Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-371

Az országgyűlés képviselőházának 371. utakat, az alsóbbrendű utak kérdését is. Ebben a tekintetben megtörtént a döntés. A vármegyéket értesítettük, sőt a pénzügyminiszter úrral egyetértve támogatni is akarjuk, hogy három év építési programmját megvalósíthassák. Nekem csak egy figyelmeztető szavam van a törvényhatóságokhoz, az, hogy szintén ezeket az alapelveket kövessék. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Inkább több utat! Itt egyszerű utakról van szó. Nekünk egy feladatunk van, hogy abból a 800 vagy 1000 községből, amelyeknek sem útjuk nincs, sem vasúthoz nincs bekapcsolásuk, elsősorban lehetőleg mennél több község kérdését oldják meg. Ez a legnagyobb gazdasági feladat, amely megoldásra vár. Ami végeredményben a közimunkaváltság kérdését illeti, annakidején mint pénzügyminiszter, elég sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel, de kötelességemnek tartom és majdnem kötelezem magam, hogy hónapokon belül ebben a kérdésiben is megoldást keresek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebben a kérdésben nyugalmat akarok. Ma talán nem tudom itt megmondani a megoldás módját, mert Íbiszen több tervezet merült fel. Egyet tudok: a közmunkaváltság úgy, amint van, fenn nem tartható, igazságtalan, nem arányos. Figyelőmmel- kell lenni az életre, igazságossá, arányossá kell azt tenni. Lehet, hogy nem tudom egészében megszüntetni, talán csak bizonyos részében, mondjuk felében. E tekintetben pótlásról kell gondoskodni, mert hiszen nekünk erre feltétlenül szükségünk van. Mondhatom, ezt a kérdést megoldásra fogom vinni. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Végül összegezem válaszomat abban, hogy én ezen a helyen ismerem azt a kötelességemet, hogy mindent megtegyek a magyar termelés érdekében. Meg is fogok tenni mindent. A magyar termeléstől csak azt kérem, vegye figyelembe, hogy milyen szegény, milyen nehéz viszonyok közt dolgozó állammal állunk szemben. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés, éljenzés és tw&s a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Erődi-Harrach Béla: T. Ház! A miniszter úr válaszát örömmel és köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Felkiáltások; Egyhangúlag!) A Ház a választ tudomásul veszi. Buday Dezső képviselő úr személyes kérdésben kért szót. A házszabályok 143. §-ának a) pontja .alapján a szót megadom. Buday Dezső: Mélyen t. Képviselőház! A tegnapi nap folyamán, a fővárosi törvényjavaslat vitatása alkalmával, amikor a sajtó nyilvánosságáról volt szó, az egyik szónok előadása közben Esztergályos képviselő úr holmi ezer vagy kétezer pár gumicsizmát emlegetett és amikor én aposztrofálva felszólítottam őt, mondja meg, hogy mit ért a gumicsizmák alatt, a képviselő úr nem mondotta meg mit ért alatta, Ihanem nagy jelentőséggel felénk fordulva úgy .viselkedett, mintha mi ezekről a gumicsizmákról valamit tudnánk. Ez tipikus' módja a gyanúsítások elhintésének. En a t. Ház színe előtt szólítom fel a képviselő urat, hogy ezt a kérdést ne tartsa nyitva, hanem ebben a kérdésiben tegyen a Ház előtt bejelentést. Mi nem vagyunk hajlandók semminemű gyanúsítást eltűrni, mert nekünk azokhoz a gumicsizmákhoz abszolúte semmi közünk KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVI. ülése 1930 március 20-án, csütörtökön. 169 nincs, (Ügy van! a baloldalon.) azt sem tudjuk, mi fán teremnek és így a képviselő úrnak erkölcsi kötelessége megmondani, ha itt valami gyanúsításra alkalmas adatai vannak. Ezeket kívántam a t. Ház előtt elmondani. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Vicián képviselő úr személyes megtámadtatás címén kért szót. A házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján a .szót megadom. (Malasits Géza: Stead ezredes barátja kért szót. — Zaj. — Malasits Géza: A mozikommunizáló!) Viczián István: T. Ház! Tegnap Gál Jenő képviselő úr valami mozgó fény képszínházi ügyben interpellálta a belügyminiszter urat és ezen interpellációja közben olyan kijelentést tett, hogy az 1920-ban végrehajtott mozirevizió alkalmával a régi mozi engedélyeseken jogsérelem esett. (Rothenstein Mór: Ez igaz!) Én erre közbeszólottam, hogy Vázsonyi Vilmos más nézetben volt, mert Vázsonyi Vilmos erre a rendeletre vonatkozólag kijelentette, hogy az jogilag teljesen rendben van! (Jánossy Gábor: Ez az igaz, Móric!) Gál Jenő képviselő úr e szavaimat kétségbevonta, azt mondotta, hogy ez nem igaz, Vázsonyi ilyen kijelentést nem tett, sőt Gál Jenő rögtön egy ellenkező értelmű igen tüzes beszédet hevenyészett és azt a halott Vázsonyinak szájába adta. Ezt a vitát, hogy tegnap melyikünk mondott igazat, Gál Jenő képviselő úr-e vagy én. döntsük el a Napló útján. (Helyeslés a jobboldalon.) Tegnap csak azért nem tudtam mindjárt felszólalni, mert nem állott rendelkezésemre a nemzetgyűlésnek erre vonatkozó naplója. Azóta megszereztem és ennek alapján vagy ebből megállapíthatom, hogy Vázsonyi Vilmos a nemzetgyűlés 1921. évi május hó 20-án tartott ülésében beszédet mondott, amelyben egyéb kérdésekkel foglalkozott, de amikor beszéde közben valaki közbeszólt, hogy éljen a mozirendelet, erre Vázsonyi Vilmos a következőket mondotta (olvassa): «A mozirendelet nem fáj nekem annyira, mint azt a t. képviselő úr hiszi.» Ezután Vázsonyi másról beszélt, majd visszatérve ismét ugyanerre a kérdésre, szórói-szóra a következőket mondotta, sem többet, sem kevesebbet egyetlen szóval sem (olvassa): «En mint jogász beszélek jogászokhoz, tisztán jogászi szempontból, tehát számomra nincs mozirendelet. Mert teljes joga van az államnak arra, hogy ha egy jogot ad valakinek és az a jog időhöz van kötve és a jog lejár, joga van megadni, joga van meg nem adni. Hogy szép, vagy nem szép, az más kérdés, de jogilag nem támadható.» Azt hiszem, ennél világosabban ebben a kérdésben szólni nem lehet és azt hiszem, ezután Gál Jenő úr is kötelességének fogja tartani az én szavaimban nem kételkedni és óvatos lesz meghalt egyénnek szájába olyan szavakat adni, amiket az illető nem mondott. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) De van ebben néhány szó, amely talán kifogás tárgyát képezhetné velem szemben s ez az, amikor Vázsonyi azt mondotta, hogy „szép vagy nem szép, az más kérdés", ö tehát vita tárgyául hagyta fenn azt, hogy szépészeti szempontból vagy a jóízlés szempontjából — ha nem is jogilag, mert ez nem vitás, — nem lehet-e esetleg a kérdést vitatni. Azt hiszem, ha, Vázsonyi Vilmos megvárta volna annak az ülésnek a végét, akkor szépészeti szempontból is tisztán állott volna előtte ez a kérdés. Erre különben más alkalommal is rámutattam, mert 23