Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-367

18 Az országgyűlés képviselőházának 367. ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. nak ig, tagja. Ez a Ikarteül irányáraikat és pedig bizonyos magas árakat szab meg s ezzel meg­károsítja magát a várost akkor, amikor ezek mellett az árak mellett történnek bizonyos építkezések. (Ügy van ! half elől.) Itt tehát in­kompatibilitás, összeférhetetlenség esete van : ez az úr, aki mint kartelltag, voltaképpen a fő­város rovására az építési és egyéb anyagokra magasabb áraikat állapít meg és ezeket az irányárakat fenntartja a kartell erejénél fogva, ugyanakkor a főváros közönségének anyagi ér­dekei ellen is tör, annak károsítását éri el, vagyis inkompatibilis, összeférhetetlen hely­zetbe kerül. Ez csak egyik lehetősége annak, hogy bi­zottsági tagok szembekerülnek a főváros érde­kével, de van lehetőség másképpen is. Itt van­nak olyan megállapítások, amelyeket én he­lyeseknek tartok, hogy például Valalki mint ügyvéd, ne járhasson el a fővárosnál. Eddig ez nem volt ennyire megszorítva. De mi fog tör­ténni'? Irodatársáyal fogja szignáltatni azokat a kiadványokat s így megkerülik az egész kér­dést. Továbbmenőleg is ezer meg ezerfajta módjia. lehetséges az r összeférhetetlenségnek, (Usetty Béla előadó : Éppen ezért nem kell belevenni ! — Fábián Béla : A jó kis társulás nem rossz !) A korrupciónak és a panamáknak ebben a szomorú idejében, amely posványával elönti a közéletet és amelynek egyes eseteit a napilapok és a világsajtó hasábjain is szörnyűködve ol­vashatjuk, minden módJot és eszközt meg kell ragadni arra, hogy megtisztítsuk a közéletet és minél kisebb körre szorítsuk a visszaélési lehe­tőségeket. (Fábián Béla: Nem akarunk Balkán lenni!) Ez a törvényszakasz gondolt a mai időknek e szomorú jelenségére; igyekezett lehetőleg min­den olyan pontra és eshetőségre kiterjeszkedni, amelyek az összeférhetlenséggel kapcsolatosak, mégsem tudja ezeket az eseteket egészen ki­meríteni. Főként van egy pont, amelyet én na­gyon végzetesnek és veszedelmesnek tartok s amelyre nézve törlési javaslatom, van. Erre felhívom az igen t. miniszter úr figyelmét. Ez a 26. § utolsó bekezdésének utolsó mondata, amely így hangzik (olvassa): «Nem kerül azon­ban összeférhetetlen helyzetbe az a bizottsági tag, aki saját, vagy házastársa ügyében annak meghízottjaként, valamint _ gyermeke, gyá­moltja, vagy gondonokoltja képviselőjeként járt el.» Ebben az egy mondatban bennefoglal­tatik a korrupciónak minden lehetősége. Mert, mondjuk, az illető bizottsági tag feleségének, hozzátartozójának van egy iparüzlete, most ő, mint bizottsági tag nincs összeférhetetlen hely­zetben, elmegy a város illetékes ügyosztályá­hoz és elintézi az iparüzleti kérdést. Egyéb és ilyen hasonló természetű kérdés merülhet fel ezen a címen. Nem hiszem, hogy meggondoltan került volna ez a megállapítás a törvényjavas­latba, vagy pedig nem tudom, micsoda célt szolgál. Mert én azt mondom, hogy sem hoz­zámtartozóm, sem gyermekem érdekében ne­kem, mint bizottsági tagnak a fővárosnál el­járnom nem szabad. Gondoskodhatom a magam egyéni érdekeiről más vonatkozásban, más mó­don, de nekem nem szabad a fővárosnál eljár­nom, mert mint bizottsági tag befolyással bí­rok. lEgv idegen nem bír akkora befolyással. Ezzel olyan illegitim előnyt használok fel a m agani javára, am elvet más nem tud élvezni. Ha akárminő jogos kérése van valakinek, aki az én hozzátartozóm, az utolsó ember én lehe­tek, aki éhben az ügyben eljárhatok és képvi­selhetem ezt az ügyet, mert az én törvényható­sági bizottsági tagságom mátr olyan morális előnyt jelent az én számomra és olyan hatfca.­tós támogatást, amely a fővárosnál is érvénye­sülhet esetleg egészen igazságtalan ügyben. Az ilyen kérdést egészen kényesen kell. ke­zelni s éppen ezért nem tudom elfogadni a mi­niszter úr álláspontját,, amelyet az összeférhe­tetlenség kérdésében más vonatkozásban is megállapított. Összeférhetetlen miniden olyaii tevékenység a fővárosi bizottsági tag szem­pontjából, amely bárkivel kapcsolatban, bár­milyen anyagi előny szerzésére vonatkozik, saját magával, vagy bárkivel kapcsolatban. Tessék ezt az elvet 100%-os értelemben érvé­nyesíteni, mert mentesíteni kell a fővárosi bi­zottsági tagokat azoktól a lehetőségektől, ame­lyek őket továbbsodorhatják az inkompatibili­tás útján. A közéleti tisztességről és annak védelmé­ről igen szép szavak hangzottak el és úgy lát­szott, hogy az ilyen frazeológia pártkülönbség nélkül nagy hatást keltett. Amikor azonban a gyakorlati megvalósításra kerül a sor, azt lát­juk, hogy rendszerint azok, (Fábián Béla: Ne­sze semmi, fogd meg jóH) akik éppen helyes­léssel kísérik ezeket a szavakat, más íródon intézik el az ügyeket. Köpenyegnek tehát na­gyon jó, hangoztatjuk, hogy legyen közéleti tisztesség, de sajnos, a közélet mélyén forrnak és kavarognak a korrupciók és panamák, min­den politikai és közéleti tisztesség ellenére. Ezt kiküszöbölni létérdekünk nekünk és lét­érdeke pártra való különbség nélkül minden­kinek, mert e malaclopó köpenyeg alatt szok­ták a kis vásárokat megcsinálni. Minden párt­nak vannak kufárjai és éppen ezekért a meg­tévedt emberekért szenved a párt politikai be­csülete és presztizse. Ezeket nem vagyunk haj­landók elviselni. Amikor tehát alkalom kínál­kozik arra, hogy a kis lesipuskásokat és kufá­rokat kikergessük a közélet teréről, ragadjunk meg minden eszközt arra, hogy azokat tényleg ki is kergessük. Ilyen értelemben kell elfogad­ni az én indítványomat és kérem, méltóztassék a 2. bekezdésnek utolsó mondatát törölni. (He­lyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Csák Károly! Csák Károly: T. Ház! Jobban szerettem volna, ha a 25. és 26. §-t összevonjuk. Méltóz­tassanak elhinni, hogy ezeknek a szakaszoknak megkonstruálása jogászember részére a lehető legnehezebb, r amikor ezeknek a szakaszoknak és rendelkezéseknek az életre való kihatását is el akarja képzelni maga előtt. Azt méltóztatott mondani Pakots t. képvi­selőtársam, hogy ennek a szakasznak utolsó mondata ad csak módot a visszaélésekre. (Pa­kots József: Nem csak az!) Én pedig állítom, hogy nincs egyetlen mondata sem. amely mögé elbújni ne lehetne, (Pakots József: En is azt mondom! De itt különösen!) hanem ott méltóz­tassék az igazságot keresni, aminek hangot adni méltóztatott, hogy az etikai eltompnltság, a társadalom etikai leromlása, lecsúszása az oka ezeknek a visszaéléseknek és úgy^eyp/^tt panamáknak, az apróbb és nagyobb zsebrákok­nak stb. amint méltóztatott ezeket a kifejezé­seket felhozni. Nem tudok olyan szöveget konstruálni, amely az életben való visszahatásával lehetővé tenné ezeknek megakadályozását. A törvényha­tósági bizottság maga köteles önmagában és maga körül megtisztítani a helyzetet és eltá­volítani nemcsak az olyan egyéneket, akik ré-

Next

/
Oldalképek
Tartalom