Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-376

322 Az országgyűlés képviselőházának 3 76. ülése 1930 április l-én, kedden. példa és eset van a világvárosok között is, hogy olyan fekvése és elrendezése legyen egy ter­mészeti szépségnek, mint Budapesten a Margit­szigetnek. Itt a Duna mentén, a környező he­gyek alján ez pompás, tündéries látvány, és mindenkinek érdeke, hogy ez a nagyközönség részére a legkönnyebben hozzáférhető legyen. (Jánossy Gábor: Ingyen mehessen oda a fővá­ros közönsége egy kis jó levegőre!) Nagyon he­lyes. (Buday Dezső : Ki tartsa fenn akkor a szi- ­getet és miből?!) Ugyanakkoí, amikor ez szó­rakozóhelyül szolgál, lehetővé kell tenni, hogy oda a nagyközönség- is kimehessen. (Györki Imre: Ne csak a fovaspólózók! — Jánossy Gá­bor: Mindenki!) Engedelmet kérek, amikor ilyen természeti kincs van a város közvetlen közelében, akkor ránknézve nem lehet más fel­adat, mint az, hogy ezt megközelíthetővé és el­érhetővé tegyük. Éppen ezért mondottam, hogy olyan kérdést is fel fogok itt vetni, amely nem tartozik a belügyminiszter úr hatásköréhez és ez a hajójáratok toérdése. Az történt t. i., hogy megszűntek a szigeti, egyáltalában a Duna mentén fenntartott hajójáratok. Méltóztassék ezt a helyzetet megfigyelni. Itt van Budapest, itt van a Duna és azon a Du­nán helyijátratok nem közlekednek. (Buday Dezső: Mégis kapnak szubvenciót! 120.000 pen­gőt!) Mélyen t. képviselőtársamnak nagyon jól méltóztatik tudni, hogy az a helyzet, hogy ta­valy óta nincsen hefyihajózás sem a szigetre, sem feljebb, úgyhogy ez hiányzik. Most csak átkelő hajók járnak a Dunán, ellenben minden más városban, ahol ilyen folyam van, mint a Duna, a legtermészetesebb dolog, hogy helyi hajójáiratok is közlekednek. Ta/valy óta kis vizi­taxik járnak, de ez tömegforgalom lebonyolí­tására nem alkalmas. (Jánossy Gábor: Drága!) Nagyon helyesen méltóztatott mondani: drága! Azelőtt a szigetre 24 fillérért lehetett menni és különösen ünnepnapon, de máskor is, a pesti ember, de a vidéki és a külföldi számára is, hozzátartozott Budapest • látványosságainak megszemléléséhez egy sétaút a Dunán, egy sé­taút a Margitszigeten. Ez most megszűnt, tel­jesen hiányzik. Azért mondottam, hogy ez nem tartozik tu­lajdonképpen a belügyminiszter úr hatáskörébe, mert nem kívánhatom tőle, hogy még erre is gondja legyen, ez a kereskedelemügyi minisz­térium hatáskörébe tartozik, ez Összefügg, azt hiszem, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Készvénytársaság szubvenciójának kérdésével, azzal, hogy a város nem^ áldozhat erre. Ez megint anyagi, pénzügyi kérdés. En csak arra hívom fel a kormány figyelmét, tegye lehetővé a budapesti polgároknak, a magyar polgárok­nak és még az idegen, külföldi polgároknak is azt, hogy a Dunán közlekedő hajókra ülhesse­nek. Lehetetlen helyzet, hogy amikor itt van a Duna, ez a gyönyörű folyam, s itt van egy ilyen sziget, akkor az ne legyen hajón megközelít­hető. Még egy baj van a közlekedés szempontjá­ból. Az autobuszközlekedés szintén nem fizető­dik ki. Az autobuszközlekedésben is zavarok álltak be. Ez szintén nem a belügyminiszter úr, hanem a kereskedelemügyi miniszter úr hatás­körébe tartozik. Az autóbuszjáratok nagy pénzbe kerülnek, mert ebben a tekintetben nem helyes irányok vannak megállapítva. Nem úgy van, mint régen volt, hogy a sziget felső és alsó része között közlekedett a ló vasút, amely helye­sen bonyolította le a forgalmat. E helyett most az autóbusz a város belsejéből indul és ezáltal megnehezíti a forgalmat és a közlekedést. Itt is, ezen a téren is kellene valamit tenni. Méltóztatik látni ebből, hogy én csak fel­használtam az alkalmat arra, hogy a Margit­sziget ügyét szóba hozzam. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) A legnagyobb szeretettel ké­rem mélyen t. képviselőtársaim érdeklődését is ez iránt a kérdés iránt. Ez nem politikai kér­dés, ez nem pártkérdés, ez minden polgár szívé­hez közeláll, aki szereti a szabad levegőt, sze­reti a szépet, a természetet, amely Budapest kör­nyékét ilyen pazar szépségekkel és kincsekkel ruházta fel. Ezen lehet és kell segíteni. Itt azt kell elérni, hogy a Margitsziget a nagy töme­gek számára szárazon és vizén megközelíthető legyen, hogy amikor valaki üdülni akar. jó le­vegőt akar szívni, ne ütközzék akadályba, akár szárazon, akár vizén akar odajutni. Végül is a Margitsziget rendeltetése az, hogy az ország közönségének nyitva álljon és hogy oda minden szegény ember kijuthasson, (Jánossy Gábor: tTgy van!) hogy gyönyörködhessék benne, hogy annak levegőjét szívhassa. Ne tessék elzárni a Margitszigetet a nagyközönség elől. Kijelentem, hogy nagyon szívesen vagyunk hajlandók áldo­zatokra is, mert áldozatok árán is megközelíthe­tővé és hozzáférhetővé kell tennünk a Margit­szigetet mindnyájunk számára. Ezért szólaltam fel, a magam részéről kü­lönben a szakaszt elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Az előadó úr kíván szólani. Usetty Béla előadó: T. Képviselőház! Elő­zőleg beadott indítványomat tisztelettel vissza­vonom és a következő új indítványt terjesztem elő (olvassa): A 73. § második bekezdése után új harmadik bekezdésként a következő szöveg vétessék fel: «A fővárosi pénzalapnak a Mar­gitsziget tulajdonában lévő ingatlanaira kirótt állami egyenesadók után községi pótadót ki­vetni nem lehet. A Margitszigetre való belépés díjait, amíg az ezekből eredő jövedelem a fővá­rosi pénzalapot, vagy ennek válalatát illeti, vá­rosi adóval vagy egyéb városi közszolgáltatás­sal terhelni nem lehet.» A szakasz jelenlegi harmadik bekezdése en­nek folytán negyedik sorszámot kap és ezért új ötödik bekezdésként javasolom felvenni a kö­vetkezőket (olvassa): «A székesfőváros köteles gondoskodni azoknak a székesfővárosi illető­ségű, közsegéb re szoruló szegényeknek az ellá­tásáról, akiknek ellátására a társadalmi segé­lyezés nem elegendő.» T. Ház! Ebben az indítványban most precíze meg van jelölve az, hogy mi adómentes. Meg­mondja, hogy addig, amíg a fővárosi pénzalap­nak a tulajdonában vannak az ingatlanok, ad­dig nem kell utána községi pótadót fizetni és azt is kifejezetten megmondja az indítvány, hogy a belépési díjak után is csak addig nem kell pótadót fizetni, amíg ez a fővárosi pénz­alapba folyik JL>e. illetőleg abba a vállalatba, amely a fővárosi pénzalap tulajdona, mert amint méltóztatnak tudni, most részvénytársa­sági formában kezeltetik ez, ez a részvénytár­saság azonban 100%-ig a fővárosi pénzalap tu­lajdona. Ez az intenció volt az 1872 : XXXVI. tc.-nél is, ezt kívántuk itt is átvenni. Mivel azt hiszem, ez teljes mértékben méltányos és indo­kolt^ azért tisztejettel kérem, méltóztassanak in­dítványomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Képviselőház! A Margit­szigetre vonatkozó pótrendelkezés abban a for­mában, amint azt a múltkor az előadó úr előter­jesztette, bennem is .a legnagyobb aggodalmat kelti és azért iratkoztam fel szólásra. A Házba való bejövetelemkor azonban hallottam az elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom