Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

Az országgyűlés képviselőházának 375 szempontjából éppen azokat a célokat kívántuk szolgálni, amelyeket Strausz István igen t. képviselőtársam előadott. Mi itt egy keretet állapítunk meg,^ amely abszolúte nem zárja ki, hogy a kezelésnél a modernebb tehnika igénybe vétessék. Ami a törzskönyv felállítását és a leltári naplók vezetését illeti, ez a székesfővárosnál mindenesetre megvan. Nem tudom, hogy az, amire képviselőtársam gondol, már a legmodernebb tehnikai felkészültséget jelenti-e, vagy pedig még van ennél is modernebb. Ezeket a rendelkezéseket a pénzügyminiszter úrral úgyis rendeletileg fogjuk szabályozni, és ebben a tekintetben mindenesetre nem elavult, hanem jól bevált, legmodernebb szisztémákat kívánunk igénybe venni. ^ Ezek az adminisztrácionális tehnikai kérdések, amelyek összefüggnek az ellenőrzéssel és a felülvizsgálattal, nem volna tehát célszerű azt az indítványt elfogadni, amelyet Rothenstein Mór képviselőtársam indokolt meg, hogy ezt a kérdést a törvényhatóság szabályrendeletére bízzuk. A szabályrendeletet úgyis az illetékes minisztereknek kell jóváhagyni, s ha nem abban az értelemben történnék a szabályrendelet megszerkesztése, amelyet a tehnika, adminisztrácionális és felügyeleti szempontok megkívánnak, • akkor úgysem hagynák jóvá a szabályrendeletet. Minthogy itt nem autonómikus szempontokról, hanem kizárólag tehnikai és adminisztrácionális szempontokról van szó, sokkal célszerűbb, ha a leltározásnál követendő eljárás a székesfővárossal karöltve, az ő meghallgatásával az illetékes reszortminiszterek által rendeletileg állapíttatik meg. Mindezek alapján kérem a t. Házat, méltóztassék a szakaszt eredeti szövegében elfogadni, a szakaszhoz beadott módosító indítványt pedig elvetni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 69. $ eredeti szövegével szemben áll Earj kas István és társai képviselő urak módosító indítványa. Kérdem a i Házat, méltóztatik-e a szakaszt eredeti szövegében, szemben • Farkas István és társai képviselő urak indítványával, elfogadni, igen, vagy nem

1

? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a szakaszt eredeti szövegében elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a 69. %-l eredeti szövegében fogadta el. Következik a 70. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 70. §-t. amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad. — Olvassa a 71. §-t). — Wolff Károly. Wolff Károly: T. Ház! A pénzkészletek gyüdéseknek nagy gyakorlati jelentősége van a székesfővárosra nézve, tekintettel arra, hogy a székesfőváros időközben községi takarékpénztárt létesített. Igen természetes dolog, hogy a községi takarékpénztár létesítésének^ ténye bizonyos konzekvenciákat von maga után, amelyeket be kell tartani az adminisztráció egész menetében. Ez a tény, ez a logikai tény az, hogy a községi takarékpénztárt elsősorban azért létesítette a város, hogy ott saját pénzkészleteivel tudjon dolgozni, és hogy saját pénzkészleteit elsősorban a községi takarékpénztárnál helyezze el, illetőleg, hogy a községi takarékpénztár legyen az a városi bank, amelynél az egész pénzügyi politikát eredményesen tudja keresztülvinni. Én nem mondom ezzel természetesen azt, hogy a székesfőváros más bankoknál is ne helyezzen el pénzeket. Előfordul ennek szükséülése 1930 március 28-án, pénteken. 307 gessége, és bizonyos fokig indokolt is, hogy más bankokat is tápláljon a főváros bizonyos vonatkozásban. Természetesen az általános magyar közgazdasági érdeket tekintem ennél a kérdésnél, de az elsőbbséget feltétlenül a községi takarékpénztár részére kívánom biztosítani. Mindenekfelett nem fogadnék el olyan rendelkezést, amely korlátozza a székesfővárost a tekintetben, hogy pénzeit a községi takarékpénztárnál elhelyezhesse. Mert hiszen a községi takarékpénztárnak nagy jövője van a város életében, és azt éppen azért létesítettük, hogy megszüntethessük azt az abuzust, azt a lehetetlen helvzetet, hogy 80 üzem és egyéb intézmény mindenfelé tartsa a pénzét, a székesfőváros állandóan abba a helyzetbe jutott, hogy ha kölcsönre szorult, akkor saját pénzét ajánlották egyes betevő bankok, ahol a város saját pénze -volt. A város kapott ezektől a bankoktól kamat fejében 4—5%-ot, azok pedig 8%-os kamatra kínálták a városnak a saját pénzét. Ez természetesen lehetetlen helyzet. Ha azonban a főváros pénzkészleteit most egy helyen összpontosítja és onnan lápiái esetleg más intézeteket is, úgy nagyobb az áttekintés, reálisabb és olcsóbb is a városi gazdálkodás, mint amilyen eddig volt, pénzügyi politikáját is jobban tudja fejleszteni a város. A községi takarékpénztár nagyon szépen halad — hiszen látjuk, hogy betétállománya jelentősen emelkedik — és szép jövője van. A községi takarékpénztár meg is felelt annak a várakozásnak, amelyet vele szemben támasztottunk. En tehát mindenesetre kívánom, hogy a törvényjavaslat rendelkezései segítsék elő ezt a fejlődést és ne hátráltassék. Itt a pénzkészletek gyümölcsöztető elhelyezésénél a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó intézetek jönnek tekintetbe. Ez nem baj, mert a községi takarékpénztár is a Pénzintézeti Központ intézetei között van, ez tehát nem korlát. Ez a szakasz azonban akként rendelkezik, hogy a törvényhatósági tanács évenként megjelöli azokat a pénzintézeteket, amelyeknél a jövő költségvetési évben a pénzek elhelyezendők lesznek, és azt is megállapítja a törvényhatósági tanács, hogy azok milyen összeg erejéig helyezhetők el az egyes intézeteknél. Itt egy pótlást tartalmazó javaslatot adottbe az előadó úr (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez a javaslat még nem adatott be, s azt nem is az előadó úr fogja beterjeszteni, hanem Temesváry Imre képviselő úr!) Akkor tehát ez filius ante patrem, de nem tehetek róla, mert azt hittem, hogy ezt a javaslatot már beterjesztette az előadó úr. Temesváry Imre t. képviselőtársam javaslata, amint látom, úgy szól, hogy (olvassa): «Azt, hogy az egyes kúriákba tartozó pénzintézeteknél korlátlanul, vagy alap és tartaléktőkéihez viszonyítottan mily összeg erejéig lehet pénzkészletet elhelyezni, a belügyminiszter a oéiizügyminiszterrel egyetértőleg rendeletben szabályozza.» En egy javaslatot terjesztettem be és annak jegyében szólalok fel. Javaslatom azt célozza, hogy a községi takarékpénztárban Korlátlanul lehessen a város pénzét elhelyezni. Az csak természetes, hogy a községi takarékpénztárra nézve ne legyén korlátozva az elhelyezés lehetősége. A Temesváry-féle indítványban az is benne van, hogy (olvassa): «A székesfővárosi községi takarékpénztárt mindig az első kúriába soroltnak kell tekinteni.» Ha már ez benne van a javaslatban, ezt most magyarázni kívánom. Erre azért fektetek súlyt, hogy a törvényja-