Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-375
•304 Az országgyűlés képviselőházának 375. ülésé 1930 március 28-án, pénteken. koronáig terjedhető pénzbírságot csak a felülvizsgálati híróság róhatja ki. Ami a polgári perrendtartásban benne van, hogy ez a felülvizsgálati bíróságnál mondassék ki, azt a magam részéről többé-kevésbbé el tudom fogadni, mert ahhoz, hogy a felülvizsgálati bírósághoz ilyen kérvényt beadjanak, az kell, hogy két egybehangzó bírói ítélet előzze meg a kérelmet s ha két egybehangzó bírói ítélet után még valaki tényleg a harmadik fórumhoz fordul a maga igazságának érvényesítése végett, ezzel szemben el tudom képzelni, hogy csakugyan konok perlekedés esetével állunk szemben. De ha valaki már az első instanciánál is beleesik abba a veszélybe, hogy őt a konok perlekedésre való hivatkozással ezer pengőig megbüntethetik, ez annyit jelent, hogy a belügyminiszter úr módot kíván ugyan adni e javaslat szerint a tisztviselők és a bizottsági tagok elleni kártérítési per megindítására, itt azonban egy nyaktilót állít fel, egy olyan elrémítő eszközt, amellyel elveszi annak a lehetőségét, hogy valaki komolyan kártérítési pert indítson. Ifa tehát a belügyminiszter úrnak az az intenciója, hogy ilyen esetekben is a perrendtartás 544. i-a értelmében csak a felülvizsgálati eljárásban mondassék ki ez, akkor ezt én a magam részéről elfogadom. Ebben a szövegezésben azonban nem fogadom el, mert ez a szövegezés alkalmas arra, hogy már az első instanciánál is a konok perlekedőre vonatkozó rendelkezést érvényesítsék és az ezer pengőig terjedhető bírságot kiróják. Kérem tehát a .belügyminiszter urat, méltóztassék a szöveget úgy megváltoztatni, 'hogy semmiféle eltérés ne legyen. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Csák Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Más nincs feliratkozva. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház! A magam részéről hajlandó lettem volna Csák Károly igen t. képviselőtársam indítványát magamévá tenni, imivei azonban az sem elégítette volna ki előttem felszólalt képviselőtársamat, kénytelen vagyok az eredeti szöveghez ragaszkodni, (Györki Imre: Tessék ennek a szakasznak a tárgyalását felfüggeszteni és egy új szöveget készíteni!) bár a Csák Károly-féle módosítás közeledést jelentett volna, mert a Csák Károly-féle módosításban az van: «a kir. bíróság által a konok perlekedőkre kiszabott pénzbírságokat», tehát (már itt bennfoglaltatott volna az, hogy a bíróságnak előírt szabályoknak megfelelően kirótt bírság ez, implicite benne foglaltatik, ha nincs is egészen kifejezésre juttatva, hogy: a felülvizs; gálát során lett r volna a bírság kiróható. Mivel azonban nem méltóztatott volna ezzel sem megelégedni, engem kielégít az eredeti szöveg is ebből a szempontból, mert itt is az van kimondva, hogy: «a királyi (bíróság», á Királyi bíróságoknak pedig erre vonatkozólag megvannak a maguk előírásai, formaságai, hogy milyen alapon, mikor és milyen módozatok között kell az ügyben dönteniök. (WoÜ'i: Károly: Hiányzik a székesfőváros megjelölése! Az eredetiben nincs benne!) A kártérítési pert az illetékes királyi bíróság előtt kell megindítani. Most az van itt a szakaszban, hogy a bírságot a székesfőváros szegényalapja javára kell fordítani. (Wolff Károly: De nincs benne a székesfőváros!) Csak akkor fordítható -a székesfőváros szegényalapja javára, ha ő indítja meg a pert. Ugyanez az értelmezés adható ennek a szakasznak, mert ilyen bírságot a székesfőváros szegényalapja javára csak akkor lenét megállapítani, ha a székesfőváros perel. Ez magától értetődik. Mondom, éppen ebből a szempontból, ha nem is olyan precíz és világos lett volna a Csák Károly-féle javaslat, de ugyanazt az értelmezést adja. Ugyanezt a megnyugtatást tudom adni t. képviselőtársamnak, mert a királyi bíróságok csak a maguk előírt módja szerint tudják ezeket a bírságokat kiróni. Ebben a tekintetben sem tudnék tehát osztozni a t. képviselő úr skrupulusaiban, miért is kérem az eredeti, szöveg elfogadását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 66. § eredeti szövegével szemben áll Farkas István és társai képviselő urak törlési indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget a beadott indítvánnyal szemben elfogadni, igen vagy nem? (igen!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el, és a törlési indítványt elvetette. Következik a 67. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni! Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 67. §-t). Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Gr. Hunyady Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! A 67. §-hoz egy módosításunk van. A módosítás csak azt tartalmazza, hogy a szakasz tizenötödik sorát, amely szerint a főszámvevőre vonatkozólag a felfüggesztést csak a belügyminiszter rendelheti el, olyanképpen kérjük kiigazítani, hogy a törvényhatósági tanács mondhatja ki a felfüggesztést. Nem tudom megérteni a belügyminiszter úr elgondolását, ö nyilvánvalóan abból az elgondolásból indult ki, hogy a felfüggesztést csak ő rendeheti el, hogy a főszámvevő kinevezése is az ő hatáskörébe tartozik. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az ellenőrzés miatt!) Én azonban itt is az önkormányzat védelme szempont jából feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ez a hatáskör ne a belügyminiszter urat, hanem a törvényhatósági tanácsot illesse meg és^ ezért kérem a beterjesztett indítvány elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Strausz István! Strausz István: T. Képviselőház! Györki Imre t. képviselőtársam indítványával elvileg egyetértek. De hogy ebben a kérdésben az én álláspontomat megvilágítsam, vissza kell térnem azokra a megállapításokra, amelyeket a miniszter úr által szervezni szándékolt számszék hatáskörére r nézve tettem az 51. §-nál, amely 'megállapításom teljes kifejtésében meggátoltak engem a házszabályok. Megállapítottam azt, hogv a számszék hatásköre gazdasági, gazdálkodási és pénzügyi jogkörök bírálatára és ellenőrzésére szorítkozik. Megszakított folytatólagos megállapításaim arra irányulnak, hogy^ az előzően ismertetett hatáskör nem azt jelenti, hogy a számvevőszék pénztárt, számvevőséget vagy vagyonkezelő hivatalt nem tartozik vizsgálni. Tartozik. Ennek a vizsgálatnak természete és célja azonban nem olyan, mint a számvevőségé. (Scitovszky Béla
