Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-367
24 Az országgyűlés képviselőházának tendőkben a pártarányszámokat szívességtételekkel korrigálni lehetett Meg lehetett növelni egy párt nagyságát, egy párt arányszámát más pártok rovására. Meg, lehetett bontani pártkötelékeiket szívességtételekkel, mivel a fővárosi élet különösen alkalmas arra, hogy szívességtételekkel egyéneket lekenyerezzenek, hogy szívességtételekkel egyéneket álláspontjuk feladására vegyenek rá. Innen ered, hogy a legkülönbözőbb pártokból egybehangzó felszólalások hangzottak el, hogy valamit kellene tenni. Kétségtelen, hogy valamit kellene tenni, mert mégis csak abszurdum, hogy egyénenként áthíva má!s pártba X Y-okat, meg- lehessen változtatni a közgyűlés egész képét, mint ahogyan jelenleg 1930-ban a székesfőváros közgyűlési termében ez a tényleges helyzet. Más kérdés azonban az, hogy a Petrovácz-féle indítvány eléri-e ezt 'a célt, igen vagy nem. Azt kell mondanom, hogy százpercentig semmiesetre sem éri el a célt, mert ez a javaslat sem olyan, hogy tökéletes volna, ez a javaslat sem zárja ki Pálfordulások lehetőségét, mégis azonban haladást jelent ilyen irányban, azonfelül pedig — s ennek tulajdonítom a legnagyobb jelentőséget — bizonyos megbélyegző tendenciát jelent. Már pedig mindannyiunknak az kell, hogy a szándéka legyen, hogy ilyen valami megbélyegző tendenciát vigyünk bele a törvényjavaslatnak ebbe a szakaszába Amíg tehát egy részről nem várom azt, hogy a Petrovácz-féle indítvány elfogadásával itt nyomban megváltozik az egészségtelen helyzet, másrészről azonban javulást várok tőle és ebből kifolyólag magamévá teszem és el is fogadom az indítványt. Azért nem várok tőle százpereentes javulást, mert ez az indítvány is kijátszható, mert ha egyszerűen pártokon kívül marad valaki, akkor pártonkívüli minőségben is akár csoportkötelékben, akár frakciókötelékben, de mégis valamilyen kötelékben tovább működik és együttmarad. Itt van egy konkrét példába Képviselőház életében: Soha olyan intenzív pártéletet politikai kötelék nem élt, mint az 1922—23-as években a pártonkívüli képviselők parlamenti csoportja. Ez a parlamenti csoport volt a legtökéletesebben megszervezve. Ebben a parlamenti csoportban volt a legnagyobb összhang, ez élte a legintenzívebb politikai pártéletet, holott nem az volt az elnevezése, hogy: párt, hanem: parlamenti csoport. Ez tehát egy konkrét példa, amikor itt politikailag pártélethez hasonló életet tudtak élni országgyűlési képviselők. A közgyűlésnél is bekövétkezhetik ugyanez a helyzet, úgyhogy a Petrovácz-féle indítványtól még ezeknek a bajoknak végleges kigyógyítását nem várom, mert pártonkívüli minőségben is lehet párté'.etet élni és ezt a törvényes határozványt is ki lehet játszani, (Gál Jenő: Azokat úgy választják meg!) Elég szomorú már maga az is, hogy a székesfővárosnál egyes pártvezérek arra kényszerültek, hogy reverzálist vegyenek. Elég szomorú erkölcsi süllyedés az> hogy a reverzálisnak, a becsületszó kötelezettségének ellenére is előfordult, hogy egyes bizottsági tagok becsületszavukat megszegve, más párt kötelékébe mentek át. (Fábián Géla: Egy kis becsületszószegesért nem mennek a szomszédba!) Ez. történelmi tény és valósággal természetesnek kell tartanunk, hogy amikor a fővárosi törvényjavaslatot tárgyaljuk, akikor éppen annak a pártnak részéről, ahol konstatálták az ilyen becsületszó-szegeseket, elhangzik egy ilyen indítvány. Mert mégis csak abszurdum, hogy felemelt fővel járnak közöttünk olyanok, akik becsületszavukkal kötelezték el magukat például . ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. a keresztény községi pálrt kötelékében való megmaradásra és . szemérmetlen nyíltsággal becsületszavukat sutba dobva, mentek át a másik pártba. (Fábián Béla: Nem lettek kormányfőtaniácsosok?!) Ilyen erkölcsi süllyedés esetén igenis értem azt, hogy ilyen indítvány történik. Az indítvány természetesen nem tökéletes, száz percentes javulást nem hoz, de mindenesetre nemes szándékot jelent (Gál Jenő: Erkölcsi haladást jelent! Ez a fontos!) s nemes szándékot jelent mindazoknak a képviselő uraknak felszólalása is, akik eat magúikévá tették. É-m is csatlakozom soraikhoz és megszavazom a Petrovláícz-féle indítványt. (Helyeslés a szélsőbaloladlon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni aem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Elsősorban a szakasznak azzal a lényeges részével kívánok foglalkozni, amely a vita tengelye volt és amelyre vonatkoznak Farkas István és Petrovácz Gyula képviselőtársaim indítványai. Itt arról van szó, hogy mondassék ki a törvényben, hogy aki kilép abból a pártból, amelynek programmja alapjám a lajstromos szavazás útján megválasztották, Farkas István indítványa szerint szűnjék meg annak miandfáltunia, Petrovácz Gyula képviselőtársam finom nüansza szerint pedig, ha más pártba lép be, akkor szűnjék meg a mandátuma. Én a magam részéről egyik indítványt sem tudom elfogadni, mert ezekben a legnagyobb mértékű korlátozását látom az egyéni meggyőződésnek és annak az egyéni felfogásnak, amelynek a politikában mégis csak minden körülmények között érvényesülnie kell. Maga a párt fegyelmezettség nem mehet annyira, hogy az egyéni felfogást és egyéni -meggyőződóst leigázza vagy amennyiben nem igázza le, arra kényszerítse a bizottsági tagot, hogy vagy meggyőződését változtassa meg és maradjon benn a pártban vagy pedig szüntesse meg mandátumát. (Pakots József: Ne változtassa meg meggyőződését, csak mondjon le a mandátumáról!) Hiszen azt mondom. (Petrovácz Gyula: Ne menjen más pártba!) Különbség van a két indítvány között és ha van a kettő közül valamelyiknek — nem az én meggyőződésem és felfogásom szerint, hanem az urak meggyőződése és felfogása szerint — indoka, akkor a Farkas István-félének van. Petrovácz Gyula képviselőtársam indítványának nines indoka, mert Petrovácz Gyula képviselőtársam indítványának elfogadása esetén a mai helyzet abszolúte nem változik, mindaz a lehetőség, amely eddig fennforgott, ennek az indítványnak az elfogadása után is fenn fog forogni, mert ha valaki egy pártból kilép és más pártba nem lép be, ebből még nem következik az, hogy azt a pártot, amelyből kilépett, ne tudná támogatni. (Pakots József: Szépen támogatja, ha kilép!) A támogatás nem abból áll, hogy valaki egy pártba belép % hanem, hogy szavazatával numerikusain r támogatja az illető pártot akkor, amikor a kérdések eldöntésre kerülnek. (Pakots József: De a szavazókat hagyja cserben), nemcsak a pártot!) Ebből a szempontból tehát mindenesetre világosabb és tisztább Farkas István képviselőtársam indítványa, amely egyenesen azt követeli, hogy ha valaki egy^ pártból kilép, az ne maradhasson se párton kívül, se más pártba
