Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-371

168 Az országgyűlés képviselőházának $71 ország közgazdasági életének fejlődését és jövőjét nézem, azt lehet mondani, hogy ennek tengelyében áll az útépítés. Amennyire utakat kell építenünk, azt hiszem, éppen annyira kötelessége a kormánynak, hogy mindent elkövessen, hogy ezek az útépítések az ország anyagi erőviszonyainak figyelembevételével történjenek. (Helyeslés.) Ha vissza méltóztatnak emlékezni, decemberi válaszom két részből állott. Egyrészt fejtegettem azokat a tehnikai elveket, amelyek mellett az útépítés történik, amelyekre most bővebben nem térek ki. Csak egy pár szóban szögezem le, hogy az út minőségét tulajdonképpen a forgalom nagysága kell hogy megadja. Ebből az elvből kellett kiindulnom, mert bár én elismerem azt, hogy tulajdonképpen a leghelyesebb volna a legköltségesebb és legdrágább utakat építeni, de számolni kell azzal, hogy mi szegény ország vagyunk és mint ahogy a szegény ember nem tud angol szövetből magának ruhát csináltatni, hanem egyszerűbb szövettel kell megelégednie, éppen úgy a mi viszonyaink között is azt kell megtennünk, amit erőforrásaink megengednek. Nekünk legnagyobb feladatunk az, hogy mielőbb mentől több utunk legyen, ha azok az utak kvalitás tekintetében nem is a legjobbak. (Helyeslés jobbfelől.) A másik szempont az volt, hogy december hónap folyamán a beérkezett ajánlatokat nem tudtam magamévá tenni azért, mert azoknak az adatoknak birtokában, amelyeket szakosztályaim ebben a tekintetben külföldről és belföldről összegyűjtöttek, úgy'találtaim, hogy az ajánlatok erősen túlmennek azon a határon, ahol egy jogos haszon beállításával az útépítés^ végezhető. Ennek következménye volt, hogy én az ajánlatoknak körülbelül kétharmad részét viszszautasítottam, mégpedig azon elvek alapján, amelyeket akkor a Ház a maga egészében, a kormánypárt és az ellenzék is helyeselt, hogy mentől nagyobb teret adjak a versenynek. Ezen az alapon beérkeztek ajánlatok és örömmel kell konstatálnom, hogy a vállalatok mintegy észbe kaptak és olyan ajánlatokat adtak, amelyek mégis számolnak azzal, hogy minden lehetőségnek határa van és ezeken a lehetőségeken belül mozognak. Hogy mik az eredmények, erre nézve legyen szabad egy pár adatot felolvasnom. Az adatok négyzetkilométerenként értendők. Míg decemberben a kis kőre 18*50 pengő volt az ajánlat, most kaptunk 16-50pengős ajánlatot, tehát mégis 2 nengő a különbség. A keramit ára leszállt 19 pengőről 17 pengő 30 fillérre, a topeka ára 11 pengőről 9 pengő 25 fillérre. Hasonló leszállítás, árcsökkenés van a bitumen-téglánál is, amelynél az ár 13 pengő 70 fillérről leszállt 11 pengő 50 fillérre. Az aszfalt-betonnál az ár 10 pengő 60 fillérről 9 pengő 25 fillérre szállt le. A felületi kezelésnél van aztán az a differencia, amelyért most engem a sajtóban támadnak és amely kérdésre én itt most részletesen ki akarok térni, mert az akkori ajánlattal szemben, amely 4 pengő 66 fillér volt, a legolcsóbb ajánlat 2 pengő 15 fillér. Nem értem, hogy bizonyos észrevételek történnek a közvélemény előtt és tulajdonképpen úgy állítják ibe a kérdést, mint hogyha én külföldi vállalatot preferálnék, — ez volna az egyik kifogás — nem számolnék a magyar ipar érdekeivel, sőt a magyar mérnöki kar érdekeivel sem. En minden morált elismerek, de olyan morált, amelynek hátterében anyagi érdek vonul meg, nem tudok magamévá tenni. (Elénk he. ülése 1936 március 20-án, csütörtökön, lyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ezzel sssemíben egyetlenegy észrevételem van. Rábízom az egész magyar közvéleményre ennek a kérdésnek elbírálását. Ha egész Európában kivétel nélkül mindenütt — nem beszélek Németországról, amely 1 pengő 70 fillérrel oldja meg ezt a kérdést — a legdrágább ár 2 pengő körül mozog, vájjon ki fogja magára venni azt a felelősséget, hogy több mint 100%-kai magasabb árat adjon olyan munkáért, amelyet a világon mindenütt olcsóbban végeznek el? (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Jánossy Gábor: Kolduséknál drágább! — Sándor Pál közbeszól.) Nagyon helyesen mondja Sándor Pál t. képviselőtársam: itt van a példája annak, hogy esetleg karteles megállapodásokkal szemben is hogyan kell és hogyan lehet fellépni. Mert, t. uraim, méltóztassanak kiszámítani: az így elért eredmény körülbelül 10 millió pengő körül mozog. Nem egészen annyi azért, mert egypár utat jobb minőségűvé alakítottunk át, de azért tudtam átalakíttatni, mert ezt az eredményt elértem. Tíz millióért tudok elsőrendű utat építeni, 200^ kilométer hosszúságban, a legprímább utat, miért dobjam tehát indokolatlanul oda ezt az Összeget, amikor az ország ilyen nehéz gazdasági helyzetben van? Ezt a felelősséget én ezen a helyen nem volnék hajlandó viselni. (Helyeslés a jobboldalon.) A magam részéről elmentem addig, amíg mehettem. Eltem a közszállítási szabályzatnak azzal a szakaszával, amely felhatalmaz engem arra, hogy a legolcsóbb ajánlat alapul vétele mellett megosszam a különböző vállalatok között a munkát. Egyharmadát adom annak a vállalatnak, amelyre rá fogok térni, amely vállalat ajánlatában ezt az árat elérte, kétharmadát felajánlom ugyanazon az összegen, amilyen összeget ez az ajánlat tartalmaz. Ne tegyék azt a szemrehányást, hogy külföldi vállalatról van szó. Külföldi vállalatról volt szó tavaly is, amikor a topeka — ami egy prímább útépítési mód — került szóba és ennek a külföldi vállalkozónak, amely ide letelepedett, volt az az eredménye, hogy ma végeredményben ugyanannyiért építünk ilyen utat, mint bármely más állam. Itt tényleg egy német vállalatról van szó, amely szintén letelepedett itt. Ne állítsák azt, hogy 150.000 pengő ennek a háttere. Elsősorban én igen óvatos szoktam lenni az ilyen kérdésekben, informáltattam magam a bajor kormány által erről a vállalatról. A legjobb referenciákat kaptam és én nem vagyok annyira nem óvatos, hogy ne magát az anyavállalatot kötelezzem erre a felelősségvállalásra, amely az útépítésnél jelentkezik. (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Arról is biztosítok mindenkit, hogy egy mérnököt kivéve, minden mérnök és minden munkás magyar kell hogy legyen. (Elénk helyeslés' a jobb- és baloldalon.) T. Ház! így áll ez a kérdés, amelyről annyi szó van ma a közvélemény előtt. En azt hiszem, hogy végeredményben helyesen járt el a kormány, mert hiszen meg kell már egyszer szokni, hogy az állam felé is határ van a haszon elérésében (Sándor Pál: Első eset!) és elégedjék meg mindenki kevesebb haszonnal, de annál jobban szolgáljuk az ország és az állam érdekét. (Jánossy Gábor: Az állam nem fejős tehén! — Sándor Pál: Fehér holló! — Helyeslés a jobbés a baloldalon. — Csik József: Más vonalon is ezt kell csinálni! — Jánossy Gábor: Mindenhol!) Egy-két vonalon már megcsináltam, majd alkalomadtán azokra is rátérek. Igen t. képviselőtársam említette a községi