Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-367

Az országgyűlés képviselőházának 367. ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. 25 ne léphessen, hanem mondjon le a mandátumáról. Az én felfogásom szerint, — amint mondottam — ez a kérdés a legteljesebb mértékben az egyéni szabadságiba ütközik, de ütközik a közérdekbe is, (Gál Jenő: Közmorálba, de nem a közérdekbe!) mert nemcsak az egyéni felfogások változhatnak, hanem változhatnak pártok felfogásai is és előfordulhat az, hogy ezek azután az egyéni meggyőződéssel kerülnek összeütközésbe, holott ez az egyéni meggyőződés az eredeti pártprogrammnak, tehát annak a pártprogrammnak hiteles megnyilatkozása, amelynek alapján az egész lajstrom a választáson többséget kapott. Ennek az éremnek két oldala van. Nemcsak az egyének, de a pártok is megváltoztathatják meggyőződésüket és nem lehet mindig bizonyos, hogy a pártmeggyőződés megváltoztatása a helyes' és az kongruens a választók felfogásával. (Gál Jenő: Erre még nem volt példa a történelemben! Egészen új teória az, amit méltóztatik mondani!) Bocsánatot kérek, ez nem

j teória, hanem lehetőség. Mert itt arról van szó, hogy ez lehetőség, vagy nem lehetőség. De előfordulhat az is, hogy erkölcsi kötelesség egy pártból kilépni. Ezt esetleg a legteljesebb közérdek, a legteljesebb hazafias érzés is kívánhatja, (Gál Jenő: Akkor adja vissza a mandátumot!) Nem adhatja vissza a mandátumot, mert éppen az lehet a cél, hogy a törvényhatóságon belül új pártalakulások létesüljenek. (Gál Jenő: Vesse magát alá új választásoknak!) Az sem szükséges, hogy új választásnak vesse alá magát, mert a meggyőződések a viszonyokhoz és körülményekhez is kell, hogy idomuljanak és nem lehetséges az, hogy minden körülmények között a választóközönség meggyőződése legyen az irányadó, mert a törvényhatósági bizottság tagjai r.em fegyvertelen, meggyőződéstelen bábui a választóközönségnek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezek ki vannak választva a választóközönség által, hogy az áldott viszonyok és körülmények között a maguk legjobb meggyőződése és belátása szerint vigyék a törvényhatóság ügyeit. Ezek az esetek elfordulhatlak az életben és előfordulhat az is, hogy maga a párt az adott viszonyok és körülmények hatása alatt

n kénytelen megváltoztatni a maga meggyőződését. Akkor nem fogja megkérdezni a választóközönséget, mert különben minden ügyben meg kellene kérdeznie. Legyenek meggyőződve t. képviselőtársaim, hog*y nem minden egyes cselekedet kell, hogy fedje a választóközönség óhaját és meggyőződését. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezekben a kérdésekben nem lehet ennyire —a nüanszokba es detailokba elmenni, de viszont ezeknek a kérdéseknek a lehetőségét elvenni a magam részéről a legerkölcstelenebbnek tartanám, mert az egyéni meggyőződésnek a politikából való kiküszöbölése nem más, mint az etikának, az erkölcsnek teljes kiküszöbölése. (Pakots József: Tessék lemondani a mandátumról! — Zaj.) Ez közérdekellenes is lehet, és azért ezt a lehetőséget kizárni nem tartom helyesnek. Mert — amint Gál Jenő igen t. képviselőtársam egyik felszólalásában mondotta^— a választónak nem is lehet meg az a készsége és képessége. — annak a szegény nyomorult tanulatlan választónak —

; hogy meg tudja ítélni, hogy az a pártprogramm az ő érdekeinek megfelel-e, s választó esetleg a listán csak az első nevet ismeri. (Gál Jenő közbeszót) Olvassa el t képviselőtársam a naplót, A napló szerint t. képviselőtársam hivatkozott KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVI. arra is, hogy az a választó esetleg csak a lajstrom elsői egyéniségét, Wolff Károlyt ismeri és a többiről fogalma sincs. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az más!) Ma nagy súlyt méltóztatnak helyezni arra, hogy a lajstrom a választóközönségnek olyan megnyilatkozása, amely szerint miniden egyént teljes mértékben ismer és súlyt fektet arra, hogy az illetők a lajstromban benne legyenek. Ne méltóztassanak tehát magát a parlamentáris elvet is teljes mértékben kiforgatni azzal, hogy az egyént bábuvá kívánják tenni, a párt bábujává, és a választóközönséget is az orráénál fogva vezetni minden olyan esetben, amikor az a pártnak, vagy az egyéneknek megfelel. A legnagyobb erő éppen az egyéni meggyőződés, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) nem pedig a pártnak a meggyőződése, mert a pártnak mint ilyennek meggyőződése nincs. Az egy alakulat, amelynél az etikai erőt, a meggyőződést a benne foglalt egyének adják meg. Ha pedig ettől eltekintünk és az egyéniséget nem becsüljük, akkor magunk mondunk le arról, hogy egy pártot teljes mértékben meg tudjunk becsülni. (Gál Jenő: A miniszter úr tehát nem becsüli meg a pártot, hanem csak az egyént!) Azt nem mondottam. En a pártban is az egyént becsülöm meg, mert az értéket az egyén adja benne. Éppen ezért kérem, méltóztassanak úgy Farkas István, mint Petrovácz Gyula képviselő úr idevonatkozó indítványait elvetni és a szakaszt eredeti szövegezésében elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) A magam részéről hozzájárulok az előadó úr indítványához, de nem tudok hozzájárulni a többi indítványotkhoz, amelyeket Farkas István és Gál Jenő képviselő urak __ nyújtottak volt be. Nem tudok különösen hozzájárulni ahhoz, hogy töröltessék a szakaszból az a rendelkezés, amely szerint megszűnik a törvényhatósági bizottsági tagsága annak, akit a törvényhatósági bizottság közgyűlése méltatlannak ítélt arra, hogy a törvényhatósági bizottságnak tagja legyen. Ez a rendelkezés a törvényhatósági törvényünkben is benn foglaltatik. Ha egyszer maga a törvényhatóság mondja ki az ítéletet az igazolóválasztmány javaslatára egy törvényhatósági bizottsági tag felett, a 38. §-nak megfelelően, akkor kizártnak tartom, hogy az abban a testületben helyet foglalhasson, mert hiszen maga a törvényhatósági bizottság hozott felette ítéletet olyan értelemben, hogy nem tartja méltónak arra, hogy ebben a testületben helyet foglalhasson. Mármost az összeférhetlenségi bizottságnak az arányosság alapján való összetételét a magam részéről teljesen lehetetlennek tartom már a kivitel és az eljárás szempontjából is. Mert ebből az összeférhetlenségi bizottságból sorsolás útján történik az összeférhetlenségi jurynak az összeállítása, s így, ha az arányosságon alapul is a bizottság összetétele, a sorshúzás az arányosságot f eldöntheti. Semmi értelme sincs tehát annak, hogy ez a bizottság az arányos választás útján alakittassék meg, amikor a véletlenen múlik, hogy a sorshúzás útján kisorsolandó nyolc tag tényleg az aránynak megfelelően fog-e kisorsoltatni. Minthogy tehát az indítvány az általa elérni kívánt célt nem szolgálja, ennélfogva feleslegesnek tartom, hogy ez az indítvány elfogadtassék. Amennyiben páros számú tagokból, nevezetesen nyolc tagból áll a jury, szükséges, hogy az elnök mindenegyes alkalommal szavazzon. Azért szükséges. 4