Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

296 Az országgyűlés képviselőházának 375. ülése 1930 március 28-án, pénteken. Elnök: A Ház tanácskozóképes. Szíveskedjék beszédét folytatni. Szilágyi Lajos: Ennél a szakasznál tiltakozni kell általában az ellen a rendszer ellen, amely kialakult úgy az állami szolgálatban levőknél, mint a székesfővárosi szolgálatban levőknél. Ha a t. kormány kritizálja a székesfővárosi állapotokat, azt kell mondanom, hogy nincs sok erkölcsi jogosultsága a kormánynak ostorozni a székesfővárosnál kialakult állapotot, mert hasonló az ahhoz, ami az állami szolgálatban levőknél kialakult. Bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű, ha a kormány leckézteti a fővárost. A tényleges helyzet az, hogy az állami szolgálatban is a magas állásokban levő funkcionáriusok, amikor a nyugdíjazás időpontja elérkezik, a legkülönfélébb befolyásokat megmozgatják olyan irányban, hogy a nyugdíjazásukkal egyidejűleg nekik legalább is egy kanonoki stallummal egyenértékű valamit juttassanak. Nem mennek el miniszterek a miniszteri bársonyszékből, nem mennek el államtitkárok az államtitkári alkalmaztatásból addig, amíg mindenható vezérük, Bethlen István gróf nem garantál számukra valami nagyjövedelmű foglalkozást. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a 63. §-nál maradni. (Dezseöffy Aurél közbeszól.) Szilágyi Lajos: Például a közbeszóló képviselő úrról is közszájon forgott, hogy nyugdíjbamenetelével egyidejűleg a Hév. élére kerüL (Dezseöffy Aurél: Nem igaz!) Örömmel konstatálom, hogy ez később nem következett be. (Dezseöffy Aurél: Sohasem volt igaz!) De a lapokban megjelent, ezt mindenki olvasta. Tény az, hogy kialakult ilyen gyakorlat, hogy gondoskodnak minden miniszterről, gondoskodnak minden államtitkárról, hogy hova jusson. Általában a Bethlen-korszak alatt az a helyzet alakult ki, hogy csak felfelé lehet bukni anyagilag; hatalmilag lefelé is lehet bukni, a pozíciót el kell egyik és másik úrnak hagyni, de anyagilag kárpótolva lesz és anyagilag csak felfelé lehet bukni. Amikor erről van szó a magánbeszélgetésekben, hivatkoznak a ferencjózsefi korszakra. Teljesen hibás a hivatkozás. A ferenejózsefi korszakban tényleg gavallérosan jutalmazták a magas funkcionáriusok működését, de odáig nem ment el a szokás, mint ameddig mpst elmegy, hogy egyszerűen nem le- het kimozdítani pozíciójából valakit, nem megy el, ott marad, görcsösen ragaszkodik ahhoz mindaddig, amíg nem gondoskodnak róla, hogy anyagi szempontból felfelé bukjék. Ha.ez a helyzet alakult ki az államnál, nem lehet csodálkozni, hogy ugyanez a helyzet alakult ki a székesfővárosnál. A székesfővárosnál még élesebb és még kirívóbb példákat lát a közvélemény, úgyhogy e miatt úgy a tisztviselők, mint a székesfőváros adófizető polgárai körében olyan általános gyűlölet és elkeseredés alakult ki, (Gáspárdy Elemér: Igaz!) hogvha annak az ember itt kifejezést adna, okvetlenül elnöki megrovásban részesülne. Csak nem akar az ember olajat önteni a tűzre, de tény az, hogy összeszorított öklökkel ülnek azok,, akik erről beszélnek a székesfőváros életében. (Gr. Hunyady Ferene: Egyesek a fővárossal szemben szólalnak fel, az állammal szemben nem!) Érdekes, hogy azok közül, akik így mint nyugdíjasok, ^újból alkalmazást kaptak, közszájon voltaképpen csak Folkusházy neve forog. Szörnyű igazságtalanság, hogy csak ennek az egyetlen egy embernek nevét kapta fel a sajtó, ennek az egyetlen egy embernek nevét kapták fel a parlamenti szónokok, (Petrovácz Gyula: Domony Móricról hallgatnak!) holott ez egészen rendszerré vált. A székesfővárosnál ma is az a helyzet, hogy a korhatárt elért tisztviselők nem mennek nyugdíjba, várakoznak és szemet vetnek bizonyos állásokra, amelyek üresedésben vannak. Egészen rendszerré vált és mivel rendszerré vált, nem lehet csodálkozni azon, hogy aki éppen ebbe a korhatárba belejut, s akin rajta van a sor, nem tudja magát emancipálni ez alól és nem tudja eldobni magától azt a lehetőséget, amely lehetőség precedensek által számára biztosítva van; amikor elődeinek sorozatát így elhelyezve látja, nem tud olyan önzetlen lenni, hogy eldobja magától a lehetőségét, hogy róla is ne gondoskodjanak. Csak Folkusházyról beszélnek, holott Folkusházy szerződése éppen abban különbözik minden más szerződéstói, hogy Folkusházy szerződése a pártok jóváhagyásával jött létre, míg igen sok szerződés csak a tanács munkája volt. (Gáspárdy Elemér: Vagy az igazgatóságé!) Ott, ahol a tanács munkája volt, azok a szerződések nem váltottak ki olyan közfelháborodást, mint amilyet kiváltott a Folkusházy-féle szerződés. Ellenben mentségére szolgáljon a pártoknak, amelyek mindehhez hozzájárultak, hogy a szó-szoros értelmében nem tudták, hogy a számjegyeket illetőleg mit jelent Folkusházy szerződése. Ezt becsületes nyíltsággal meg kell mondani, még ha politikailag ellenlábasa is vagyok azoknak, akik Folkusházy szerződését megcsinálták. De érdekes, hogy miközben csak Folkusházyról van szó, egy szó nem esett itt Ripka Ferenc főpolgármesterről, pedig tudniok kell mindazoknak, akiket illet, hogy Ripka Ferenc főpolgármester úr pedig fordítva: a gázgyári vezérigazgatói nyugdíjat veszi fel, (Ügy van! Ügy van! a balközéven) és húzza az állami III. fizetési osztálybeli főnolgármesteri állás járandóságait. (Friedrich István: Az a kormány kívánságára történt! — Buday Dezső: Az egyiket megkövezik, a másikról nem beszélnek!) Egyikre kígyót, békát kiáltanak és megkövezik, a másikról pedig szó sem esik, holott az is éppen olyan közpénzből húzza mind a két járandóságát, mert a közpénzeknek olyan éles elhatárolását, hogy a székesfőváros közpénze meg az állam közpénze, (Friedrich István: Hol vagyunk? Hágában, Párizsban, vagy hol vagyunk?) nem vagyok hajlandó megtenni. Ha arra gondolunk, hogy a főpolgármester úr jelenleg húzza a gázgyári vezérigazgatói óriási anagas nyugdíjat, s niost^ megszavaztunk számára óriási magas működési átalányt, óriási magas fizetést, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Autót!) akkor egész mammutjárandóságok lesznek nála is. Ha viszont hitelt adok azoknak a híreknek, hogy majd, amikor elérkezik a távozás ideje a főpolgármester úr számára, akkor visszatér a gázgyári vezérigazgatói pozícióba, akkor teljesen és tökéletesen kész a komédia, mert akkor itt ' velünk csak játékot űznek, amikor erről a kérdésről beszélünk. Ebben az esetben majd fordítva lesz a helyzet: tudniillik húzni fogja a jelenlegi főpoLgármester a főpolgármesteri magas nyugdíjat és kapja hozzá a vezérigazgatói, körülbelül 50.000 pengős járandóságokat. Circulus vitiosus, tehát körbe jár a dolog, mi pedig itt ölbe tett karokkal, tétlenül nézzük ezt a játékot, (Friedrich István: A kormány kívánja!) holott a székesfőváros közönsége a legnagyobb 'felháborodással tárgyalja ezt a kérdést. (Várnai Dániel: Miért szeretik úgy azt a Ripkát?) Nagyon érdekes dolog, hogy