Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

Az országgyűlés képviselőházának 375 téri tárcájától megvált, valami nagyjöyedelme­zőségű állásban helyezkedett el. Valószínű, egé­szen bizonyos, hogyha történetesen megelőzően nem lett volna miniszter és nem tett volna szert arra a befolyásra, amelyre szert tett, akkor azt az állást nem foglalhatta volna el, mert sem tő­kéje, sem közgazdasági tudása, sem szakér­telme nem predesztinálja arra. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék a tárgynál maradni! A képviselő úr beszéde nincs összefüggésben a szakasszal. Propper Sándor: Összefüggésben van, ami­dőn követelem, hogy a belügyminiszter úr tegye lehetővé... (Várnai Dániel: Minden bukott miniszter elhelyezkedik!) Elnök: Csendet kérek, Várnai képviselő úr! Propper Sándor: ...kizáró rendelkezéseket vegyünk fel a törvénybe, ami azután precedens lehet arra, hogy a fővárosnál megkezdve, fel­jebb az államnál folytathassuk és a miniszter urak számára a jövőben tegyük f lehetetlenné azt, hogy a miniszteri állás elhagyása után köz­gazdasági tevékenységet fejthessenek ki olyan módon, hogy befolyásuk felhasználásával nagy és jövedelmező állásokat foglaljanak el. T. Ház! Az összeférhetlenségi rész is, sze­rintem, túlságosan enyhe és megkerülhető. Mi ettől a szakasztól rendkívül sokat vártunk, a főváros közönsége is sokat várt és sokkal mesz­szebbmenő szigorúságot remélt az összeférhet­lenség kérdésében. Ha a miniszter úr ebben a kérdésben az összeférhetlenségnél fele olyan szigorú tudott volna lenni, mint amilyen szi­gorú volt az önkormányzattal, az önkormány­zat szerveivel, az önkormányzat hatáskörével szemben, akkor talán ezt a szakaszt nem kellene kifogásolnunk, mert akkor ezt jobban, szigorúb­ban, érthetőbben, precízebben írták volna körül és szövegezték volna meg. Helytelen az is, amire már Györki és Strausz képviselőtársaim is rámutattak, hogy különbséget tesznek a két szak, a számvevőségi és fogalmazási szak között. Itt különbségnek helye nincs, mert az összefénhetlenség mindkét szaknál fennáll, — ha fennáll — tehát mindket­tőt egyformán szigorúan kell elbírálni és ke­zelni. Nem tudom, van-e mód arra, hogy itt még változtatás történjék. A miniszter úrnak min­denesetre megvan a lehetősége, az előadó úrnak is megvan a módja, s ha az előadó úr itt most hirtelen bevágta azt a módosítást, amellyel törli a 200 pengős értékhatárt, akkor vágjon be még egy ilyen rögtönzött módosítást. Látjuk: módja van hozzá; vágjon be még egy ilyen módosítást és egyrészt szigorítsa meg az összeférhetlensé­get, vonja egyforma elbírálás alá a jogászi és a számviteli szakot, mert ez feltétlenül megkíván­ható, másrészt tegyen olyan javaslatot, amely kizárja azt, hogy a jövőben bármilyen nyug­díjas tisztviselő a fővárossal kapcsolatosan levő más gazdasági intézményekben helyezked­hessek el. Ha a miniszter úr komolyan veszi az össze­férhetlenség kérdését, és komolyan bele akarja vinni a főváros életébe a közélet megtisztítását; ha valóban törekszik a közélet tisztaságára és tisztességére, akkor alkossa meg itt a prece­denst, teremtsen példát arra, hogy a közéletet meg kell tisztítani attól a korrupciótól, amelyet ez a rendszer okoz, s akkor majd e precedens alapján tovább lehet fejleszteni a kérdést az egész magyar közélet megtisztítása szempont­jából. En várom a miniszter úr javaslatait, várom az előadó úr rögtönzött javaslatait erre vonat­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXVI. ülése 1930 március 28-ÓM, pénteken. 295 kozóan és remélem, hogy amennyire tudott rög­tönözni ennél a szakasznál, amely lazítja, eny­híti a dolgot, tud szigorúbb is lenni és tud szi­gorúbb javaslatokat is tenni arra vonatkozóan, hogy ez a szakasz kielégítő legyen és valóban szolgálja azt a célt, amelyet szolgálni hivatott: a közélet megtisztítását. A módosítást nem fogadhatom el, mert la­zítja a szakaszt, az eredeti szöveget pedig nem fogadhatom el, mert nem oldja meg a kérdést. Elnök: Szólásra kö vétkezi ki Perlaki György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A házsza­bályok idevonatkozó szakasza alapján kérem a Ház tanácskozóképességének megállapítását. Elnök: A képviselő úr által előterjesztett házszabályszerű kérelmet tudomásul veszem. A képviselő úr szíveskedjék beszédét megkez­deni s a házszabályok 128. §-a alapján meg fo­gom tenni a szükséges intézkedéseket. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Az össze­férhetetlenség szakaszánál, ha őszinte akarok lenni, elsősorban azt szerettem volna törvénybe iktattatni, hogy a székesfőváros alkalmazottai. tehát a tényleges állományban levő tisztviselők községi politikai pártok tagjai nem lehetnek, ilyen pártok helyiségeit nem látogathatják, ilyen pártok értekezletein és ülésein részt nem vehetnek. (Propper Sándor: Es pártvacsorá­kon sem! Jenő-vacsorákon sem! — Mozgás a jobboldalon.) Részint az eddigi tapasztalatok alapján, melyeket a székesfővárosnál szereztem, kívá­nom ezt, részint pedig azért, mert a jövőre nézve egy ilyen határozmány a lehető legüdvö­sebb kihatással volna. (Zaj jobbfelöl. — Propper Sándor: Nem a vacsorát sajnálom tőlük. Egye­nek naponta hármat, de ne politizáljanak!) Mivel semmi reményem sincs arra, hogy a Kép­viselőház többsége ilyen indítványt elfogad­na, azért ilyen indítványt nem is tettem, t de voltaképpen ez volna az^ ami a székesfőváros érdekeit legjobban szolgálná. A tisztviselőket teljesen kizárni a községi politikai pártok egy­más elleni harcából, a pártharcokból, a tusa­kodásból: ez volna az, ami a közérdeket legjob­ban szolgálná, a közérdekbe beleértvén a szé­kesfőváros speciális érdekeit is. A törvényjavaslatnak ennél a szakaszánál meg kell állapítanom, hogy az a szöveg, ame­lyet a közigazgatási bizottság .által elfogadott szöveg gyanánt nyomtatott ki a Képviselőház elnöksége, téves. A közigazgatási bizottság nem azt a szöveget fogadta el, amely közkézen fo­rog. (Mozgás a Ház minden oldalán.) Meg kell tehát állapítani innen, hogy tévedés csúszott be valakinek a hibájából, vagy az előadó iir, vagy más hibájából, de a közigazgatási bizott­ság ülésén nem azt a szöveget fogadták el, amelyik ki van nyomatva. Az a szöveg, ame­lyet mi elfogadtunk a közigazgatási bizottság ülésén, nem 200 pengőről szólott, hanem 400 pengőről. A leghitelesebb tanú erre maga az indítványtevő Buday Dezső képviselő úr, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Kétszáz pengő!) aki az előbb is megismételte előttem, hogy 400 pengőre tett indítványt. (Zaj. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Kétszáz pengő!) Elnök: A képviselő úr beszédét félbeszakí­tom és elrendelem a jelenlevő képviselő urak megszámolását. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék meg­számlálni, hányan vannak jelen. Perlaki György jegyző (megszámlálja a jelenlevő képviselőkeh): Negyvennégy! 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom