Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-367
Az országgyűlés képviselőházának 367. ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. Most {következik a 2. bekezdés. Itt az eredeti szemben áll az előadó úrnak, továbbá Bródy Ernő és Farkas István képviselő uraknak indítványával. Amennyiben az eredetit nem méltóztatnak elfogadni, felteszem az előadó úr indítványát, szemben a hivatkozott képviselő urak indítványával. Kérdem tehát a t. Képviselőházat, méltóztatik-e ai 2. bekezdésnél az eredeti szöveget, szemben az előladó úr. Bródy Ernő és Farkas István kénviselő urak indítványával, elfogadni, igen, vagy nem? (Nem!) A Ház az eredetit nem fogadta el. Most azt kérdezem, hogy méltóztatnak-e az előadó úr által javasolt szöveget Bródjy Ernő és Farkas István képviselő urak indítványával szemben elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják az előadó úr által javasolt szöveget, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház az előadó úr által javasolt szöveget fogadta el. A 3. bekezdés eredeti szövege szemben áll Bródy Ernő, Farkas István és társai képviselő urak törlési indítványával. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget, szemben ezeknek a képviselő uraknak indítványával elfogadni, igen. vagv nem? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el. Most következik a 25. $. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni! Fitz Arthur jegyző (olvassa a 25. §4): Hegymegi Kiss Pál! (Felkiáltások nincs jelen!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Ennél a szakasznál kell döntenünk abhan a kérdésben, hogy lehet-e a székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja olyan férfiú, aki a székesfővárostól, illetőleg a székesfőváros valamely üzemétől, intézetétől, közintézményétől, közművétől illetményt^ kan; lehet-e ilyen férfiú a székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja? (Gáspárdy Elemér: Nem!) A szakasz azon szövegezés szerint, ahogyan a közigazgatási bizottság ide elibénk hozta, lehetővé teszi azt, hogy törvényhatósági bizottsági tagok fizetésben részesüljenek a székesfővárostól. Lehetővé teszi pedig azáltal, hogy a '4. bekezdésben határozottan kiimondja, hogy az összeférhetetlenségbe nem ütköznek bele azok az esetek, amikor valaki mint a törvényhatósági tanács tagja, vagy pedig mint az üzemigazgatóság tagja kap díjazást. Mint méltóztatnak tudni, itt igen sokan szöges ellentétben áíllunk a belügyminiszter *Ï felfogásával. A belügyminiszter úr honorálni kívánja azt a munkát, amelyet egv törvényhatósági bizottsági tag a törvényhatósági tanácsban végez. Ezzel szemben mi nobile offieiuwiként képzeljük el a törvényhatósági tanácsban való szereplést. A belügyminiszter úr egy közbeszólásában, amely, úgy vélem, meggondolatlan közbeszólás volt. (Mozgás a jobboldalon.) azt mondta, hogy jobb nyíltan adni, mint dugva kapni. Éhben a belügyminiszter úrnak természetszerűen igaza van. Azt kérdezem ellenben: nincs egy harmadik eset! Csak az az eset van, hogy nyíltan adni, vagy dugva kapni? Van még egy harmadik eset is: sem nyíltan nem kapni, sem dugva nem kapni. Mi ezen az állásponton vagyunk. Se nyiítan, se dugva ne kapjon egyetlen egy székesfővárosi bizottsági tag sem egy árva fillért se azért a munkájáért, amelyet a székesfőváros közéletében mint székesfővárosi ' bizottsági tag végez. (Strausz István: Helyes! — Gáspárdy Elemér: Ügy van!) Hiába hivatkozik az igen t, belügyminiszter úr arra, hogy a régi vármegyékben a magamfajtájú családok tagjai is, a középosztálybeli családok tagjai is azért mentek fokozatosan jobban és jobban tönkre, mert nobile 'officiumként teljesítették a közszolgálatot. Már megbocsásson az igen t. belügyminiszter úr, de sokunknak újra kellene születni, ha ezt az új tanítást magunkévá tudnók tenni. Nem megy már bele a vérünkbe és a húsunkba; így neveltek minket, így képzeltük el a vármegyében a közszolgálatot. És — bocsásson meg nekem az igen t. belügyminiszter úr — azt is el kell mondanom, hogy igen sokan vagyunk; akik varmegyében is bizottsági tagok vagyunk és a székesfővárosban is. Méltóztassék elképzelni, milyen összeférhetetlenségi szabály az* amely engem a vármegyében eltilt attól, hogy közpénzt kapjak, mint bizottsági tag, a székesfővárosban pedig feljogosít hogy közszolgálatomért közpénzt kaphassak. Ilyen ^kétféle elbírálást nem tud az ember magáévá tenni. A személy egy és ugyanaz mindkét helyen. Ugyanaz a személy vagyok, ha Berettyóújfaluban mint vármegyei bizottsági tag működöm és ha Budapesten a közgyűlésen, mint székesfővárosi bizottsági tag szerepelek. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nagy különbség! — Petrovácz Gyula: A munka is ugyanaz?) Hogyan tudja ezt a belügyminiszter ur elképzelni? A vármegyében a kisgyűlés tagjai éppen olyan beható, fontos és nemzetmentő szolgálatokat teljesítenek (Gáspárdy Elemér: Ugy van!), mint amilyent végeznek a székesfővárosi törvényhatósági tanács tagjai. Miként lehet ilyen kétféle mértékkel mérni, éppen erkölcsi jelentőségű kérdésben? Miként teheti magáévá a belügyminiszter úr azt. hogy egy vidéki törvény hatosáig kisgyűl ésének tagja honoráriumot nem kap, az a helyes, ha munkáját nobile officiumként végzi, viszont a székesfőváros területén pedig honorálni kell a törvényhatósági tanács tagjait, díjazásban kell őket részesíteni? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez nagy különbség!) Érdekes dolog, hogy voltaképpen egy későbbi szakasznál kell szavaznia a törvényhozásnak abban a kérdésben, hogy a törvényhatósági tanács tagjai kapjanak-e díjazást, vagy nem, de itt a negyedik bekezdésben eldugva, ha nem vigyázunk és megszavazzuk azt a szöveget, amelyet a közigazgatási bizottság javasol, már elébevágunk a törvényhatósági tanácsra vonatkozó rendelkezéseknek. Mert ha itt az összeférhetetlenségi szakasznál nem monidjuk ki azt, hogy a bizottsági tag, mint a törvényhatósági tanács tagja, vagy valamely üzem igazgatója nem kaphat díjazást, hanem éppen ellenkezőleg, azt iktatjuk törvénybe, hogy kaphat, akkor később már fait accompíi előtt állunk, amikor ahhoz a szakaszhoz érünk, amelyrél a törvényhatósági tanácsot tárgyaljuk, vagy amelyben az üzemek igazgatóságáról szóló rendelkezéseket találjuk. Akkor ott már kész helyzet előtt állunk, mert ennél a 25. §-nál törvénybe iktattuk a lehetőségét annak. hogy díjazásban részesülhetnek a különféle fur kcionáriusok. Én egy konkrét példát mondok a belügyminiszter úrnak. Veszem a Beszkárt-ot és veszem a székesfőváros Autóbuszüzemét. A "Beszkárt élén egy igazgatóság áll, az igaz-