Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-377
Az országgyűlés képviselőházának 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. 353 képzelni, hogy ki lesz az, aki ennyi ellenőrző fórumot ki tud szolgálni. Lesz olyan tintapoesékolás a székesfővárosnál az üzemek vezetésében, hogy az hihetetlen, úgyhogy ettől semmi jót nem várhatunk. Bizalmiférfi ! A főpolgármester kiküldhet bizalmiférfit. Kell-e egy arra való főpolgármesternek bizalmiférfi a közüzemek élén 1 Méltóztassanak jobban megválogatni az embereiket, akkor nem kell ilyen kisegítő rendszabályhoz nyúlni, hogy bizalmi férfit kelljen küldeni a közüzem igazgatóságába. Hiszen a főpolgármester nagy úr, neki^ minden székesfővárosi ténykedés, minden határozat ellen megvan a joga közbelépni, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nincs meg, ebben van a tévedése a képviselő úrnak!) és ennek a közbelépésének halasztó hatálya van. Ezenfelül, mivel úgy méltóztatott a törvényjavaslatot megalkotni, hogy a főpolgármestert méltóztatik bevinni .a törvényhatósági tanácsba, — mert annak mint elnöke fog fungálni — a törvénvhatósági tanács elnöki minőségében a főpolgármester mindenről fog tudni, tehát ebből kifolyólag nincs neki szüksége arra, hogy bizalmiférfia legyen. Innen magyarázom azt, hogy mivel a főpolgármesternek bizalmiférfia lesz, lesz a polgármesternek is bizalmiférfia. Ha keresem, kutatom ki lesz az, azt látom, hogy az elnök, mert az elnököt a polgármester jelöli ki. Itt tehát már a belügyminiszter úr javaslatában van a főpolgármesternek bizalmiférfia, a polgármesternek is lesz bizalmiférfia, majd jön a keresztény községi párt bizalmiférfia, a községi polgári párt bizalmiférfia, a szociáldemokratapárt bizalmiférfia és tessék azután egy ilyen közüzemet vezetni a kereskedelmi törvény határozmányainak keretein belül, üzemszerűen, ügyesen, egyszerűen és olcsón. Semmi jót nem várok a törvényjavaslatnak ettől a részétől, mint ahogyan a törvényjavaslatnak már tegnap elfogadott szakaszaitól sem várok semmit. A józan üzemi gazdálkodásnak alapelveit nem szokás törvénybe iktatni, nem is iktatta sohasem még törvénybe senki, ez az első eset, hogy a törvényhozás gazdálkodási alapelveket iktat törvénybe. Itt már túl vagyunk rajta, ez már megtörtént. Részletkérdésekkel van tele ennek a törvényjavaslatnak az üzemekre vonatkozó része, ez a hiba. Beszél a törvényjavaslat az üzemigazgatóságról, de nem mondja meg, hogy mit ért ezalatt, csak bedob egy ilyen kifejezést, hogy «üzemigazgatóság», de annak hatáskörét néni mondja meg. Septemviratust, héttagú direkciót állít minden üzem élére, holott legtöbb üzemnél teljesen felesleges ilyen nagyszámú igazgatóság. (Strausz István: Nem lehetnek benne hivatalnokok, ez az előnye!) Az igen t. belügvminiszter úr tagadni szokta, hogy az ő törvényjavaslata több költséget okoz. Itt is felhívom a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a törvényjavaslatnak ez a része is többköltséget okoz. Ezek az üzemigazgatóságok — bármilyen csekély jelenléti díjat fognak kanni tagjai — többköltséget jelentenek a székesfőváros számára, mert némelyik üzem élén ilyen igazgatóság ezideig nem is volt. Például a székesfővárosi autóbuszüzemnél egy felügyelőbizottság keretében dolgozunk, senkinek eszeágába sem jut, hogy ott valamiféle jelenléti díjra volna szükség és nagyszerűen megy minden. (Zaj.) Tehát abszolúte semmi szükség sincsen erre az intézkedésre. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ráfizetnek! — Strausz István: Ráfizetnek?) A t. belügyminiszter urat megnyugtathatom, hogy az autoKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXVI. buszvállalkozás az egész világon nem tartozik a rózsás jövedelmű vállalkozások közé. Méltóztassék olasz kollégájánál érdeklődni, meg fogja tudni a belügyminiszter úr, hogy például Olaszország területén rendszeres szubvenciót kap minden autóbuszüzem. Ne méltóztassék tehát csodálkozni, hogy a székesfővárosi autóbuszüzem, amelyet pedig a publikum szeret és napról-napra jobban megkedvel, deficittel dolgozik. Semmiféle mulasztás ott nem történiki ott pénzpocsékolást még a legnagyobb ellenség sem találhat. (Gáspárdy Eemér: A vezérigazgatónak mennyi a fizetése, mennyi a jövedelme? — Strausz István: Semmi! — Petrovácz Gyula: Nem éri el a 30.000 pengőt! — Baracs Marcell: Minimális! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Azt mondja ennek a szakasznak 5. bekez- • dése, hogy az igazgatósági tagsági megbízást azonban a megbízó visszavonhatja. En nem tudom, hogy a belügyminiszter úr hogyan gondolja ezt. Ha engem a törvényhatósági tanács, vagy a törvényhatóság egyeteme megválaszt például a Beszkárt.-ba igazgatósági tagnak, nem tudom, hogyan kéozeli azt a belügyminiszter úr, hogy én meg vagyok választva hat évre és akkor megtörténhetik velem iaz ; hogy jövőre megvonja tőlem a törvényhatósági tanács a megbízást. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szilágyi Lajos: Azonnal befejezem. Ez abszurdum. En nem vagyok független abban az igazgatóságban, ha engem vissza lehet onnan hívni s abba a kényszerhelyzetbe kerülhetek, hogy jön egy városi korifeus, aki azt követeli, hogy egy telket vegyen meg a Beszkárt. és én avval, mint igazgatósági tag szembeszállók, azt mondom, hogy ez pénzpocsékolás, azonfelül gyanús is, nem szavazom meg, erre megtörténhetik velem, hogy többségi szavazattal engem onnan az igazgatóságból visszahívnak, így nem fog vállalkozni senki arra, hogy igazgatósági tag legyen. Egyrészt alkalmazkodnom kell a kereskedelmi törvény keretein belül a törvényes szabályokhoz, megvan a felelősségem anyagilag a legteljesebb mértékben, másrészt azonban, ha nem jól viselkedem, akkor a hat év letelte előtt is egyszerűen visszahívnak engem valamelyik városházi pártvezérnek indítványára. Ez teljesen lehetetlen, teljesen tarthatatlan. Indítványt nem tudok tenni a házszabályok szerint, de nagyon kérem a belügyminiszter urat, hogy a törvényjavaslatnak ezt a részét is megváltoztatni méltóztassék. Elnök: Szólásra, következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Bródy Ernő. Bródy Ernő: T. Képviselőíház! A törvényjavaslat egyik legnagyobb fontosságú szakaszához érkeztünk, amely szerintem nemcsak fővárosi, hanem országos vonatkozású is (Ügy van! a. jobboldalon.) és kapcsolatban van az egész üzemi kérdéssel. Ez az üzemi kérdés, a közüzemnek kérdése, úikeletű kérdés. Régen a községi testületek, a városi háztartások, a városi közületek nem foglalkoztak tulajonképpen üzemi kérdésekkel, hanem csakis közigazgatási kérdésekkel. Amikor azután az történt, hogy egyes nagyüzemek, haszonhajtó vállalatok keletkeztek i és ezek a haszonhajtó vállalatok a maguk haszI nát növelték és a maguk hasznátvágták zsebre. ! Akkor feltámadt a községesítési mozgalom, • i tudniillik előtérbe nyomult az a szempont, hogy ' a város a maga részére foglalja le ezeket az j üzemeket, ne adja oda egyes érdekeltségeknek, I hanem a közönség, a köz körében ebből a dologj ból enyhítés származzék. Két irányzat keletke' zett: vagy a közönség terhei legyenek ezáltal 51