Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

114 Az országgyűlés képviselőházának 370. ülése 1930 március 19-én, szerdán. Északi Jeges-tengeren 200 magyar hadifogoly van elítélve 5—10 évi kényszermunkára, mint kém vagy ellenforradalmár'? 2. Van-e tudomása a külügyminiszter úrnak arról, hogy Oroszországban több mint tízezer volt magyar hadifogoly küszködik és legnagyobb részük pénzhiány miatt nem tudja elhagyni Oroszországot? 3. Mit tett eddig a külügyminiszter úr ezeknek a volt hadifoglyoknak érdekében? 4. Mit hajlandó tenni a jövőben? 5. Hajlandó-e nemzetközi akciót kezdeményezni a hadifoglyok hazaszállítása^ érdekében? Ezen öt kérdésből álló interpellációra a következőkben van szerencsém válaszomat az öt kérdés szerint megadni, kérve Nagyméltóságodat, hogy azt felolvastatni méltóztassék. «Ad. 1: A Szolovjewszki-szigeteken tényleg több volt magyar hadifogoly van internálva, akik többnyire kémkedés vagy csempészés miatt vannak elítélve. Ezeknek számára vonatkozólag azonban pozitív adatok rendelkezésre nem állanak. Arranézve, hogy az illetők azért volnának internálva, mert Fritjof Nansen menekültügyi főbiztos felkérésére, mint a Nansen-akeió levelezői szerepeltek volna, a Nemzetek Szövetsége mellett működő menekültügyi főbiztos helyettese annyit tud, hogy Nansen egyszer említést tett róla, miszerint Oroszországban levő levelezői közül többeket letartóztattak, arról azonban, hogy ezek között voltak-e magyarok, adat nincsen. Nem mulasztottam el, hogy finnországi képviseletünk útján a Szolovjewszki-szigetekről a közelmúltban Finnországba menekült internáltakkal, kik között magyarok nincsenek, érintkezést keressek, de a menekültek, bár hallottak arról, hogy a Szolovjewszki-szigeteken magyar internált is van, nevezett szigeteken internált magyarok számára vonatkozólag felvilágosítást nem tudtak adni. ad 2: A vezetésem alatt álló minisztérium mintegy 3700 volt hadifogolyról vezet nyilvántartást, kinek tartózkodási helye többé-kevésbbé ismert. Ezek közül saját maguk vagy hozzátartozóik mintegy 1200 esetben kertek hazatérési igazolványt és részükre a hazatérési igazolvány nagyrészt ki is küldetett. A nyilvántartott 3700 volt hadifoglyon kívül még mintegy 2—3000 volt hadifogoly lehet ma is Oroszországban, kiknek hazatérési szándékáról azonban tudomásom nincsen s ezeknek nagy részéről feltehető, hogy hazatérni nem szándékozik. Mindenesetre tény az, hogy a hazatérni óhajtó volt hadifoglyok egyrésze rendelkezik ugyan — részben hozzátartozói jóvoltából — a hazatéréshez szükséges eszközökkel, legnagyobb részük azonban pénzhiány miatt nem tudja Oroszországot elhagyni. ad 3: Jóllehet a hadifoglyok hivatalos hazaszállítása még az 1922. évben befejezést nyert, az 1923/1926. években ismételten mód volt arra, hogy^ mindazok a volt hadifoglyok, akik hazaszállításukat kérték, az állam költségén hazaszállíttassanak és ez években közel hatszáz személy jött haza Oroszországból. 1926-tól kezdve is mindazok részére, akik hazatérésre jelentkeztek, a hazatérési igazolvány kiállítása szempontjából szükséges intézkedések minden esetben megtörténtek s a kiállított igazolványok, valamint az itt élő hozzátartozók részéről a hazatérés költségeire befizetett összegek a volt hadifoglyok részÉre minden esetben sürgősen továbbíthatnak. ad 4. és 5.: Nem mulasztom el a kérdés állandó figyelemmel kísérését, főleg abból a szempontból, hogy az adott esetekben a lebonyolítás minél rövidebb' úton történjék; e tekintetben igyekszem az érdekelt tárcáikkal együttesen a szükséges s a mindenkori tapasztalatokhoz képest tökéletesíteni és javítani az itthon követett eljárást s igyekszem a lehetőséghez képest más államok segítségét igénybe venni. Annak lehetőségét a jelen időpontban nem tudom ugyan látni, hogy a kérdés megfelelő nemzetközi akcióval nyugvópontra hozassák, de teljesen, átérzem azokat a kötelezettségeket, amelyek ebben az ügyben a kormányt terhelik s azon vagyok, hogy a megfelelő megoldást a magam részéről is elősegítsem. Annak megjegyzése mellett, hogy^ gyakori hivatalos távollétem folytán csak elkésve tudtam ezúttal a választ megadni, kérem válaszom tudomásulvételét. Fogadja Nagy méltóságod kiváló tiszteletem nyilvánítását. Walko s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő Urat a szóbeli viszonválasz joga megilleti. Kivan ezzel a joggal a képviselő úr élni? Fábián Béla: T. Képviselőház! Egyelőre nem kivánok felelni a miniszter úr válaszára, mégpedig azért nem, mert csak most ismertem meg a miniszter úr válaszát. A legközelebbi alkalommal ugyanis, azt hiszem, a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál, ezzel a kérdéssel^ ismiét foglalkozni fogok és akkor fogom válaszomat megadni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a külügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a miniszter úr válaszát tudomásul vette. Most pedig áttérünk a szóbeli interpellációkra, amelyek közül az első a Hegymegi Kiss Pál képviselő úré. (Felkiáltások a baloldalon: Hát a napirend? — Zaj.) A napirendre vonatkozólag már feltettem az imént a kérdést, javaslatomat méltóztattak elfogadni, s ki is mondtam a határozatot. Ezen tehát már túlvagyunk, hiszen különben nem^ is térhettünk volna át az interpellációkra. A képviselő urak, úgylátszik, nem méltóztattak kellő figyelemmel kísérni a tárgyalás menetét. Ismétlem tehát, áttérünk a szóbeli interpellációkra, amelyek közül az első a Hegymegi Kiss Pál képviselő úré. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. Miért nem érvényesülnek a vidéki törvényhatóságokban a panamát, nepotizmust megakadályozó szabályok és rendelkezések? — Hegymegi Kiss Pál.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Az a kérdés, hogy az összeférhetlenség elve konkrété egy törvény alapián miképpen alkalmaztassék, (Fábián Béla: Hol vannak a miniszter urak! — Jánossy Gábor: Itt van a belügyminiszter úr, dolgozik!) voltaképpen már a közigazgatási bíróság kérdése. Azt a kérdést tehát, hogy az 1929 : XXX. te. alapján összeült vidéki törvényhatóságokban az összeférhetlenség elve miként érvényesül, a beadott panaszok folytán a közigazgatási bíróság fogja eldönteni. Hogy ezt a kérdést (Zaj. —• Halljuk! Halljuk!) mégis a parlament elé hozom, annak magyarázata, hogy én súlyos mulasztást és hibákat látok az 1929 : XXX. te. végrehajtása tárgyában kiadott belügyminiszteri rendeleteknél és ezek a hibák' azok, amelyek ennek a kérdésnek megoldását, az összeférhetlenség elvének a mindenkori törvényhatóságokban való érvényesülését lehetetlenné teszi. Már 1924-ben, amikor az első fővárosi törvényt al-