytársaság nem megfelelő forma, mert a részvénytársaság alkalmas arra, hogy kibújjanak bizonyos elszámolások és ellenőrzések alól. Ez lehetetlen. A házi kezelés formája sokkal megfelelőbb kellő felügyelet és ellenőrzés mellett, de a házi kezelés sem kell nekem akkor, ha az megint alkalmul szolgál arra, hogy újabb kiskirályságok keletkezzenek. Ezt el kell fojtani, ezt meg kell akadályozni. (Gáspárdy Elmér: Az üzemek nem kellenek!) T. képviselőtársam azt mondja, hogy az üzemek nem kellenek. (Baracs Marcell: Igaza van!) Ez nem olyan egyszerű kérdés. Itt generális kérdés az, hogy a közönség hogyan jár jobban, milyen metódussal jár jobban és azt a metódust kell megtalálni és alkalmazni. Ha ez az üzemesítés útján történhetik, akkor az a helyes, ha nem,