Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

306 Az országgyűlés képviselőházának 3', viselőtársam módosító indítványát elvetni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 67. §-szal szemben Farkas István és társai képviselő urak terjesztettek be Györki képviselő úr által megindokolt ellenindítványt. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 67. §-t eredeti szövegezésében elfogadni, szemben az ellenindítvánnyal., igen viagy nem! (Igen!) A Ház eredeti szövegezésében fogadta el a szakaszt. Következik: Harmadik rész, I. fejezet, 68. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 68. §-t, amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad. — Olvassa a 69. §-t.) Gr. Hunyady Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: RothensteinMór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A 69. §-ra vonatkozólag Farkas István és társai képviselőtársaimnak az a javaslatuk, hogy a negyedik bekezdésben «a belügyminiszterrel egyetértve^ rendelettel» szavak helyébe «a törvényhatóság szabályrendelettel* szavak tétessenek. Ez a szakasz, amely a vagyonleltárról szól, a javaslat szerint azt ajánlja, hogy a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel együtt adjon ki rendeletet, amelyben megállapítja a leltározásnál követendő eljárást. Mi azt mondjuk, hogy a törvényhatósági bizottság ezt maga állapítsa meg szabályrendeletben. Miért ez a gyámkodás itt akkor, amikor a székesfőváros vagyonáról van szól Ez megint csak azt jelenti, hogy nem ismerik el odafent a minisztériumban azt, hogy a törvényhatóság nagykorú és hogy megbízható is lehet. Csak ezért lehet a 4. bekezdésben ez a rendelkezés. Éppen ezért a magam részéről ajánlom Farkas István és, társai indítványának elfogadását. (Helyslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Strausz István! Strausz István: Igen t. Ház! A 69. § rendelkezései súlyos megítélés alá esnek. A bíráló a szakasz tartalmának «Leltári vagyon» megjelöléséből joggal következtetheti, hogy az abban foglalt rendelkezések elsősorban megállapítják a leltári vagyon értékelési, kezelési és számadási rendszerét. Ebből a szempontból, a szakaszban foglalt rendelkezések a bírálóra nagy csalódást jelentenek. Mit foglal magában lényegileg ez a szakasz? A szakasz rendelkezéseinek lényege arra szorítkozik, hogy a székesfőváros vagyonát legalább ötévenként fel kell becsülni és újból kell leltározni. Ezzel a rendelkezéssel mindjárt végzek is. Megállapítom, hogy a legenyhébiben szólva, ez át nem gondolt rendelkezés. Kérdem, miért kell a székesfőváros gazdálkodásában a vagyont, ha az üzemeket és egyéb intézeteket is ideveszem, Ötévenként leltározni és értékében felbecsülni? Az életből tudjuk, hogy gyors egymásutánban a leltározás csak a kereskedőknél vagy kiárusító üzemeknél van gyakorlatban. De a főváros életében, ahol anynyi az ellenőrzés, (hogy egyik a másikat nyomon követi, a vagyont ötévenként újra értérelni és újra leltározni teljesen fölösleges és meddő munka. Tessék elgondolni, hogy mibe kerül ez a leltározás és értékelés a fővárosnak ötévenK ülése 1930 március £B-án, pénteken. ként, mely abszolúte nem szükséges és^ amelynek mi hasznát sem veszi a székesfőváros. De annál több hasznot húznak ebből a rendszerből az értékbecslők és a leltározók. Leltározni csak az időnkénti vizsgálatoknál kell, de akkor is csupán kémpróbák alapján szokás az önkormányzatoknál éppúgy, mint az államnál. Ha felmerülnek gyanús tünetek és ezeknek a gyanús tüneteknek mibenléte nem állapítható meg a számadások alapján, ebiben az esetben igenis szükséges a leltározás elrendelése. Éppen ezért nem tudom megérteni hogyan kerülhetett a bírálatom tárgyát képező rendelkezés a törvényjavaslatba. Azt kellett volna a törvényszakaszba, t. miniszter ur, fölvenni, hogy tételes és rendszeres szakleltárokat kell vezetni a székesfőváros vagyonáról és hogy e mellett az ingatlanagyonról törzskönyv vezetése is feltétlenül zükséges. Ezeken kívül szükséges a leltári lapló vezetése úgy az ingatlan-, mint az ingóvagyonról. Leltári naplók nélkül a székesfőváros vagyonigazgatása és kezelése felett megnyugtató ellenőrzést gyakorolni nem is lehet. Mirevaló ez a leltári napló? Arra való, hogy mutassa időrendi sorrendben, mi adatott ki szakleltárból és abba mi vétetett he. A leltári napló igazolja, hogy a fogyaték ellenében volt-e pénzbevétel és hogy ennek a bevételezése megtörtént-e. A leltári napló mutatja az értékgyarapodás forrását is a pénzszámadásokkal összefüggésben. Ezeket nem lehet nyílt kérdésnek hagyni. Azonban a törvényjavaslat mindezeket nyílt kérdésnek Iiagyja. Ha e mellett mérlegelem a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely szerint ötévenként kell leltározni és felbecsülni mindennemű vagyont a fővárosnál, ezt a rendszert, ellenőrzés szempontiából csak porhintésnek tekinthetem. Az igen t. Ház tartozik önmagának azzal, hogy ezt a szakaszt hagyja ki a törvényjavaslatból, vagy adjon annak olyan komoly tartalmat,^ amely a főváros vagyonának teljes védelmét biztosítja, mert ez a rendelkezés az egész vonalon kiszolgáltatja a székesfőváros vagyonát az önkényes kezelésnek és a szabadabb gazdálkodásnak. Hangsúlyozom végül, hogy e szakasz többi rendelkezéseinek helyességét az általam előadottak teLes egészükben megdöntik. Képviselői felelősségem tudatában kellett ezeket bírálatomban megmondanom. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Nincs senki feliratkozva! Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólani? {Nem!) Ha senki nem kíván szólani, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. (Várnai Dániel: Halljuk a miniszter urat, mit tud erre mondani!) Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam felszólalására vonatkozólag csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a fővárosnál az eddigi törvényes rendelkezések tízévenként kívánják meg a vagyonleltár összeállítását. Mivel ez igen költséges lett volna a fővárosra, mert akkor minden 10 évben ténylegesen új leltárt kellett volna venni és a vagyont újból felbecsülni, úgy gondoltuk, hogy ötévenként vegyék fel a leltárt, mert így nem lesz szükséges új leltárt felvenni és új becsléseket alkalmazni, amennyiben azok a viszonyok és a körülmények folytát nem változtak, hanem azokat csak kiegészíteni kell, és így nem fog a városra ebből a szempontból nagyobb teher hárulni, A praktikusság