Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

Az országgyűlés képviselőházának 375 egy olyan óriási nagy üzemnél, mint a gázgyár, hónapok óta betöltetlen a vezérigazgatói állás és ha kérdezősködik az ember, hogy a vezérigazgatói "állás.miért nincs betöltve, egész szemérmetlen nyíltsággal mondják meg az embernek, hogy a gázgyári vezérigazgatói állás pedig azért nincs betöltve, mert X. Y. vagy N. N. között kell választani.^ Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék felszólalásában a parlamenti kifejezések mellett megmaradni. Szilágyi Lajos: ; Tisztelettel kérem beszédidőmnek öt perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak az öt perc meghoszszabbítást megadni 1 (Igen!) Szilágyi Lajos: Már is küszöbön áll tehát újból valakinek az elhelyezése, magas összegű nyugdíjjal nyugdíjba menő valakinek a gázgyári vezérigazgatói székbe való bejuttatása. Nincs is szó másról, csak ilyenekről. Méltóztassanak őszintén beismerni, hogy semmiféle gázszakértőről nincs szó a vezérigazgatói állás betöltésénél, csak nyugdíjasról van szó, tehát éppen olyanról, akiről most ja törvényjavaslatnak ez a szakasza dönt. A kérdés csak az lesz, hogy állami vagy fővárosi nyugdíjas fog-e oda. bejutni. Az én szempontomból mindegy, mert közpénzből húz mind a kettő két horribilis Imagas járandóságot. Én tehát ennél a kérdésnél messzebb megyek éppen a tapasztalatoknál fogva, mint az előadói javaslat és messzebb megyek, mint Buday Dezső t. képviselőtársam; r én az abszolút tilalom elvi álláspontján állok. Senkit semmi körülmények között ne lehessen újra alkalmazni. Aki egészséges s teljes birtokában van szellemi képességeinek, az maradjon meg helyén, azt ne méltóztassanak nyugdíjba kergettetni; aki azonban egyszer megérett a nyugdíjra és, elmegy, annak méltóztassanak elegendő nyugdíjat adni. Ha pedig ez a helyzet megvan, — mint ahogy r a fővárosnál megvan, — hogy elegendő nyugdíjat kap mindenki, akkor ne csináljon lelkiismereti kérdést senki se abból, hogy mi lesz. egy nyugdíjba^menő tisztviselővel. Az lesz vele, ami mindnyájunkkal van. Aki közszolgálatba lép, annak számolni kell azzal, hogy amikor megöregedik, elerőtlenedik és nyugdíjba megy, akkor anyagilag visszacsúszik, ha teljes szolgálati ideje nincs meg, ha azonban teljes szolgálati ideje megvan, akkor a legtöbb esetben anyagilag nem iscsúszik vissza. Ebből tehát lelkiismeretbeli kérdést csinálni nem szabad. Aki elöregedett, elerőtlenedett, annak nyugdíjba kell^ mennie, és semmi más kötelezettsége a törvényhozásnak az ilyenekkel szemben nincs, mint hogy megfelelő magasösszegű nyugdíjról gondoskodjunk számukra. De még egy pozícióval, egy kanonoki stallummal egyenrangú javadalmazással még külön honorálni, és egyiket honorálni, másikat nem honorálni, ez olyan vastag igazságtalanság, amely felkorbácsolja à szenvedélyeket. Az a javaslat, hogy legyen kivétel. Félek a kivételcsinálástól. Félek attól, hogy legyenek kivételek még akkor is, ha a belügyminiszter úr dönt. Félek akkor is, ha arról van szó, hogy pénzösszeg, a nyugdíjöszszeg magassága legyen a határ. Mind a két esetben félek a kivételek statuálásától éppen a szerzett tapasztalatok alapján. De ha már kivételes elbánásban akarunk egyeseket részesíteni, rögtön felmerül a nehézsége annak a problémának, hogy mit fogunk nézni. Csak azt fogjuk-e nézni, hogy kisemberekről, kisemberek kis nyugdíjáról van szó és ezeket még alkalmazzuk másodszor \is, vagy pedig nézzük a tehetséget is, ülése 1930 március 28-án, pénteken. 297 az alkalmasságot is valami megfelelő pozícióra. Csupa Összeütközés lesz, csupa nehéz kérdés elé lesz állítva a belügyminiszter úr vagy a törvényhatósági tanács, mikor a kivételek kérdésében kell dönteni. ; , Az a 200 pengős nyugdíjhatár, amelyet a javaslat tartalmaz, mindenesetre rossz, ez kevés, ezt az összeget föl kellene abban az esetben is emelni; de én, mondom, előbbi fejtegetéseimből kifolyólag az abszolút tilalom elvi álláspontján állok a közvéleményre való tekintettel, amelyik erről a kérdésről csak a legnagyobb felháborodás hangján beszél. "

s . Elnök: Szólásra következik 1 Héjj Imre jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Képviselőház! Ennél a szakasznál a nyugdíjas tisztviselőkre vonatkozólag én is kérném a belügyminiszter urat, hogy a 63. $ harmadik bekezdésében ezt a szót: «székesfővárosi» méltóztassék törölni. Nekem tudniillik az a felfogásom, hogy ha a székesfőváros saját tisztviselőivel szemben ezt a tiltó rendelkezést beveszi, kétségtelen, hogy nem volna méltányos, hogy állami nyugdíjasok helyezkedhessenek el a fővárosnál. (Helyeslés.) Akkor már egyenlő mértékkel méltóztassék ezt a kérdést kezelni. En tudniillik azon az állásponton vagyok, hogy a nyugdíjasoknak meg kell adni azt a jövedelmet, amely az ő megélhetésüket biztosítja és feltétlenül nagy hibának tartom azt, hogy háromféle nyugdíjas rendszer van a magyar köztisztviselői életben (Szilágyi Lajos: Sőt négy-öt is van.) és ezt most még szaporítani fogjuk. Kétségtelenül jogos a nyugdíjasoknak az a törekvésük, hogy amikor nyugdíjba mennek, miután 35 vagy 40 esztendeig becsületesen dolgoztak, legalább megélhetésük biztosítva legyen. Az állam es a város is kötelezve van arra, hogy a nyugdíjasok megélhetését biztosítsa. Nehogy tehát azt mondja valaki, hogy én a nyugdíjasok igényeit nem akarom elismerni! De ha valakinek megfelelő a nyugdíja, ha az állam és a közület biztosította azt és ráhelyezkedik a törvény arra a tilalomra, hogy ez a nyugdíjas különben aktív tisztviselő által igénybevett állást ne vegyen igénybe, akkor ezt a tilalmat egyenlően kell alkalmazni. n Helyesek tartom ebben a súlyos és nehéz időben, hogy két vagy több állás halmozása be ne következzék. Kétségkívül nem tudjuk elhelyezni ifjúságunkat. Különösen ezen a téren olyan szörnyű nagy bajaink vannak, hogy kell valami expedienst, valami megoldást keresni. Az ifjúság ott dörömböl az élet ajtaján és nem bír elhelyezkedni. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) 'V Mi tehát a megoldási Adjuk meg a nyűgdíjasnak a becsületes munkája után a megfelelő nyugalmat, de ne engedjük meg több állás halmozását; viszont azokat az állásokat, amelyeket különben ilyen nyugdíjasok töltenek be, bocsássuk a fiatalság rendelkezésére. (Helyeslés balfelől.) f Azt hiszem, ez ésszerű és logikus állásfoglalás és a gyakorlati élet követelményei sürgetik ezt a megállapítást. Ha a székesfőváros nyugdíjasait kizárják abból a lehetőségből, hogy újabb állásokat elfoglalhassanak, én is azon leszek, hogy a törvényhatósági bizottságnál lehetővé tegyük a nyugdíjak rendezését, vagyis hogy ez a háromnégyféle nyugdíjrendszer a főváros tisztviselőinél is ne legyen meg, mert kétségtelen, hogy ez nem méltányos. Nem tartanám helyesnek, hogy amíg a székesfőváros a maga tisztvi43'