Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-376
Az országgyűlés képviselőházának 3 térítsék, míg a minisztérium végérvényesen meg nem állapítj illetőséget, hogy a szegényalap ezeket a költségeket befizethesse. Eddig az volt a szokás, hogy ilyenkor a főváros előleget kért és az állam adott is előleget ezekre a # megállapítandó költségekre, mert az csak méltányos, hogy a székesfőváros a maga készleteit kímélhesse és arra a célra fordíthassa, amelyre azok rendeltettek, s hogy ne kelljen várnia pénzére. Most ezt az előleget is megtagadták, úgyhogy nincs előleg. Most tehát 22 millió pengő követelése van a fővárosnak. Ez a kórház-ügy. (Horváth Mihály: A betegápolási adót pedig az állam behajtja!) A kórház-ügy rendezése tehát, mélyen t. képviselőtársam szerint csak azt jelentheti, hogy az állam fizesse meg a székesfőváros jogos követeléseit. Ebben az esetben rendbejön ez az egész dolog. (Jánossy Gábor: Az új Rókust fel lehet rajta építeni!) Méltóztatnak tudni, hogy a kórházak kérdésében nagy bajok vannak mindenütt, minden megyében. Katasztrofálisnak tartanám, ha ebből kifolyólag bizonyos olyan kényszerrendelkezéseket kellene életbeléptetni a fővárosnál a főváros vagyoni helyzetének megmentése érdekében, amely rendelkezések a közegészségügynek ártalmára lehetnének. Mert ha megtagadnák a betegek felvételét, mi lenne ebből végeredményben 1 ? Borzasztó nagy közegészségügyi botrány lenne. De viszont mit csináljunk? Méltóztatnak tudni, hogy az államháztartásban is nagyon kezd csökkenni az adóbevételek összege. Nem minden adó folyik be úgy, amint ki van vetve. Ezt most már a székesfőváros is érzi. Elérkeztünk a teherbíróképesség végső határáig. A polgárságot nem lehet folytonos végrehajtással kiforgatni vagyonából. (Ügy van! Ügy van!) Most az a helyzet, hogy itt is, a városi keretben is az adóbevételekben bizonyos csökkenés várható, amely, <amint látjuk a zárszámadásból is, elég jelentős összeg lesz. Honnan pótolja ezt a város*? A város nem tudja pótolni. Addig ne csináljunk a jövőt illetőleg mindenfélé szociális tervet, amíg a most folyó kötelezettségeinknek nem tudunk eleget tenni. (Forster Elek: Az egész vonalon nagyon helyes volna! — Jánossy Gábor: Meg is kell tenni!) Lehetetlen ilyen álmokat kergetni, amikor ilyen elemi kötelezettségnek nem tudunk eleget tenni. Annak a sollt sínylődő vidéki betegnek érdekében emelem fel e pillanatban szavamat, akik ott vannak a főváros kórházaiban. A legnagyobb veszedelem állhat be ezen a téren. Nem tehetek róla, de a non possumus nem megoldás, nem helyes kormányzati intézkedés, ha ez a legkönnyebb' megoldás is. A jelen esetben valamiképpen feltétlenül gondoskodni kell abban az irányban, hogy ez a kérdés orvosoltassék. Miután ez az újabb szövegezés az én aggodalmaimat eloszlatja, azt elfogadom. Elnök: Szólásra következik'? Perlaki György jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Az én aggodalmaimat egyáltalában nem oszlatja el az előadó úr által tett módosítás. (Strausz István: Az enyéimet sem!) Ezek szurrogátumok, amelyek a gyakorlati életben semmit sem érnek, mert 30.000 pengőnek meg-takarítása a vigalmi adó révén, nem olyan intézkedés, amely a Margitsziget rendeltetését megfelelően befolyásolhatná. A kérdést szerintem nem is itt kell megfogni. Az a szeretet, amellyel a Margitsziget intézménye iránt a főváros legszélesebb rétegei viseltetnek, kétségkívül azt igényli, hogy a Margitsziget hozzáférhetősége megkönnyíti essék. (Úgy van! Ügy van!) 76. ülése 1930 április 1-én, kedden. 325 Bátor vágyóik azonban a figyelmet egy másik szempontra is felhívni, amely legalább is ugyanolyan fontos. A Margitszigeten van egy gyógyforrás, amelynél különb a kontinensen alig található. (Ügy ' van! Úgy van!) Olyan kincs van a főváros birtokában a margitszigeti gyógyforrásban, amelyben a világhírnek egyik tényezőjét kellene üdvözölni, ha azt megfelelően adminisztrálnák. Az idegenforgalom szempontjából a Margitsziget a legteljesebb mérteikben elhanyagolt állapotban van. Nem a parkírozásra gondolok, hanem azokra az intézményes beavatkozásokra, amelyek a leleményességet kellene, hogy előtérbe tolják. Méltóztassanak csak megnézni Budapest idegenforgalmát ebből a szempontból. Ki megy el a Margitszigetre? Tessék a margitszigeti gyógyforrás mellett létesített szállónak névsorát megnézni. Alig találni abban idegent. Méltóztassanak azonban megnézni, hogyan van ez külföldön propagálva? Sehogy. Az csak szórványos jelenség, ha egyes vállalkozók, akik ott bent vannak, akik nagyon drága pénzen kapnak ott valamelyes bérletet, saját érdekükben elmennek hirdetni. A székesfővárosnak is van pár kiadványa, hellyel-köz zel Ostendében vagy Párizsban némelyik nagy• szállóban meg lehet ezeket találni, és ezekben az idegenforgalmi füzetekben fel van sorolva a Margitsziget is. De ez nem megfelelő, ekkora kincsnek nem így kell propagandát csinálni. Hol vannak az orvosok körében terjesztett olyan reklamírozásoik, amelyekre feltétlenül szükség van? Hol vannak az időközönként megtartott balneológiai kongresszusokon a mi kiküldötteink külön előadásai a margitszigeti gyógyforrásról? Hol vannaik a margitszigeti gyógyforrás vizének gyógyhatásairól közkézen forgó füzetek? Ha az ember elmegy Franciaországba vagy Ausztriába, ott a legkisebb fürdőhelyről maguk a városok adnak ki propagandafüzeteket és felolvasásokat tartanak. (Ügy van! Ügy van!) Nem emlékszem, hogy a Margitszigeten, a helyszínen valaha is egyetlen felolvasás és ismertetés tartatott volna arról, hogy tulajdonképpen mi is ez a nagyszerű fürdő. Van ott egy fürdőház, amely igazán klasszikus építkezés, amely külsőleg is architektonikus szempontból látványosság, a parkja gyönyörűség, amely felhívja a figyelmet. Nem találni sehol hozzá hasonlót és itt rá van bízva a véletlenre, hogyha jönnek jó, ha nem jönnek, akkor is jó! Az idegenforgalom szempontjából a bankettozasok helyett ezeknek a kongresszusoknak a helyszínen való tartását kellene foganatosítani. Aki Karlsbadban jár, láthatja, hogy ezen a fürdőhelyen minden szezonban a karlsbadi víznek túlon túl ismert összetételét hányszor hánytorgatják és hányszor mutogatnak rá, hogy most felfedeztek még egy ilyen tényezőt^ hogy most még egy ilyen gyógy jav allatot találtak benne. A margitszigeti gyógyforrás olyan egyetemes jelentőségű, olyan nagyszerű összetételű és az éghajlati viszonyoknál fogva is, elhelyezése is olyan kitűnő, hogy ennek propagálása százszor többet jelentene, mint a 30.000 pengő vigalmi adónak és a pótadónak elengedése. Ezek szurrogátumok, amelyek semmit sem érnek. (Graeffl Jenő: Igaza van!) Nem így kell megfogni ezt a kérdést. Azt mondják, hogy részvénytársasági alapon kezelik ezt, hogy a főváros pénzalapjáé a részvények többsége. Nem mondom, hogy részvénytársasági alapon kezeljék r ezt tovább, semmi szükség sincs rá, mert a részvénytársasági forma magában foglalja azt, hogy ezt lukrativ vállalkozásnak tekintik,
