Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

Az országgyűlés képviselőházának 375* belügyminiszter: Nem arról van szó, kép- • viselő úr!) Tudom én, de nekem a hatáskörre vissza kell térnem, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Fegyelmi felelősségről.) hogy megértsék a kívánságomat a fegyelmi eljárásnak kérdésében. Kiemelem, hogy a számszék vizsgálata a számvevőségnél, a pénztáraknál, vagy más vagyonkezelő hivataloknál nem arra irányul, hogyan dolgoznak a tisztviselők, van-e sikkasztás; neon arra irányul, hogy hogyan osztja be a munkát a számvevőség, hanem arra irányul, milyen intézkedéseket ad ki az intézmények felett álló jogihatóság. Elsősorban azt bírálja, hogy a szervezetek megfelelőek-e. Bírálja, hogy nem lehet-e a szervezetben változtatásokat keresztülvinni. Bírálja, hogy nem lehet-e egyszerűsítéseket keresztülvinni. A vagyonkezelő és pénztári hivataloknál pedig főleg annak a megállapítására 'szorítkozik, hogy a személyi és tárgyi teljes biztosítékai a pénz és a többi vagyonnak hűséges gondozására és őrzésére, valamint az ellenőrzésre megvannak-e A számszék hatáskörében a korona a zárszámadás elkészítése lenne, . amelyet a t. miniszter úr a számvevőségre bízott. Ha a számszék ismertetett feladatkörének betöltésében (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) észrevételek merülnek fel, kérdés, hogy a számszék a székesfőváros önkormányzatában az észrevételeket kivel és mily módon fogja letárgyalni. Véleményem szerint csak a polgármesterrel tárgyalható le. Ezt azonban az igen tisztelt miniszter úr törvényjavaslata nyilt kérdésnek hagyta. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Rendeletre bízza!) Ezen nagyfontosságú kérdés szabályozása nem tartozik rendeleti térre. (Scitovszky Béla beügyminiszter: Oda tartozik!) De bármiként méltóztatik megállapítani a számszéki észrevételek tárgyalásának módját, előfordulhat és elő is fog fordulni, hogy a polgármester a számszéki észrevételben foglaltakat nem honorálja, (Meskó Zoltán Ez előfordulhat!) — úgy van — ezért csak felvilágosítássokkal él. Most kérdés, hogy a számszéknek hova kell fordulnia, hogyha a polgármester felvilágosításai el nem fogadhatók, maga álláspontjának érvényesítése végett. A miniszter úr azt hiszem úgy gondolkodik, hogy a belügyminiszterhez. Ez teljesen lehetetlen. Ha így gondolkodnék, akkor ez a székesfőváros autonómiájának lealázó módon való megcsorbítását jelentené. Ha a polgármester nem honorálja a számszék észrevételeit, akkor a számszék igazgatójának alkotmányos felfogás szerint a törvényhatósági tanács útján a törvényhatósági bizottsághoz kellene fordulnia. Itt is módjában áll a Számvevőszék igazgatójának fenntartani az észrevételeiben kifejezésre jutó álláspontot és módjában áll, hogy a miniszter úrnál keresse az orvoslást és a döntést az észrevételek felett. Arra azonban még gondolni sem merek, hogy a miniszter úr olyan intézkedéseket tervezzen, amely szerint a polgármesteri elutasítás után a számszéki igazgatónak direkt a miniszter úrhoz^ kell fordulnia. Megeshetik ez is, ahogyan a számszék megszervezését a miniszter úr elgondolja. Mondom, még ily eljárásra is el lehetünk készülve, de akkor nem lehet a számszéket autonóm szervnek minősíteni. De most folytatom okfejtésemet dacára annak, hogy a miniszter nem akarja intenciómat megérteni. A törvényhatósági bizottságnak is—side, erre a megállapításomra lyukadok ki, — lehetnek a számszékkel szemben követelményei az ellenőrző vizsgálatot illetőleg. E szeülése 19SÖ -március 28-án, pénteken. 305 rint a számszék felett nemcsak a miniszter úr és a főpolgármester rendelkezik, mert ha ez így lenne, akkor — ismétlem, — nem lehet autonóm szervnek deklarálni. Éppen azért, mert a számszék szolgálati viszonyban áll a törvényhatósági bizottsággal, szükséges annak a kimondása ebben a szakaszban, hogy a törvényhatósági bizottságot megilleti az a jog, hogy a belügyminiszter úrtól megfelelő indokolás 'mellett a számszéki .igazgatónak vagy helyettesének fegyelmi eljárás alá vonását és felfüggesztését kívánhaitia. Ide akartam felszólalásommal konkludálni. Nagyon természetes, hogy a miniszter úr intenciói szerint a fegyelmi vizsgálatot a miniszter maga fogja lefolytatni az arra illetékes fegyelmi vizsgálóbizottság által. Ezeket kívántam megjegyezni és ezeket meg kellett jegyeznem azért is, mert nem lehet spicliszervezetet beállítani a székesfőváros önkormányzatának a körébe. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni! Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház ! Egészen röviden kívánok a kérdéshez hozzászólni, elsősorban Farkas István t. képviselőtársam indítványával kapcsolatban, amelyet Györki képviselő úr indokolt meg. Azt, hogy a belügyminiszternek kell biztosítani a fegyelmi jogkört a számszéki igazgatóval és helyettesével szemben, nemcsak az indokolja, hogy a belügyminiszter nevezi ki őket, hanem taz is, hogy lehetetlennek tartom, hogy azzal szemben, aki ellenőriz és szigorúan kell, hogy ellenőrizzen, azoknak a testületeknek és személyeknek bármelyike is élhessen fegyelmi jogkörrel, mert hiszen egy oly intézkedéssel szemben, amelyet a számszék igazgatója eszközölne >az autonómiával szemben s amely intézkedés nekik nem tetsző, mindenesetre retorzióval élnének. Azt pedig nem célozza ez az intézkedés, hogy ezt a jogot az autonómia részére biztosítsuk. Ha panasza vian az autonómiának a számszék ellen, azt a belügyminiszternek tudomására hozhatja, 'aki, ha megfelelő indokokat lát, e panasz alapján is mégindíthatja a számszék ellen a megfelelő fegyelmi eljárást. Strausz István képviselőtársam felszólalására reflektálva, — aki felszólalásában igen röviden, pár szóval foglalkozott csak la 67. §-szal, egyébként más kérdéseket kapcsolt bele felszólalásába, amelyek semmiféle vonatkozásban sincsenek összefüggésben a 67. §-szal — csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a számszék nem autonómikus szerv elsősorban, hiszen az autonómia fölé kívánjuk helyezni, mint amely ellenőrzi az autonómiának pénz- és vagyonkezelését és egész háztartását. Ebből a szempontból kell az egész kérdést megítélni. Igen furcsa volna, ba a legfőbb állami számszékre ugyanezt az elgondolást alkalmazná t. képviselőtársam^ ha úgy a kormányzatnak, mint a törvényhozásnak, mint legfőbb autonómiának adna ebben a tekintetben bizonyos ingerenciát a számszékkel szemben. Magának la kormányzatnak semmiféle '. ingerenciája a számszékre ebben a vonatkozásban nincs, hiszen természetszerűleg a számszék ebből a szempontból föléje van helyezve, s azonkívül egy speciális fegyelmi hatóság van kreálva, amit igen t. képviselőtársam mindenesetre bölcsen tud. Ezek után kérném, méltóztassanak az eredeti szöveget elfogadni és Farkas István kép44*