Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-375
Àz országgyűlés képviselőházának 375. ïiek... (Friedrich István: Mi az a könnyed modor 1 ? .Elárulta a titkos választójogot, ez a könnyed politika! — Zaj. — Friedrich István: Elárulta bizony!) Elnök: Friedrich képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Friedrich István: Ez a könnyedség uram. — Állandó zaj.) Szabó Sándor: Nem akarom azzal a könynyed modorral tárgyalni ezeket a kérdéseket, mint amelyet t. képviselőtársam részéről tapasztaltunk. (Bródy Ernő: Államférfiúi nagyképűséggel!) liehet, hogy bennsőleg talán másképpen érzi, de külső kifejezése mégis egészen könnyed, tréfás modor volt. (Ellenmondásók a szélsőbaloldalon.) így érintette a dolgokat. A magam részéről nem kívánnám erre a területre követni t. képviselőtársamat, mert én valóban érzem azoknak a problémáknak súlyosságát, amelyekkel éppen engem is visszás helyzetbe kívánt hozni, amidőn úgy aposztrofált, hogy elárultam a titkosságot. Megsúghatnám a képviselő úrnak, ha nem tudná, nogy pár évvel ezelőtt éppen egy akcióban kellett megtörténnie és történt meg egészen világosan annak színvallása, hogy a mi pártunk, igenis, a titkosság elvi alapján áll. (Kassay Károly: Hát, ez elég könnyed modor! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Kínok csenget.) A magam részérői nem kell ebben a tekintetben új nyilatkozatot tennem, mert már több ízben hangsúlyoztam ezt és kifejezésre juttattam. Ami a kérdések lényegét illeti, a külpolitikai kérdést, amelyben itt most nyilatkozatot méltóztatott kívánni, a miniszterelnök úr a legkorrektebb módon kezelte. (Ugy van! joböfelől.) Amikor hazajött Hágából, az első forum a külügyi bizottság voit, a mely előtt nyilatkozott. (Peyer Károly: Nem is volt külügyi bizottsági ülés! Ez a könnyed modor; nem is tudja, hogy nem volt ülés!) A miniszterelnök úr nyilatkozatot tett és módjukban volt t. képviselőtársaimnak, amennyiben alkalmasnak tartották, hogy azt a nyilatkozatot a házszabályok szerint napirendre tűzessék. Abban az időben azonban, úgylátszik, elégnek találták a közvélemény tájékoztatása szempontjából. Nekem az a felfogásom, hogy egy ilyen kérdést, amely úgy tekintendő, mint a bíróság előtt lévő dolog, nem lehet nyilvánosan pertraktálni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: A bíróság előtt nyilvános a tárgyalás! A bíróság előtt a vádlottnak is van szava! — Zaj.) Lehet, hogy Peyer képviselőtársam el tudja képzelni, hogy tárgyalják ezt a kérdést a parlament nyilvánossága előtt, holott neki saját szavai szerint az a felfogása, — egészen helyesen — hogy fenntartja kritikáját arra az időre, amikor teljes egészében kibontakozik, hogy mi történt és valósággal megítélheti, hogy ami történt, helyesen történt-e az ő szempontjából és az ellenzéki politika szempontjából. (Rassay Károly: Bankett volt! Ünneplés volt!) Éppen azokon a banketteken jelentette ki a miniszterelnök úr, hogy nem tekinti győzelemnek. S amikor Friedrich t. képviselőtársam azt méltóztatik mondani, hogy: «győzelemről áradoznak», (Rassay Károly: Igen, azt csinálták!) akkor meg kell állapítani, hogy a miniszterelnök úr kijelentette: nincsenek győzelmek. Azt csak nem kívánja a képviselő úr még ezzel a könnyed modorral sem, hogy Benes nyilatkozatát tűzzük itt napirendre. Engedelmet kérek, el tudom képzelni, hogy egy külpolitikai szerepben eljáró férfiú a maga nyilatkozataiban talán éppen azért fog valaKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. XXVI. ülése 193Ô március 28-án, pénteken. 319 mit kijelenteni, hogy arra hasonlóképpen olyan nyilatkozatokat követeljenek és szerezzenek, amelyek zavart fognak kelteni egy másik állam külpolitikájának vitelében. Magam részéről el tudom képzelni, hogy ennek súlyos kihatása lehet, de ránk nézve nem lehet irányadó, amit Benes mond és nem indulhatunk és nem ítélhetünk olyan információk alapján, amelyeket a magyar közvéleménybe máshonnan próbálnak beledobni. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) A belső gazdasági helyzet és a külpolitikai helyzet kétségtelenül szoros összefüggésben van egymással, amint Pakots képviselőtársam mondotta, én is ezt mondom, és éppen ezért nem vagyok kapható a kisgazda megmozdulásokkal és a kisgazda politikai számvetésekkel kapcsolatban, különösen, amíg ez a nehéz helyzet fennáll arra, hogy tódítsam, lódítsam azokat a nehézségeket, amelyek kétségtelenül fennforognak az országban. (Helyeslés jobbfelől.) S ne tessék rajta csodálkozni, ha az a néptömeg, amely olyan nagy terhekkel és bajokkal küzd, a maga érdekeltségét külön gyűléseken hangsúlyozza, amikor méltóztatnak hangoztatni, hogy az építőmesterek, a fodrászok, a szabók, a kovácsok, a Gyosz., sorban minden érdekképviselet a maga érdekeinek különös kidomborítása céljából gyűléseket tart. Amikor tehát ezeket a kérdéseket itt pertraktálják, méltóztassanak megengedni, hogy én egy kis türelemre kérjem a képviselőtársaimat... (Pakos József: Az éhezőket próbálja türelemre kérni!) Ezekkel a napirendi vitákkal igazán nem fog a képviselő úr egy karéj kenyeret sem adni az éhezőknek. Nagyon jól tudja, hogy igenis, kormányzati programm, tervek várnak gazdasági vonatkozásban megvalósításra. Nagyon jól tudja a képviselő úr, hogy milliókra menő közmunkák adattak ki naptári napra, hogy, amint be volt Ígérve, már február közepén kiadattak a vasúti megrendelések, amelyek milliókra menő összegeket juttatnak a gazdasági életbe mindegyik tárca részéről. Csak idő kell hozzá, s akkor érezhető lesz ezeknek a munkáknak a hatása a munkaalkalmak szaporodása szempontjából is. Nem lehet pártpolitikai szempontból megjátszani ezt a súlyos helyzetet, amelyet ma az egész gazdasági élet feltüntet s amely igen sok gazdasági koefficiens összetevéséből alakul. Ne tárjuk itt fel mindennap a fájdalom sebeit, ne dobjunk minden nap üszköt egymás portájára azzal, hogy egyik társadalmi osztályt a másik ellen hecceljük. A kisgazdatársadalom megtette kötelességét, tűrt, szenvedett és dolgozott és most is összeszorított fogakkal, de mégis viseli azokat a terheket, amelyeket az ország megmentése érdekében elviselni kell. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Györki Imre: Kifosztották!) Györki képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Szabó Sándor: Amikor arról van szó, hogy engem figyelmeztetni akarnak a kisgazdaérdekek képviseletére, akkor azt mondom: én mindenkor szívesen hallom mindenfelől a figyelmeztetést, ha az tárgyilagos, mert kimondottan és félre nem magyarázható módon kívánom mindig ezeket az érdekeket is ébrentartani az ország egyetemes érdeke mellett. De ne akarjon senki kitanítást adni nekem abban a tekintetben, hogy mely utakat, mely módokat és mely időpontot tartsak a legalkalmasabbnak ezeknek a kérdéseknek erőteljesebb tempóban való felvetésére. S arra kérem t. képviselőtársaimat, méltóztassanak ebben a kérdésben egy kis türelmet tanúsítani; amikor ezek a kérdések napirendre kerülhetnek, a miniszterelnök úr és a kormány bizonyára módját fogja keresni 46
