Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

112 Az országgyűlés képviselőházának 370. ülése 1930 március 19-én,#szerdán. lalja el a maga területét, akkor azt gondolnám, hogy a törvényhatósági bizottság elnökét ne csilingelő automatának állítsuk be, (Ügy van a szélsőbaloldalon.) akitől ez a szakasz egyrészt elveszi az utolsó bekezdésében a dirimaló szavazati jogot, másrészt pedig valósággal belekényszeríti abba, hogy állandóan féltő aggódással figyeljen arra, hogy az a törvényhatósági bizottsági tag egy másodperccel tovább ne bee y pl i f*Tl Elnök: A képviselő urat éppen most kell figyelmeztetnem arra, hogy beszédideje lejárt. (Derültség. — Rothenstein Mór: íme, egy példa!) Méltóztatik meghosszabbítást kérni? Gál Jenő: Tulajdonképpen az volna stílszerű, ha engedelmeskedném az elnöki felszólításnak, de azért legyen szabad a mélyen t. Ház bölcs belátását kérve, talán öt percnyi meghoszszabbítást kérni. (Zaj.) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Gál Jenő: Stílszerű lett volna most nyomban befejeznem beszédemet, (Pakots József: Demonstrálni!) mégis azonban többre becsülöm a mélyen t. Háznak azt a jóindulatát és kegyes belátását, hogy túltéve magát a szigorú szabályokon mégis csak kíváncsi arra, hogy milyen érveléssel támogatja az ember a maga fejtegetéseit. Ezért a 6. bekezdés helyett a következő szöveget javaslom (olvassa): «Ha a kérdés a tárgyalására kitűzött közgyűlési napon a hozzászólások folytán befejezhető nem volna, az ügy tárgyalását az elnök a legközelebbi ^rendes közgyűlésre tűzi ki.» Lehetnek olyan kérdések a törvényhatósági bizottság előtt, ahol például a számszerűségek és számszerű adatok ellenőrzése maga annyi időt vesz igénybe, mint amennyit ebben a javaslatban a tárgyalásra előírnak. Vagy például mit jelent az, hogy három nap alatt kell végezni az általános vitával? (Wolff Károly: Az elég! Minden párt felszólalhat! — Zaj.) Bocsánatot kérek, nem lehet enynyire korlátozni. Ez megint a pártok belátásától függ. Végtelenül hibáztatom, hogy azok a kérdések is, amelyek tulajdonképpen nem pártközi megállapodások elé tartoznak, egy abuzus folytán pártközi megállapodások keretébe vonatnak, és amikor pártközi megállapodással lépnek a közgyűlési terembe, akkor a jóízlés nevében nem szabad azok ellen demonstrálni. Ki van mondva ebben a szakaszban az is, hogy nyolc nap alatt be kell fejezni a költségvetést. Van itt korlátnak helye? A budget joga, volna az egyetlen jog, amelyre nézve nem volna szabad ezeket a korlátozásokat a törvényjavaslatba bevenni. Mert mit érünk vele? (Wolff Károly: öt hónapig tárp-valnának!) T. Képviselőtársam, éppen azt mondom, hogy ezëk a pártok maguk között kijelölik a szónokokat, azt azonban nem lehet mondani,, hogy ehhez a kérdéshez csak ketten szóljanak hozzá vagy hárman, mert talán éppen az ötödik lesz az, aki kitűnő ideát szolgáltat. . En ezeket az időrendi beosztásokat mind olyan szigorúságoknak tartom, amelyek mellett elvész a dolog érdeme. Nem a tárgyalási rend technikája a fontos, hanem annak esszenciális ereje és nívója. Ha nívós a tárgyalás, akkor sohasem kell klotűr. Há nívós, belátásos és megértő pártoknak egymással szemben való magatartása, akkor a magasröptű vitatkozásnál rá lehet bízni az illető önkormányzatra, a parlamentek méltóságát. Higyjék el, t. uraim, — csak még ezt a mondatot — a parlamentek lejáratásának legfőbb oka a klotűr volt. Higyjék el nekem: amikor elkezdődött a megrendszabályozás, amikor elkezdődött az, hogy a parlamenti szuverén felelőtlenségbe belejátszott a fegyelmi jogkör olyan súlyos szabályozása, amely a mentelmi bizottságokkal, igazolóbizottságokkal, a pallosjog felidézésével, a mentelmi jog teljes visszafejlesztésével belenyúlt a tanácskozások rendjébe, akkor én nem csodálkozom azon, hogy amikor én itt a szólásszabadságról beszélek, akkor a kormánypárton két képviselő úr ül; mondd: kettő! (Krisztián Imre: Korrigálni kérem! — Rothenstein Mór: Az egyik Krisztián — Halász Móric: Kétszer kettő, négy; annyian vagyunk!) Lehet-e akkor csodálkozni, hogy azt mondják ott kint, hogy , az ilyen parlament és az ilyen törvényhatóság, amely klotúrrel rendszabályozott, amely a szólásszabadságot centiméterekkel méri, elvesztette kontaktusát az élettel? Itt mindenki a beosztás rendjére ügyel: meddig tart a felszólalása, és ezért én ebbe bizonyos liberalizmust szeretnék belevinni a magam módosításaival. Ha a miniszter úr ezeket elolvassa és csakugyan — amint annyiszor hirdetett — demokratikus gondolkozásának tartja magát, akkor dobja félre ezeket a klotűr-rendszabályokat, és ha már úgyis lefokozot számban jönnek össze a törvényhatósági bizottság tagjai, engedje meg azt, hogy a lefokozott számban összeülő törvényhatósági bizottság szabad szárnyalással tanácskozhassék^ engedje meg, hogy a határozatok az alkotmányosság minden eszközének kimerítésével és kimélyítésével hozassanak, és ne legyen ott egy árnyéktörvényhatóságnak árnyék-tanácskozása. Ezzel a módosítással ajánlom a szakaszt elfogadásra. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Strausz István! Strausz Istán: T. Ház! Az idő előrehaladottságára való tekintettel tisztelettel kérem a Házat, hogy beszédemet holnap mondhassam el. Elnök: A képviselő úr tévedésben van. Sajnálatomra a kérést a házszabályok értelmében nem tehetem fel szavazásra. Az interpellációkra ugyanis a tárgyalási idő utolsó félórájában kell áttérnünk. Minthogy pedig a házszabályok a részletes tárgyalásnál negyedórai időt szabnak meg egy-egy felszólalásra, még meghosszabbítás esetén is a képviselő úrnak teljes idő áll rendelkezésére. (Hegymegi Kiss Pál: Eddig ez volt a gyakorlat! — Szilágyi Lajos: A múltkor homlokegyenest ellenkező volt!) Sajnálom, az én álláspontom szigorúan a házszabályok alapján áll s ahhoz ragaszkodom. Szíveskedjék képviselő úr beszédét megtartani. (Hegymegi Kiss Pál: Tessék akkor ezt elvileg tisztázni! Az elnököknek eltérő az álláspontjuk!) Strausz István: Kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök: A képviselő úrnak ehhez joga van. Intézkedni fogok, hogy a Házban tartózkodó képviselő urak a terembe jöjjenek. (Rothenstein Mór: Megszólal a csengő!) Addig is a képviselő úr megkezdheti beszédét. Ha azután a Ház tagjai nem lesznek tanácskozóképes számban jelen, az ülést fel fogom függeszteni. Strausz István: T. Ház! A székesfőváros adózó közönségének veséjéig ható fitymálása az, hogy ez a szakasz a zárszámadás tárgyalásának módjáról és a zárszámadás tárgyalásának időbeli elhatárolásáról nem intézkedik, sőt ez a szakasz egyáltalában említést sem tesz a zárszámadásról. Az igen t. belügyminiszter úr megengedi nekem azt, hogy rámutassak arra, hogy a törvényhatósági bizottság ügykörében különleges anyag csakis a zárszámadás, amely csak eggyel azonosítható, a költségvetésseL