Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

294 Az országgyűlés képviselőházának 375. ülése 1930 március 28-án, pénteken. vissza rájuk, mint valami kívánatos állapotra, de ez mégis a békeidőkben lehetetlen volt. Ak­kor nem volt lehetséges olyan különbség jöve­delem és jövedelem között, mint ahogyan most lehetséges és ahogyan most kezd kiala­kulni. Ebiben .a kérdésben, az összeférhetlenség kérdésében a legszigorúbban járnék el és ki­záró rendelkezéseket hoznék, is azt mondanám, hogy semmiféle kivétel nincs, nem úgy, mint ahogy ezt ez a szakasz statuálni kívánja. Azt mondja ez a szakasz: ez alól csak kivételes, egyes rendkívüli méltánylást érdemlő esetek­ben, a törvényhatósági tanács, a belügymi­niszter úr jóváhagyása mellett tehet kivételt, Kivétetnek azok a székesfővárosi nyugdíjasok, akiknek <a havi nyugdíjuk a 200 pengőt meg nem haladja. Ezt az előadó úr törölni java­solta. De én semmi kivétett nem^ engedélyez­nék, mert semmiféle kivételezésnek helye nincs, mert ba van egy kivétel, akkor van több kivétel is, (Szilágyi Lajos: tlgy van!) és iha van kivétel, akkor 'az szabállyá válik és csak azok a szerencsétlenek esnek majd el az alkal­maztatástól, akiknek nincs kellő befolyásuk, (Szilágyi Lajos: TTgy van!) azok viszont, akik­nek van megfelelő politikai befolyásuk akár a fővárosnál, akár az államnál, vagy a minisz­tériumokiban, azok állandóan élvezni fogják ennek a kivételnek előnyeit és ez a kivétel utóbb azután szabállyá válik. En a 200 pengős értékhatárt is -meghagy­nám, mert nagyon boldog volna az ország, ha minden dolgozó emberének volna havi 200 pengő jövedekne. Semmi szükség sincs arra, hogy már 200 pengőnél^ is kivételezzünk és le­hetővé tegyük más állások elfoglalását. Ami­kor az ország gazdasági szempontból ennyire tönkre van téve, amikor megoldhatatlan pro­blémának látszik a kenyérkereset és az elhe­lyezkedés, amikor <az egész új generáció teljes bizonytalansággal és reménytelenséggel néz a jövendő elé, akkor itt az ilyen lehetőségeket úgy kell kihasználni, hogy a ^nyugdíjba menők előtt teljesen elzárjuk az útját annak, hogy ú.i állásokat, más állásokat foglalhassanak el. Veszélyt látok abban, hogy itt kivételeknek van helyük. Igaz ugyan, hogy a belügyminisz­ter úr valószínűleg arra fog hivatkozni, hogy ő mint belügyiminiszter vigyázni fog, és csak valóban rendkívüli esetekben fog kivételt sta­tuálni. Csakhogy ez szó, ami a gyakorlatban nem mindig érvényesül úgy, hogy a közérdek­nek megfelelne és a miniszterek is változhat­nak — nálunk sajnos, ez a szokás most egy kicsit kiment ;a divatból, (Peidl Gyula: Saj­nos!) de remélem, hogy megint vissza fog jönni a váltógazdaság, bár a miniszter urak mind abban a tudatban ülnek a helyükön, hogy állásuk egy örökös állás, (Éri Márton: Semmi sem Örök a nap alatt!) és a törvénye­ket, a szabályokat és a lehetőségeket nem az élethez idomítják, hanem az ő állásukhoz és mindig abból indulnak ki, hogy én így, én úgy. (Ellenmondások jobbfelől.) Ez a rendelkezés helytelen; 'helytelen egy­részt azért, mert ezzel a lehetőség meg van adva, hogy a minisztert és a tanácsot megkörnyékez­zék, másrészt pedig nem lehet tudni, hogy mi­kor jön egy új miniszter és ki lesz az újininisz­ter, aki azután ezzel a lehetőséggel egész .ala­posan visszaélhet. En ismételten hangsúlyozom, hogy ez a kérdés sokkal veszélyesebb, mint ami­lyenek látszik. Ezt a kérdést valahol meg kel; lene fogni, le kellene rögzíteni és lehetetlenné kellene tenni, még abban az esetben is, ha va­lami nagyon rendkívüli esetek adódnak elő. Ha látnók azt. hogy valóban egészen rendkívüli esetekben nyúlnak csak ahhoz a lehetőséghez, hogy nyugdíjas embereket más nagy pozíciók­ban helyeznek ell, akkor ebbe bele lehetne nyu­godni, de azt látjuk» hogy éppen^ ellenkezően, csak a politikai jutalmazások céljára aknázzák ki ezt a lehetőséget. Az utóbbi időkben egyetlen­egy olyan konkrét eset sincs, amellyel ilyen helyzeteket meg lehetett volna kellőképpen okolni. Nem szakértők az illetők, nem értenek a dologhoz, csak nagybefolyású férfiak, akik nyugdíjaztatásuk után is vágynak ilyen kényel­mes, nagyjövedelmezőségű állásba bejutni. A hiba nem is az alsó kategóriákban van. Az alsó kategóriákban elhelyezkedő tisztviselőknek be­folyásuk sincs arra, hogy magukat át tudják vétetni más intézményekbe, noha ezt is elzár­nám, ezt is lehetetlenné tenném. A hiba azon­ban feni van, amikor befolyásos emberekről van szó, és nem tudom, 'hogy az a kivételezés, ame­lyet itt felolvastam, kinek a testére szabódott. Tudom, hogy ez valakinek vagy valakiknek számára külön készült itt a törvényjavaslatban, hogy még az utolsó pillanatokban ilyen akció­kat keresztül lehesen vinni, még néhány nyug­díjas fővárosi tisztviselőt el lehessen helyezni nagy állásokba. Tudom is, hogy kikről van szó, tudom is, hogy miről van szó. (Szilágyi Lajos: Kire gyanakszik? Neveket kérünk! — Zaj.) Én nem pikantériákra és nem személyekre utazom. Nekem nem célom az emibervadászat. En azt hiszem, hogy az urak éppen olyan jól tudják, mint én, hogy miről van szó. (Scitovszky Béla belügyminiszter: így többre vadászik! — Várnai Dániel: Ki lesz a gázgyár igazgatója? — Sci­tovszky Béla belügyminiszter: Mondom, hogy Buzáthra gondol! — Petrovácz Gyula: Én azt hiszem, Eipkára! — Szilágyi Lajos: Ripkára vagy Buzáthra gondol képviselő úr? Miért nem mondja meg! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Szilágyi Lajos: Miért nem mondja meg a képviselő úr? — Zaj.) Kérem a képviselő urakat, hagyják meg a kép­viselő urat törvényhozói függetlenségében, en­gedjék, hogy azt mondja, amit ő jónak lát, nem pedig, amit a képviselő urak akarnak. Propper Sándor: Méltóztassék megengedni, hogy a saját fejemmel én gondolkozzam. Ismé­telem és hangsúlyozom, hogy nekem nem célom az embervadászat. Nem akarok egyes eseteket kipécézni, de van ennek a paragrafusnak célja. (Eri Márton: De nem lehet általánosan gyanú­sítani!) Ez nem gyanúsítás. Egy csomó konkrét eset áll mögöttünk és egy csomó eset áll előt­tünk. Kár is volna egyet kiemelni a sok közül. Kérdem a miniszter urat: miért nem teszi lehe­tetlenné ezt a rendszert, miért nem vágja el an­nak az útját, hogy lehetséges legyen az ilyesmi? Ezt akarnám elérni, ez volna a helyes megoldás, hogy a törvény kizáró rendszabályokat alkal­mazzon és egyszersmindenkorra lehetetlenné tegye azt, hogy öreg nyugdíjas tisztviselők má­sok helyét elfoglalva nagyfizetésű pozíciókban helyezkedjenek el. Tudom, hogy a miniszter úr ezt nem meri megcselekedni, mert nagyon jól tudja, hogy ez a rendszer nemcsak a városnál van meg, hanem megvan az államnál is. A mi niszter urak is abban a gondolatban töltik be miniszteri hivatásukat... Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék a szakasznál maradni és a személyes motívumo­kat kihagyni. Propper Sándor: Ezek nem személyes mo­tívumok. Nagyon jól tudjuk, hogy itt is állnak példák rendelkezésünkre, amelyek tanúsítják azt, hogy egy-egy miniszter úr, amikor minisz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom