Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-370
Az országgyűlés képviselőházának 870. kottuk, hatalmas akció indult meg a második nemzetgyűlésen, hogy a törvényhatósági életből a nepotizmust, a klikk-rendszert minél teljesebb mértékben zárjuk ki. Akik az akkori fővárosi törvény megalkotásában részt vettek, kétségtelenül elismeréssel állapíthattuk meg, hogy ebben a tekintetben a pártok szinte versenyeztek egymással és ez a magyarázata annak, hogy abban a fővárosi törvényben, amelyet Rakovszky Iván belügvminiszter terjesztett elő, a fővárosra vonatkozólag szigorú rendelkezések állíttattak be. Ez volt az álláspont, és ennek az álláspontnak honorálását kívántuk akkor is, amikor a vidéki törvényhatóságok szervezetére és összeállítására vonatkozó szabályok alkottattak. Szükségesnek is találtuk ezt, sőt ez volt az egyik oka annak, hogy a vidéki törvényhatóságoknak minél hamarabb való felfrissítését kívántuk, mert az a 14 esztendő elválasztotta őket voltaképpen a lakosságtól. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Kérem az elnök urat, méltóztassék lehetőséget nyújtani nekem interpellációm elmondására, mert a hátam mögött levő képviselő urak folyton beszélgetnek. (Zaj. — Haitijük! Halljuk!) Elnök: Pakots József jegyző urat kérem, szíveskedjék az emelvényen helyét elfoglalni. (Derültség.) Hegymegi Kiss Pál: Különösen az volt az aggályom ezekkel a régi törvényhatóságokkal szemben, hogy ezek a 14 esztendő alatt megjegecesedtek és klikkszerűvé váltak és láttunk olyan jelenségeket a régi törvényhatóságok életében, amelyek szükségessé tették, hogy az összeférhetlenség elvei sokkal szigorúbban alkalmaztassanak, mint ahogy a régi törvényhatósági törvény szerint azok be voltak állítva. • Ennek a gondolatnak jegyében hozta a belügyminiszter úr is az 1929 : XXX. tc.-re vonatkozó javaslatát, amelyet mi nagyon, de nagyon sok részében, sőt legnagyobb részében helytelenítünk, azonban meg kell adni, hogy a javaslatnak az a része, amely az összeférhetlenségre vonatkozik, korrekt, helyes volt minden tekintetben, mert a székesfővárosi törvény alapján nyugodott, annak a törvénynek alapján, amelynek ide vonatkozó^ szakaszait a Ház összes pártjai egyhangúlag állapítottak meg. A belügyminiszter úr az elismerést azért a tényért, hogy ilyen javaslatot hozott, több beszédében be is kasszálta már és rámutatott arra, hogy a törvényhatósági életben mindazoknak a ferde jelenségeknek és csöke vény éknek megszűnését fogja elősegíteni, amelyek a múltban esetleg észlelhetők voltak. De szükség is volt erre, mert hiszen a belügyminiszter úr leszállította a törvényhatósági bizottsági tagok számát, és mennél inkább leszáll ez a szám, annál inkább — kisebb lévén a közület — szükségesek azok a szabályok, (Baracs Marcell: Ügy van!) amelyek biztosítják a közérdeket, a tanácskozásokon és a határozathozatalnál. Még inkább előáll ennek jelentősége, amikor meg is oszlott az autonómia hatásköre, beállíttatván a kisgyűlés; így fokozott jelentőséggel bír, hogy az összeférhetlenségi szabályok a kisgyűlésen is megfelelően érvényesülhessenek. A parlament közigazgatási bizottságában, mikor ezt a törvényjavaslatot tárgyalták, egyhangú lelkesedéssel mentek keresztül ezek a (miniszteri javaslatok, sőt bizonyos mértékben ott szinte közmegegyezéssel a legszigorúbb álláspontot állítottuk be, és pedig különbséget tettünk a vármegyék és a városok között. Mivel a vármegyék háztartása sokkal kisebb jelentőségű a lakosságra nézve, — mert hiszen nagyobbrészt ülése 19S0 március 19-én, szerdán. 115 álUmi fedezetre talál — mint a törvényhatósági városoké, a törvényhatósági városokra vonatkozólag teljesen azt a helyzetet állítottuk be, amelyik a Rakovszky-féle fővárosi törvényjavaslatban van. Idekerült a parlamentbe a kérdés, itt a Képviselőház is ezt az álláspontot fogadta el, azonban innen átment az ügy a Felsőházba. A Felsőháznál az összeférhetlenségi kérdésben módosítást adtak be. Eddig úgy volt, hogy az összeférhetlenség kérdésében a vidéki törvényhatóságokban a fővárosra mindenkor hatályos szabályok irányadók. Tehát ami a mindenkori fővárosi törvényben van, az vonatkozik a vidéki törvényhatósági városokra is. A Felsőházban azonban ennek az igen helyes intézkedésnek kitekerték a nyakát és a Felsőház olyan módosítást tett, amely szerint a fővárosra mindenkor hatályos jogszabályok^ alapulvétele mellett a törvényhatóságok szabályrendelettel állapítják meg városokban, — megyékben nem — az összeférhetlenségi és kizárási eseteket. Nem tudom, hogy ezt a naiv állásfoglalást, amely megnyilatkozott a Felsőháznál, a miniszter úr miért tette magáévá? Azt hiszem, csupán azért, hogy a törvényjavaslatnak amúgy is hosszúranyúlt vitáját üzenetek küldése által nem akarta meghosszabbítani, mert másképpen semmiképpen megérteni nem tudom. Egyfelől a törvényhatósági szervezet kialakulását illetőleg minden szabályt a törvény rendez, miért kelljen éppen a kizáró okoknál szabályrendeletet alkotni. Ellenkezik azokkal az intenciókkal es elvekkel, amelyeket á miniszter úr magáévá tett. De másfelől nem tudom azért sem, mert éhben a tekintetben a törvényhatósági tagság közjogosítvány lévén, egy városban sem mérhetnek más mértékkel, mint ahogy mérnek a törvény szerint a másik városban. Nem is lehet meggyőződésem szerint (kijátszása a fővárosi törvényben foglalt szabályoknak, mert ami a fővárosi törvényben benne van, azt az én szerény meggyőződésem szerint nincs joga a törvényhatóságnak még ezen szakasz alapján sem megváltoztatni s enyhíteni. Voltaképpen tehát nincs értelme ennek a szabályrendelet-alkotásnak. (Strausz István: Nem volt rációjaD De igenis, volt rációja, mégpedig az, hogy az új vidéki városi törvényhatóságok megalakulásánál a fővárosi törvény összeférhetleniségi szabályai nem léntek érvénybe, mert szabályrendeletet kellett alkotni s ezzel tíz esztendőre minden nagyhangú ígéret mellett elősegítettek egy olyan berendezkedést az autonómiákban, a városi törvényhatóságokban, amilyen még az azelőtti sem volt, mert akkor voltak bizonyos szigorított intézkedések szabályrendeletben, amelyeket azonban ezzel a törvénnyel hatályonkívül helyeztek. Ez végtelenül szerencsétlen állapot. Nagyon sainálom. én akkor szinte az összes fővárosi lapokban felhívtam a miniszter úr figyelmét erre, s a miniszter úr törvényelőkészítő-osztálya végigvette, hóery micsoda kötelező szabályrendeleteket kell e törvény alapján megalkotni, kezdve a kerületi beosztáson. Átnéztem; egy sem írta be. hogy legalább a régi törvényhatóságok alkossák meg azt a szabályrendeletet is, mert hiszen a kizáró ok nincs szabályozva, ha a szabályrendeletet meg nem alkotják. Szóval a belügyminiszter, akit megbíztak a törvény végrehajtásával, mindenre adott utasítást, de arra, hogy a kizáró okokra vonatkozó szabályrendeletet alkossák meg. utasítást nem adott. így is történtek a választások. Ne beszélnünk arról, hogy kik kerültek be; derék, becsületes emberek, de az a nagy gondolat, amely az 1929 :XXX. tc.-ben pártkülönbség nélkül elisme16*
