Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-375
Az országgyűlés képviselőházának 375. a közönség érdekeit. Ez a megállapításom nem vonatkozik ennek a szakasznak Összes rendelkezéseire. Csak az első bekezdés első mondatában foglaltakat teszem a jelzett szempontból nehézmény tárgyává. Ez a mondat a kö vetkezőképpen szól (olvassa^: «Az önkormányzati tisztviselő, aki hivatali kötelességének vétkes 'megsértésé vei másoknak kárt okoz, köteles e kárt megtéríteni, kivéve, ha a károsult a kárt jogorvoslattal elháríthatta volna s ezt elmulaszotta.» Szerény véleményem szerint ez a rendelkezés nem meríti ki a közönség védelmét a köztisztviselők hibájából ráháruló károk ellen. Nem kell hosszasan bizonyítanom, hogy a köztisztviselőnek nemcsak hivatali kötelességének vétkes megsértéséből származhatik kár a közönségre. Ebben a pillanatban a tisztviselők tudatlanságára és elnézésére gondolok, amiből szintén származhatik a közönségre nézve kár. Az a nézetem, hogy a miniszter úr ezekért a károkért nem kívánja elmarasztalni az önkormányzati tisztviselőt, sőt kimondja azt, hogyha a károsult a kárt jogorvoslattal elháríthatta volna magától és azt elmulasztotta, akkor a tisztviselő abban az esetben sem felelős, ha a kár hivatali kötelességének vétkes megsértéséből eredt is. Igen t. Ház! Elismerem, hogy ennek a szakasznak beillesztése a törvényjavaslat rendelkezései közé nagyon szükséges volt. Ilyen törvényes rendelkezésekről alig tudok. Ha azonban már a miniszter úr rászánta magát arra, amihez erős akaratra volt szükség, hogy a tisztviselők felelősségének a kérdését szabályozza, akkor szabályozza teljesen megnyugtatólag a közönségre nézve. Száz- és százféle eset merülhet fel, amely nem esik e szövegezés megítélése alá. Azért valami tágabbkörű szövegezéssel ki kellene ezt a szakaszt egészíteni és ebben a kiegészítő szövegben különösen kiemelendő lenne az, hogy a tisztviselő nemcsak a hivatali kötelességének vétkes megsértéséből eredő károkért felelős. A miniszteri felelősségről szóló 1848. évi III. tc-et a miniszter úr nagyon jól ismeri, méltóztassék csak ennek szövegére gondolni. Ez,t ugyan ma sem építette ki alkotmányos módon teljességében a kormányzat, a miniszteri felelősségről szóló törvény .szövegezése sokkal rigorózusabb a tisztviselőkre ebben a^ szakaszban felvett rendelkezéseknél. Ha belátja a miniszter úr, hogy a nehezményezett szöveg sok kibúvót nvit a felelősség alól, módot kell találnia arra, hoírv más szöveggel helyettesíttessék. Ezeket kívántam megjegyezni, bízva abban, hogy a miniszter úr figyelemre méltatja a felszólalásomban foglalt kérelmemet. Elnök: Kíván még valaki szólani? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Strausz István t. képviselőtársam felszólalására csak igen röviden kívánok reflektálni, nem akarván idegen tollal ékeskedni, amelyekkel igen t. képviselőtársam fel^ akart engem díszíteni. Ezt az elismerést tehát el kell magamtól utasítanom, mert azok a rendelkezések, amelyeket t. képviselőtársam részben dicsért, részben nem tartott elegendőknek, már bent foglaltatnak az 1886. évi XXII. te. 86. §-ában és az 1872. évi XXXVI. te. 15., 16. és 17. Vaiban. Mi csak kicsiszoltuk a szöveget az új magánjogi KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVI. ütése 1930 március 28-án, pénteken. 3Ö3 törvény szellemében és árinak megfelelően. Ennyi az, ami az eddigi állapottal szemben történt. Éppen azért kérem, méltóztassanak ezt megnyugvással tudomásul venni és az eredeti szöveget elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal a 64. ^ fölött, amellyel szemben csupán egy ellenindítvány van, az, amelyet az előadó úr nyújtott be, indítványozván a 4. bekezdésben a téves hivatkozású bekezdési számok helyesbítését. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szöveget elfogadni, szemben az előadó úr módosításával, igen, vagy nem? (Nem!) f Ennélfogva a szakaszt az előadó úr módosításával jelentem ki elfogadottnak. Az előadó úr azonkívül egy új 7. bekezdést indítványozott. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak azt elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház az új 7. bekezdést elfogadta. Következik a 65. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Urbanics Kálmán jegyző: (olvassa a 65. §-t, amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa a 66. §-t). Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Mindenekelőtt kérem a Ház tanácskozóképességének megállapítását. Elnök: A házszabályok értelmében intézkedni fogok a Házban tartózkodó képviselő urak megjelenése iránt és ha öt perc múlva sem lennénk tanácskozóképes számban, az ülést fel fogom függeszteni. Addig tessék a képviselő úrnak beszédét megkezdeni. Györki Imre: T. Képviselőház! A 66. § a kártérítési kereseteket, már tudniillik azokat a kártérítési kereseteket, — ha helyesen fogom fel a paragrafust — amelyek a tisztviselők és a bizottsági tagok ellen indítandók, a királyi bíróságok hatáskörébe utalja át. Ezt a magam részéről feltétlenül helyesnek tartom, csak arra hívom fel a t. belügyminiszter úr figyelmét, hogy most, amikor az igazságügy miniszter úr úgyis jön a polgári perrendtartásnak új kodifikációjávai és módosításával, sokkal helyesebbnek tartanám, ha ezt az idevonatkozó rendelkezési ott vétetné fei, mert ennek tulajdonképpen ott van a helye. Ugyanis megint zavarokra fog aJkaimat adni az, ha itt, ebben a speciális törvényben benne van ez a rendelkezés, viszont a perjogi törvényben, amely az illetékességi és hatásköri kérdést szabályozza, s amely, mondom, most készül, erre .nézve intézkedés nincs. Ez a jogkereső közönségnél feltétlenül zavart fog előidézni. Ami a szakasz második bekezdését illeti, ennek a bekezdésnek rendelkezését nem tudom elfogadni. Azt mondja a második bekezdés, hogy: «A királyi bíróság a konok perlekedőket ezer pengőig terjedhető pénzbírsággal büntetheti, amelyet a székesfőváros szegényalapja javára kell fordítani.» Semmiféle logikus alapja nincs annak, hogy egy ilyen rendelkezést felvetessen abelügyminiszter úr a 66. §-ba. Semmiféle szükség nincs erre azért, mert az az analógia, amelyre a belügyminiszter úr az indokolásban hivatkozik, nem helytálló. Az indokolás azt mondja: «A második bekezdés a konok perlekedőkre — az 1911. évi I. te. 544. §-ával egyezően ezer pengőig terjedhető pénzbírság kirovását rendelheti él,» csak az az eltérés, hogy ezt a bírságot a székesfőváros jótékonysági alapjára, szegény alapjára kell fordítani. Ez az analógia teljesen helytelen, mert a polgári perrendtartás 544. Vának rendelkezései szerint a konok perlekedőkre az ezer pengőig, vagy ezer 44