Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-367

18 Az országgyűlés képviselőházának 367. ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. nak ig, tagja. Ez a Ikarteül irányáraikat és pedig bizonyos magas árakat szab meg s ezzel megkárosítja magát a várost akkor, amikor ezek mellett az árak mellett történnek bizonyos építkezések. (Ügy van ! half elől.) Itt tehát inkompatibilitás, összeférhetetlenség esete van : ez az úr, aki mint kartelltag, voltaképpen a főváros rovására az építési és egyéb anyagokra magasabb áraikat állapít meg és ezeket az irányárakat fenntartja a kartell erejénél fogva, ugyanakkor a főváros közönségének anyagi érdekei ellen is tör, annak károsítását éri el, vagyis inkompatibilis, összeférhetetlen helyzetbe kerül. Ez csak egyik lehetősége annak, hogy bizottsági tagok szembekerülnek a főváros érdekével, de van lehetőség másképpen is. Itt vannak olyan megállapítások, amelyeket én helyeseknek tartok, hogy például Valalki mint ügyvéd, ne járhasson el a fővárosnál. Eddig ez nem volt ennyire megszorítva. De mi fog történni'? Irodatársáyal fogja szignáltatni azokat a kiadványokat s így megkerülik az egész kérdést. Továbbmenőleg is ezer meg ezerfajta módjia. lehetséges az r összeférhetetlenségnek, (Usetty Béla előadó : Éppen ezért nem kell belevenni ! — Fábián Béla : A jó kis társulás nem rossz !) A korrupciónak és a panamáknak ebben a szomorú idejében, amely posványával elönti a közéletet és amelynek egyes eseteit a napilapok és a világsajtó hasábjain is szörnyűködve olvashatjuk, minden módJot és eszközt meg kell ragadni arra, hogy megtisztítsuk a közéletet és minél kisebb körre szorítsuk a visszaélési lehetőségeket. (Fábián Béla: Nem akarunk Balkán lenni!) Ez a törvényszakasz gondolt a mai időknek e szomorú jelenségére; igyekezett lehetőleg minden olyan pontra és eshetőségre kiterjeszkedni, amelyek az összeférhetlenséggel kapcsolatosak, mégsem tudja ezeket az eseteket egészen kimeríteni. Főként van egy pont, amelyet én nagyon végzetesnek és veszedelmesnek tartok s amelyre nézve törlési javaslatom, van. Erre felhívom az igen t. miniszter úr figyelmét. Ez a 26. § utolsó bekezdésének utolsó mondata, amely így hangzik (olvassa): «Nem kerül azonban összeférhetetlen helyzetbe az a bizottsági tag, aki saját, vagy házastársa ügyében annak meghízottjaként, valamint _ gyermeke, gyámoltja, vagy gondonokoltja képviselőjeként járt el.» Ebben az egy mondatban bennefoglaltatik a korrupciónak minden lehetősége. Mert, mondjuk, az illető bizottsági tag feleségének, hozzátartozójának van egy iparüzlete, most ő, mint bizottsági tag nincs összeférhetetlen helyzetben, elmegy a város illetékes ügyosztályához és elintézi az iparüzleti kérdést. Egyéb és ilyen hasonló természetű kérdés merülhet fel ezen a címen. Nem hiszem, hogy meggondoltan került volna ez a megállapítás a törvényjavaslatba, vagy pedig nem tudom, micsoda célt szolgál. Mert én azt mondom, hogy sem hozzámtartozóm, sem gyermekem érdekében nekem, mint bizottsági tagnak a fővárosnál eljárnom nem szabad. Gondoskodhatom a magam egyéni érdekeiről más vonatkozásban, más módon, de nekem nem szabad a fővárosnál eljárnom, mert mint bizottsági tag befolyással bírok. lEgv idegen nem bír akkora befolyással. Ezzel olyan illegitim előnyt használok fel a m agani javára, am elvet más nem tud élvezni. Ha akárminő jogos kérése van valakinek, aki az én hozzátartozóm, az utolsó ember én lehetek, aki éhben az ügyben eljárhatok és képviselhetem ezt az ügyet, mert az én törvényhatósági bizottsági tagságom mátr olyan morális előnyt jelent az én számomra és olyan hatfca.tós támogatást, amely a fővárosnál is érvényesülhet esetleg egészen igazságtalan ügyben. Az ilyen kérdést egészen kényesen kell. kezelni s éppen ezért nem tudom elfogadni a miniszter úr álláspontját,, amelyet az összeférhetetlenség kérdésében más vonatkozásban is megállapított. Összeférhetetlen miniden olyaii tevékenység a fővárosi bizottsági tag szempontjából, amely bárkivel kapcsolatban, bármilyen anyagi előny szerzésére vonatkozik, saját magával, vagy bárkivel kapcsolatban. Tessék ezt az elvet 100%-os értelemben érvényesíteni, mert mentesíteni kell a fővárosi bizottsági tagokat azoktól a lehetőségektől, amelyek őket továbbsodorhatják az inkompatibilitás útján. A közéleti tisztességről és annak védelméről igen szép szavak hangzottak el és úgy látszott, hogy az ilyen frazeológia pártkülönbség nélkül nagy hatást keltett. Amikor azonban a gyakorlati megvalósításra kerül a sor, azt látjuk, hogy rendszerint azok, (Fábián Béla: Nesze semmi, fogd meg jóH) akik éppen helyesléssel kísérik ezeket a szavakat, más íródon intézik el az ügyeket. Köpenyegnek tehát nagyon jó, hangoztatjuk, hogy legyen közéleti tisztesség, de sajnos, a közélet mélyén forrnak és kavarognak a korrupciók és panamák, minden politikai és közéleti tisztesség ellenére. Ezt kiküszöbölni létérdekünk nekünk és létérdeke pártra való különbség nélkül mindenkinek, mert e malaclopó köpenyeg alatt szokták a kis vásárokat megcsinálni. Minden pártnak vannak kufárjai és éppen ezekért a megtévedt emberekért szenved a párt politikai becsülete és presztizse. Ezeket nem vagyunk hajlandók elviselni. Amikor tehát alkalom kínálkozik arra, hogy a kis lesipuskásokat és kufárokat kikergessük a közélet teréről, ragadjunk meg minden eszközt arra, hogy azokat tényleg ki is kergessük. Ilyen értelemben kell elfogadni az én indítványomat és kérem, méltóztassék a 2. bekezdésnek utolsó mondatát törölni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Csák Károly! Csák Károly: T. Ház! Jobban szerettem volna, ha a 25. és 26. §-t összevonjuk. Méltóztassanak elhinni, hogy ezeknek a szakaszoknak megkonstruálása jogászember részére a lehető legnehezebb, r amikor ezeknek a szakaszoknak és rendelkezéseknek az életre való kihatását is el akarja képzelni maga előtt. Azt méltóztatott mondani Pakots t. képviselőtársam, hogy ennek a szakasznak utolsó mondata ad csak módot a visszaélésekre. (Pakots József: Nem csak az!) Én pedig állítom, hogy nincs egyetlen mondata sem. amely mögé elbújni ne lehetne, (Pakots József: En is azt mondom! De itt különösen!) hanem ott méltóztassék az igazságot keresni, aminek hangot adni méltóztatott, hogy az etikai eltompnltság, a társadalom etikai leromlása, lecsúszása az oka ezeknek a visszaéléseknek és úgy^eyp/^tt panamáknak, az apróbb és nagyobb zsebrákoknak stb. amint méltóztatott ezeket a kifejezéseket felhozni. Nem tudok olyan szöveget konstruálni, amely az életben való visszahatásával lehetővé tenné ezeknek megakadályozását. A törvényhatósági bizottság maga köteles önmagában és maga körül megtisztítani a helyzetet és eltávolítani nemcsak az olyan egyéneket, akik ré-