Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

318 Az országgyűlés képviselőházának 3\ senkinek sem szemrehányást tenni, ha itt a Ház plénumában teszi szóvá ezeket a kérdéseit akkor, amikor a külügyi bizottság tárgyalásai sem tartatnak meg. Ez a kérdés érdekel bennünket külpolitikai szempontból is, de érdekel bennünket belpolitikai szempontból is. Nem akarok most a hágai egyezségről külön beszélni, ezt fenntartom akkorra, amikor majd ez az ügy minden részletében ismeretes lesz előttem, de ezzel kapcsolatban olyan kijelentések történtek, amelyek az ország gazdasági életére nagy kihatással vannak. Azt írták a kormányhoz közelálló sajtóban, olyan nyilatkozatot tettek felelős állásban levő egyének, úgy tudom, a miniszterelnök úr maga is azt a kijelentést tette, hogy a hágai tárgyalások befejeztével visszanyerjük pénzügyi függetlenségünket. Azt a hírt adták le és ez nyugtatta meg a közvéleményt bizonyos mértékig, ihogy nagy nemzetközi kölcsön segítségével, amelyet kapunk, gazdasági életünket újra talpraállítják. Nem én mondom, a kormánypárt egy tagja mondotta most a gazdák gyűlésén, hogy a föld népe utolsó óráit éli, nem mi, hanem a túlsóoldaíon, a kormánypárt tagjai mondják ezeket a nagy nyilvánosság előtt. Akkor nem érzik odaát azt a felelősséget, amellyel tartoznak, hogy ezekkel a kérdésekkel végre foglalkozni kell? Meddig várjon még ennek az országnak szerencsétlen népe sorsát illetőleg? Addig, amíg az utolsó rollót is lehúzzák, vagy amíg az utolsó embernek is kiveszik kezéből a kalapácsot, amelyik még dolgozik, vagy megvárják azt, hogy amint egyszer a bányamunkások elindulnak ezerszámra Budapestre, hogy munkát kérjenek, elinduljanak egyszer a Nagyalföld munkanélküliéinek ezrei is a főváros felé, (Mozgás a jobboldalon.) a kubikusok a talicskával és azt mondják: adjanak nekünk munkát. Hogy ez eddig nem történt meg, az csak azoknak a megnyugtató intézkedéseknek és annak a munkának volt az eredménye, amelyet egyes egyesületek végeznek, amelyek erejükön felül állnak oda és enyhítik azt a nyomort, amely ma már olyan méreteket öltött, amilyenre eddig nem volt még példa az országban. (Csik József: Ehenhalnak az emberek, nincs kenyér! — Ügy van! a balolalon.) Ezek a kérdések szorosan összefüggnek egymással. Az urak ne csak ott künn beszéljenek és ne csak akkor mondják meg, hogy érzik a nyomort, amikor választóikkal szembenállanak, hanem akkor is beszéljenek, amikor itt benn vannak, amikor hivatásukat felelősségteljesen kell betölteniök. (Állandó zaj. — Elnök csenget.) Semmi szükség sincsen arra, hogy itt titkolódzanak. (Csik József: Éhes' ember nem gondolkozik, hanem cselekszik. — Zaj.) Itt azt látjuk^ hogy nagyjelentőségű, az ország külpolitikáját és gazdasági életét érintő kérdéseknek eldöntésére kerül a sor és nem akarjuk azt... (Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Kuna P. András közbeszól.) Kuna P. András képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Csik József közbeszól.) Csik József képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj.) Peyer Károly: ... hogy megint az utoló percben befejezett helyzet elé állíttassunk. Ha tehát nem lehet a nagy nyilvánosságot tájékoztatni — amint a miniszterelnökhelyettes úr mondja — folyamatban levő tárgyalásokról, bár újból hangsúlyozom, hogy ez a másik felet egyáltalán nem tartja vissza attól, hogy a kérdéseket a legapróbb részletekig tárgyalja, akkor legalább tegyék lehetővé, hogy a külügyi bi. ülése 1930 március 28-án, pénteken. zottság tagjai tájékozódást nyerjenek ezekről a kérdésekről és a maguk véleményét meg tudják alkotni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Mielőtt a következő szónok úrnak a szót megadnám, annak a kijelentésnek megtételére érzem magamat indíttatva, hogy Peyer képviselő úr az elnöki napirendi indítvány mellett iratkozott fel. Konstatálom azonban, hogy sem mellette, sem ellene nem nyilatkozott. (Peyer Károly: Elfogadom az elnöki napirendi indítványt.) Beszédében a képviselő úr nem nyilatkozott. A házszabályok célzatának világosan csak az a napirendi indítványhoz való hozzászólás felelhet meg, amely a napirendi indítványról is megemlékezik. Nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a jövőben ehhez alkalmazkodni, nehogy az elnök kénytelen legyen beleavatkozni. A napirendi indítványhoz még szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szabó Sándor! (Rassay Károly: Már kettő mellette szólt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Peyer Károly: Már ketten mellette szólaltak fel. — Bródv Ernő: Szabó ellene szólal fel? — Rassay Károly: Mellette, vagy ellene szólal fel? — Zajos felkiáltások a baloldalon: Ezt tisztázni kell! — Peyer Károly: Friedrich képviselő úr mellette és én is mellette szólaltam fel.) Szabó Sándor: Nem marad titokban, hogy mellette, vagy ellene fogok-e felszólalni! (Rassay Károly: Nem öntől vagyok erre kíváncsi, hanem .az elnök úrtól, hogy mellette vagy ellene szólal-e < fel. — Zaj.) T. Képviselőtársam, ön kérdezheti ezt tőlem és én önnek egyszer itt a parlamentben történt szereplésével fogok válaszolni. (Rassay Károly: Halljuk!) Megtörtént itt, hogy Rassay t. képviselőtársam feliratkozott egyízben az elnöki napirendi javaslat mellett, (Rassay Károly: Igen!) mégpedig ugyanilyen esetben, mint utolsó szónok a napirendhez és majd én is ugyanabban a formában fogom kijelenteni, mint a képviselő úr tette akkor, hogy mellette vagy ellene szólalok-e fel. (Rassay Károly: De megkérdezték, tessék tehát megmondani, mellette, vagy ellene szólal-e fel! — Állandó zaj.) Elnök: A szónok urat figyelmeztetem azokra... (Rassay Károly közbeszól.) Rassay képviselő urat kérem, méltóztassék meghallgatni, mit akarok mondani. Friedrich képviselő úr az elnöki napirendi javaslat mellett szólalt fel, Pakots képviselő úr ellene szólalt fel, Peyer képviselő úr nem nyilatkozott. (Peyer Károly: Mellette szólaltam fel. — Zaj.) Éppen ezt tettem az imént kifogás tárgyává. Ennélfogva egész^ természetes dolognak tartom, hogy a képviselő úrnak, aki mellette iratkozott fel, megadjam a szót. (Peyer Károly: Hogyan? Hárman mellette? — Rothenstein Mór: Peyer is mellette iratkozott fel. — Peyer Károly: Mellette iratkoztam fel!) Csendet kérek. (Peyer Károly: Mellette iratkoztam fel, nem lehet kifogás. — Zaj.) Szabó Sándor: T. Ház! Az előttem felszólalt képviselő urak a közgazdasági kérdéseknek egész lavináját zuhogtatták a parlament porondjára, mintha azt tételeznék fel, hogy mindjárt a megoldást is meg lehet találni. Azok a panaszok és keserűségek, amelyeket ide méltóztattak hozni, csak úgy röviden érintve ezeket a kérdéseket, de annál élesebben, és az a könynyed modor, amelyben Friedrich István igen t. képviselőtársam ezeket a kérdéseket érintette, igazán nem felel meg annak a komoly helyzet-