Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

Áz országgyűlés képviselőházának 37 Ez a szakasz a költségvetés tárgyalását a többi ügyek közül kiemeli és megállapítja, hogy 8 napon keresztül tárgyalható úgy, hogy naponként az ülésnek 6 óráig kell tartania. A zárszámadás értékben sokkal nagyobb jelentőségű, mint a költségvetés, úgy az adózó közönség, mint a közérdek szempontjából. A zárszámadás az egy évről realizált programmszerü gazdasági eredményeket'Szűri le számokban, közokirati hitelességgel és ezek az adatok az egész önkormányzat gazdálkodását megvilágítják az önkormányzat- ténykedésével együtt. Nem értem tehát, hogy mi indította a belügyminiszter urat arra, hogy a külön szabályozást úgy, amint tette a költségvetésnél, a zárszámadásnál egészen mellőzte. Csak nem ért egyet egyik minisztertársával, aki, mikor erről a kérdésről beszélgettem vele, azt mondotta, hogy a zárszámadás a történelemé, azzal nem érdemes foglalkozni? A miniszter úrnak kon ced álom, hogy nem gondolkozhatik és nem is gondolkozik így, mert bevette a törvényhatósági bizottság hatáskörébe eső ügykörök közé a zárszámadást. Azáltal azonban, hogy nem szabályozza a tárgyalást különlegesen, előáll az a helyzet, hogy ezt az anyagot 4, mondd 4 óra alatt le lehet tárgyalni. Nem hiszem, hogy a miniszter úrnak ez lenne a célja. Meg vagyok győződve, hogy az igen t. Jîàz egyetért velem abban, egyetért Gál Jenő képviselőtársammal is, hogy ennek a szakasznak az a rendelkezése, amely megállapítja, hogy a költségvetés csak 8 napig tárgyaiható, nem szolgálja a közérdeket és elsősorban nem szolgálja Budapest széksefőváros adózó közönségének érdekeit. Erre a vélekedésemre alapítom azt a tiszteletteljes kérelmemet a belügyminiszter úrhoz, hogy a 8 napot legalább 12 napra emelje fel, azzal a megosztással, hogy abból 10 nap fordíttassák a költségvetés tárgyalására, míg a két nap fordíttassék az intézetek és az üzemek zárszámadásainak felülvizsgálatára. Nincs ugyan jogom különindítványt előterjeszteni, ha azonban méltóztatik ezt a kérelmemet honorálni, akkor meg azt kérném, hogy a költségvetés tárgyalásának módosított szabályait méltóztassék a zárszámadásra is kiterjeszteni. (Helyeslés a baloldalon.) Ha a miniszter úr fenntartja azt, hogy egyáltalában nem intézkedik külön a zárszámadás tárgyalásának szabályozásáról, akkor ez a székesfőváros adózó közönségében olyan bizalmatlanságot vált ki a törvény rendelkezéseivel szemben, amelyet éppen a kormánynak kellene eliminálnia. Elejét kellene venni annak, hogy a bizalmatlan kétkedés ölje a lelkeket a miatt, hogy a hátsó gondolat vezette a kormányt, amikor a zárszámadás tárgyalását a legszűkebb határok közé szorította az előterjesztett törvényjavaslatban. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Sőt! Nem korlátozza!) Az ilyen anyag tárgyalásának messzemenő megrövidítése még nemzetközi szempontokból is megítélés alá esik, mert ha a miniszter úr a világvárosoknak és a hasonló autonóm szervezeteknek szabályozását tanulmányozza, sehol sem fogja azt találni, hogy a zárszámadás tárgyalását a többi ügykörrel egyforma alapon szabályoznák. Mindenütt teljesen egy elbírálás alá veszik a zárszámadást a költségvetéssel és arra nézve különleges szabályozást iktatnak törvénybe. En is ezt kérem az igen t. miniszter úrtól. Elnök: T. Ház! Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájába jutottunk, amikor az interpellációkra kell rátérnünk, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legkö? KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVI. ülése 1930 március 19-én

y szerdán. 113 zelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom-, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt tíz órakor tartsuk, a mai napirenddel. Méltóztatnak javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Usetty Béla képviselő úr személyes megtámadtatás visszautasítása címén kért szót. A képviselő úrnak a szót megadtam. (Zaj.) Usetty Béla: T. Képviselőház! Szilágyi Lajos képviselő úr mai beszédében fenntartotta azt az állítását, amelyet a tegnapi ülésen tett. (Szilágyi Lajos: Ne én velem foglalkozzék! Három tanút jelöltem meg, tessék velük elintézni!) En akkor már kijelentettem, hogy az, amit a képviselő úr állít, nem való, mert én a keresztény-községi párt részére semmiféle nyilatkozatot alá nem írtam. (Szilágyi Lajos: Három képviselő urat hívtam fel, mint tanút: Wolff Károlyt, Buday Dezsőt és Petrovácz Gyulát! Hármat!) Ha kiabál a képviselő úr, nem tudok válaszolni. (Halljuk! ' Halljuk! a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy én is beszélhessek. A. képviselő úr az elintézésnek azt a módját választotta, hogy három képviselő urat jelölt meg, akiknél én ezt a kérdést intézzem el. Tegnap felszólalásomban azt a kijelentést tettem, hogyha akár Szilágyi Lajos képviselő úr, akár más fel tudja . mutatni azt a nyilatkozatot, amelyről szó van, (Fábián Béla: Becsületszót szóval is lehet adni, nemcsak írásban!) akkor én levonom a következtetéseket. (Szilágyi Lajos: Akár szóban, akár írásban kötelezte magát egyformán szégyen! Világos dolog!) Fábián Béla képviselő úr közbeszólásából hallom, hogy olyan kijelentés tétetett, mintha ez szóval történt volna. Kijelenem a képviselő úrnak* hogy nem tétetett szóval sem részemről. En tegnap is megemlítettem, hogy annak a pártnak öt évig tagja voltam és becsülöm és tisztelem annyira az a pártot, hogy annak ügyeit nem hozom ide és nem követem a képviselő urat arra a térre, amelyre a kép viae] ő úr lépett akkor, amikor azt a pártot állandóan támadja és annak ügyeit állandóan idehozza, itt pertraktálja. (Fábián Béla: Nem arról van szó! — Szilágyi Lajos: Arról van szó, hogy három tanú állítja azt, amit én mondtam, tehát tessék velük elintézni.) Elnökf Szilágyi Lajos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Szilágyi Lajos: Nim óhajtok felelni, azért vagyok kénytelen közbeszólni!) TJseiíy Béla: Az elintézésnek nem az a módja, hogy három tanúra méltóztatik hivatkozni, mert olyat, ami nincs és nem volt a párt birtokába, vagy ami nem adatott a pártnak, nem tud senki sem felmutatni. Ez az én kijelentésem. (Szilágyi Lajos: Intézze el velük, én már nem akarok ezzel foglalkozni!) Nem intézem el velük, mert önnel intézem el, aki ezt felhozta. (Fábián Béla: Mi lesz a becsületszóval? — Szilágyi Lajos: Itt van Wolff Károly, intézze el vele! — (Zaj.) Elnök: Következik, t. Ház, a tegnapi ülésünkön tett bejelentésnek megfelelően a külügyminiszter úr írásheli válasza Fábián Béla képviselő úrnak a múltév november 16-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a válasz felolvasását. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Nagyméltóságú Elnök úr! Fábián Béla országgyűlés kénviselő úr a Képviselőház 1929. évi november hó 6-án tartott ülésén az alábbi interpellációt terjesztette elo. 1. Van-e tudomása a külügyminiszter úrnak arról, hogy a Szolovjewszki-szigeteken az 16