Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

110 Az országgyűlés képviselőházának , lési ügyrendnek ide bevevése és ilyen módon való megszorítása nem jelent mást, mint hogy a 'közgyűlést megfosszák attól a jogtól, hogy beszéljen ott az észrevételekről, beszéljen azokról a bájokról, amelyek a fővárosnál vannak, beszéljen a nép vágyairól, kívánságairól. És az a lakat, amelyet szájára tesznek, semmi más célt nem

1 szolgál, mint azt, hogy könnyebben érvényesülhessen az egyoldalú struktúrának az a szelleme, amelyre ez a törvény fel van építve. T. Képviselőház! önkormányzati szempontból pedig egyenesen furcsállom azt, hogy akár a kereszténypárt, akár más párt, akik szeretik kifelé hangoztatni az önkormányzati gondolatot és mindig azt mondták, hogy az önkormányzatot bármivel szemben megvédik — és néhányszor a főváros közgyűlésén egyet is értettünk abban, hcs'y a főváros önkormányzatáért mindent elkövetünk — most. íme a főváros önkormányzatának ebben a szakaszban ÍB elveszik egy jogát. (Wolff Károly: De mindenkinek!) Bocsánatot kéreik, képviselő úr, de facto elveszik a jogát. (Wolff Károly: Mindenkinek!) Rendben van, mindenkinek. Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, eddig a székesfőváros a maga önkormányzatán keresztül állapitotta meg az ügyrendijét, tehát maga állapította^ meg. Ez a helyzet ma. Ez a törvény pedig elveszi a fővárostól azt a jogot, hogy ő maga állapíthassa meg az ügyrendjét, mert ez a törvény megszabja a szólás-szabadság mértékét, kereteit és klotűrt kényszerít reá a fővárosra. Hát ha olyan összetételű lesz ez a fővárosi törvényhatóság, amely nem akarja ezt a klotűrt alkalmazni, amely ebben a szakaszban van? Lehlet annyi önérzet benne és lehet annyi férfiasság azokban az érdek- - és szakképviseletekben is, hogy azt mondják: miért szabják nekünk elő, hogy négy szónok után le lehet zárni a vitát. (Zaj a balközénen.) Bocsánatot kétrek, mjért veszik be ezt ebbe a törvényjavaslatba? (Strausz István: A zárszámadásnál le lehet zárni! Itt van a javaslatban!) Miért veszik el azt a jogát fővárosnak, hogy ügyrendjét maga állapítsa meg? Miért kell a törvényhozásnak beavatkoznia egy olyan jogkörbe, amely eddig az önkormányzaté volt? Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Farkas István: Azonnal befejezem. Arra appellálok, hogy itt egy nagyon súlyos jogot vesznek el az önkormányzattól. Ennek semmi ailapja, semmi értelme nincs. Ezt az egész rendelkezést, amely ebben a szakaszban van, a gyűlölet szülte ok nélkül, célszerűség nélkül, minden indok nélkül. Nem lehet ezt mással megindokolni, mint azzal, hogy akük csinálták, tervezték, azok reakciós gondolkodású emberek és nem tudnak jót csinálni akkor sem, amikor Önmalguknialk akarnak szolgálatot tenni, (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A 36. § magában foglalja az egész tanácskozási rendet, magában foglalja a határozathozatalnak a módjait. Legyen szabad kiemelnem, hogy én ezekkel a beosztásokkal, amelyek itt a felszóMások időrendjére, a felszólalások megszakítására, a kérdések feltevésére és a határozatok hozatalára meg vannak állapítva, nem értek egyet. Én nagyon közel vágyóik ahhoz a felfogáshoz, amelyet itt előttem felszólaló t. képviselőtársam felemlített. Minden olyan intézkedést, amely a szólásszabadságot korlátozza, ö.ßlese 1930 március 19-én, szerdán. minden olyan rendelkezést, amely a szólásszabadságot valósággal kirekeszti a lehetőségek birodalmából és egy Prokrustes-ágyba szorítja a törvényhatósági bizottság tagjait, én perho'rreszkálok. Hogy itt mennyire túlzásba megy ez a szakasz, tannak illusztrálására engedje meg a t. Ház, hogy rámutassak arra, hogy például akikor is egy reakciós gondolatot szolgál ez az intézkedés, amikor ezt nem is akarja. Amikor meg akarná óvni a tárgyalásnak azt a rendjét, amellyel tulapdonképpen a szólásszabadságot és az elhatározási szabadságot szolgájni akarná, akkor is beletéved egy olyan útvesztőbe, amelyből nincs kibontakozás. De figyelmébe ajánlom a t. Képviselőháznak e szafcasz utolsó bekezdését, amely azt mondja, hogy (olvassa): „Ha az elnök bármilyen címen tagja a törvényhatósági bizottságnak, abban az ügyben, amelynek tárgyalása során elnökölt, szavazati jogát nem gyakorolhatja." Mit jelent ez? Például ma van a közgyűlés, elnököl az elnök, ma van a határozathozatal, s a szavazatok egyenlően oszlanak meg. Az előbbi bekezdések értelmében ilyenkor az elnök dönt. Most az utolsó bekezdés szerint, ha ő elnökölt, és ez alatt az idő alatt jön a szavazás rendje, nem dönthet. Egyszerűen abba a helyzetbe hozzák tehát a törvényhatósági bizottságot, hogy nincs döntés. Én azt hiszem, hogy a szövegezésnek ilyen — ne méltóztassanak rossz néven venni, ha azt mondom — pongyolaszerűsége a legtöbb félre^ értésre fog alkalmat szolgáltatni. Amikor az előbbi szakasz szerint az elnök a tanácskozás rendjét óvja, s amikor neki adja meg ez a szakasz azt a jogot, hogy szavazategyenlőség esetén dirigáljon és döntsön, akikor itt az utolsó bekezdésben a miniszter javaslata egyszerűen visszavonja ezt a rendelkezést és azt mondja, hogy ilyen esetben szavazati jogát nem gyakorolhatja. Precízebben kellene tehát ezt szövegezni és azt mondani, hogy közben nem szavazhat, de a döntés jogával élhet. Mert így, ahogy itt szövegezve van ez a rendelkezés, annak az volna az értelme, hogy szavazategyenlőség esetében az elnök a maga szavazati jogával nem élhet. Legyen szabad felhívnom a mélyen t. Ház figyelmét arra, hogy itt van a törvényjavaslatnak egy szakasza, amely a szakértő bizottságoknak és a szakszerűség képviseletének szabályozása rendjén egy olyan institúciót teremt, amely mellett olyan valaki is tagja lesz a^ törvényhatósági bizottság tanácskozó testületének, aki tulajdonképpen annak nem tagja. Minden parlamentáris tárgyalás során megengedik, hogy a javaslat szakszerű képviselete szempontjából a felelős miniszter, illetőleg a főváros törvényhatósági bizottságában a felelős tanácsnok, mint előadó mellé a szakképviseletek közegei is bevonulhassanak és ott felvilágosításokkal szolgálhassanak az illető miniszternek vagy előadónak. Most méltóztassék megnézni, hogy szövegezi a miniszter úr itt a szakszerűség képviseletének szabályozását. Azt mondj 8. bekezdés (olvassa): „Az, aki szakszerűség képviselete címén tagja a törvényhatósági bizottságnak, köteles annak ülésein megjelenni, felhívásra az ügykörébe eső szakkérdésekben felvilágosítást adni, és akadályoztatása esetén magát ebből a célból helyettesíttetni." Bocsánatot kérek, ennek nem szabad megtörténnie. A 24. § 1. b) pontja sorolja fel azokat, akikre a törvényhatósági bizottság képviselete szempontjából utal a törvényjavaslat. Kik ezek? A magyar királyi államrendőrség