Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-367
Az országgyűlés képviselőházának 367. igen vagy nemt (Nem!) Nem. Ennélfogva kérdezem másodszor, méltóztatik-e Halász Móric és Csák Károly képviselő urak indítványát elfogadni, szemben Szilágyi Lajos képviselő úr törlési indítványával, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a Halász és Csáikféie indítványt fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház tehát a Halász és Csák-féle indítványt fogadta el és így a törlési indítviány elesik. — (Fábián Béla: Aztán majd ne panaszkodjanak, ha baj lesz a fővárosnál!) Következik a 26. §. tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a 26. §4.) Elnök; Szólásra következik 1 Fitz Arthur jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Képviselőházi Ez a szakasz szoros összefüggésben van az előző sza kaszban foglalt összeférhetetlenég kérdésével. Engedje meg a t. Ház, hogy éppen ennélfogva rögtön válaszoljak is a belügyminiszter úraak egy veszedelmes elméletére, amelyet igen tetszetős formában az imént hangoztatott, amely viszont teljesen ellentmond tradicionális álláspontjának:, amelyről olyan szép és meleg szavakat mondott el. Ha tradíció, akikor méltóztassék azt a tradícióit a maga erkölcsi szépségében megőrizni és méltóztassék azt az idealizmust gyakorolni a törvényalkotásnál, amely idealizmus valamikor a régi időkben vezette azokat a közfunkcionáriusokat, akik nobile officiumként álltak a közszolgálat rendelkezésére. Mert a belügyminiszter úr nem idealistának mutatkozott, amikor ezekről a javadalmazásokról ilyen formában: tett kijelentést, hanem ellenkezőleg materialistának. Én Bródy Ernő t. képviselőtársam álláspontján vagyok, aki azt mondja: aki a közélet terén vállal munkát, az legyen önzetlen, az tegyen a maga személyére nézve szegénységi fogadalmat, bizonyos aszketizmussal viégezze ezt a munkát, mert ő itt a köz szolgája; magánügye és magánérdeke teljesen háttérbe kell, hogy szoruljon. Sajnos, erre nagyon kevés példát találunk a mai közéleti felfogás mellett. Vannak ennek a felfogásnak áldozatai. Azok az áldozatok, akik a közéletet ilyen szempontból szolgálják, mindig büszkén mutathatnak arra az erkölcsi magaslatra, amelyek állnak és ezek azok a példák, amelyek a közélet megtisztításához, a közélet tisztességéhez vezetnek. Deák Ferenc és Kossuth Lajos puritanizmusának szelleme kell, hogy áthassa az egész közéletet, sokkal inkább, mint valaha, (Fábián Béla: A belügyminiszter úr ostorozza ezt a puritanizmust!), mert ma, sajnos, egy pszichózis dúl végig az egész világon, amelyet az előttünk lezajlott fájdalmas és katasztrofális események támasztottak az emberi lélekben. Megváltoztak a morális felfogások, azok az erkölcsi elvek, amelyek felépítették a nagynak, a szépnek, a magasztosnak templomát. Ma az emberek igen könnyen megalkusznak az erkölcsi elvek tekintetében. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a balodalon.) Nagy vásár folyik a közélet terén és ebben a vásárban az kerül felül, aki a legkönynyebb lelkiismerettel teszi túl magát az erkölcsi parancsolatokon. (Fábián Béla: Ügy van, az igaz!) Ma ostobának, ma anachronizmusnak tekintik azt az embert, aki nem vesz részt ebben a nagy vásárban. Elmaradt szelleműnek tekintik, aki önzetlen és puritán, aki nem áll oda a többi gseftelő mellé. Aki nem csinálja velük együtt az üzleteket, az elmaradt ember, (XJBÍÍ van! a baloldalon.) szerencsétlen ember, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVI. ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. 17 j az ennek a kornak szellemétől idegen. (Fábián Béla: Máskép képzelik el korunk hősét! Korunk hősét dagadt zsebbel képzelik ma el!) Nem osztozom tehát abban a materialista felfogásban, amelyet a belügyminiszter úr hangoztatott és meg kell állapítanom, hogjf ez is csak arra az etikai eltompultságra mutat rá, amelynek hatása alól ma a közélet és a társadalom nem tudja kivonni magát. Amikor ma a politikai elvek tisztasága mellett oly kevesen tudnak lándzsát törni, amikor a politikai életet voltaképpen mesterséges és mesterkélt művészetnek nézik és nem azt keresik benne, hogy mi mögötte az erkölcsi forrás és erkölcsi esizimény, hanem az igazi politikus, aki minden hangszeren tud játszani, aki a machiavellizmusnak egész fegyverzetével tud jelentkezni (Fábián Béla: Ma itt, holnap ott, ahol többet lehet keresni!), akkor természetes dolog, hogy annak a társadalomnak, amely a közélet fórumán levőknek ezt a példaadását látja, erkölcsi felfogása szintén teljesen lezüllik és leromlik. Etikai eltompultság az, amely megmutatkozott az igen t. miniszter úr megnyilatkozásában, aki itt arra az álláspontra helyezkedve, hogy aki dolgozik, az fizettessék is meg, a közéleti tevékenységet is meg akarja fizettetni. Én ezt perhorreszkálom. Nem lehet elfogadni ezt az elvet, amikor nemes példák vannak arra, hogy igenis, vannak önzetlen emberek, akik tudják idejüket és — ha kell — életüket feláldozni a köz javára. Amikor a székesfővárosi törvényhatósági bizottság a maga egészében szolgáltat példát arra, hogy mennyi időt áldoz a főváros közönsége érdekeinek szolgálatában, akkor, feleslegesnek tartom, hogy az új törvényben olyan rendelkezések foglaltassanak, amelyek bizonyos anyagi javadalmazással honorálják iaz ilyen munkát. Ami ennek a szakasznak összeférhetetlenségi rendelkezéseit illeti, én ezeket nagyon örvendetesnek tartom, de kevésnek és hiányosnak. Ez a szakasz igyekszik megközelíteni miindazt a lehetőséget, íaimelly mellett' az összeférhetetlenség esetei kikutathatók, és lehetetlenné akarja tenni, hogy egy törvényhatósági bizottsági tag visszaélhessen a maga bizottsági tagságával. Nekünk azonlban, ott a városházán, sajnos, alkalmunk van, ha nem is gyakorlatilag iin flagrantii az egyes- eseteket kinyomozva, de a dolgok menetéből megállapítani, hogy igenis, sok olyan emlber ül a törvényhatósági bizottságban is, akikről személy szerint nem tudunk ugyan számot adni, de magatartásukból következtetve mondhatjuk, hogy kétségtelenül igyekeznek visszaélni azzal a hatáskörrel és azzal a lehetőséggel, amely rendelkezésükre áll. (Fábián Béla : Látjuk, hogy dagadnak !) Látjuk, hogy amióta törvényhatósági bizottsági tagok, azóta illegitim módon sokkal jobb anyagi helyzetbe kerültek. Tudjuk azt, hogy vannak bizonyos bizottságok, amelyek anyagi kérdésekkel foglalkoznak, és amelyekben való részvétel számukra olyan előnyt jelent, amely vagyonszerzéssel jár. Olyan nüánszai vannak ennek a kérdésnek, hogy így egyszerűen nem is lehet azokat vázolini, mert ahihoz arra a üzletes élelmességre van szükség, amely kitalálja a módokat, az utakat, a rejtélyes 1 eszközöket laorra, hogy a maga vagyoni érdekeit szolgálja. Ein ^például osiak egyetlen távolin lak látszó lehetőséget vetítek a t. Ház elé. Megtörténhetik az, hogy valaki egy olyan bizottságnak tagi a, amely bizonyos építkezésekkel vagy más, a főváros részére szükséges amyagok beszerzésével foglalkozik. Mondjuk, ugyanaz a bizottsági tag ' szakmabeli hivatásánál fogva valamely kartelí3
