Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

Az országgyűlés képviselőházának 370. ülése 1930 március 19-én, szerdán. 109 sük sorrendjében váltakozva kell szólásra felhívni.» Egészen furcsa, egészen különös dolog, hogy egy törvénybe ilyen rendelkezést vesznek fel, hogy sorrendben kell felhívni a szólásra jelentkezőket. Micsoda szüksége volt annak, hogy beleavatkozzék a főváros ügyrendjébe itt ez a törvény és belevegyen olyan általános szabályt, 'amelyet a legtöbb testületben nem is kell szabályba foglalni, mert mindenki természetesnek tartja? Itt tehát a szakaszba egy primitív dolgot foglalnak bele csak azért, hogy beszéljenek erről a kérdésről, csak azért, hogy a főváros ügyköréből kivegyék ezeket a rendelkezéseket. Azt mondja továbbá a szakasz, hogy: «A hozzászólás időtartama rendszerint nem lehet hosszabb félóránál, amelyet a felszólaló kérelmére a közgyűlés legfeljebb egy félórával meghosszabbíthat.» A fővárosnál épúgy, mint minden testületben, lehetnek komoly és fontos dolgok és ne higyjék, hogy az a félórai határidő jó. Ez nem igaz, ez tévedés, mert ahol a pártarányok és a pártharcok ki vannak élesedve, ahol kialakult pártkeretek vannak, mint vannak most a fővárosnál, ott egy ember felszólal és elmondja a maga véleményét, de félóra alatt nem tudja elmondani, elmondja talán ötnegyedóra alatt, vagy másfél óra kell neki, de ezután egy ember helyett fel fog szólalni három, vagy négy. Azt hiszik, ezt nem lehet megcsinálni és nem lehet elintézni? Miért szűkítik tehát erőszakosan a szólásszabadságot! Osak azért, 'hogy mutassák az urak, hogy önök a szólásszabadságot meg tudják szorítani

1

? Természetes dolog, hogy ha egy ember félóra, vagy egy óra alatt nem tudja elmondani a mondanivalóit, fel fognak szólalni mások és elmondják azok. Nem látják az urak, hogy tiszta reakciós ösztönből vesznek be olyan rendelkezéseket, amelyek abszurdumok és amelyekre nincs ^szükség sem <az Önök szempontjából, sem a városházi többségi pártok szempontjából? Mert mi szükség van erre? Csak azért csinálják, hogy mutassák, hogy önök reakciósak és meg akarják szorítani a szólásszabadságot? Ennek más indokát nem tudja senki sem adni, nem tudja megmagyarázni senki, mert a következő rendelkezés, amely ebben van, vagyis (olvassa): «Ha a vita két órán túl terjed, és a tárgyhoz már legalább négy bizottsági tag hozzászólt», akkor már lehet a vitát korlátozni, lehet indítványt tenni, ez nem befolyásol jia a kérdést, mert hiszen ez mindig attól függ, hog^ milyen a közgyűlés összetétele. Mondom tehát, hogy a saját szempontjukból sem lehet indokolni ennek a tételnek ilvenformában való beállítását. De azt mondja 'olvassa): «Ha a vita két órán túl terjed, és a tárgyhoz már legalább négy bizottsági tag hozzászólt, a törvényhatósági bizottság — az elnöknek, vagy bármelyik bizottsági tagnak indítványára — az egyes hozzászólások időtartamát korlátozhatja.» Azt mondja továbbá (olvassa): «A korlátozott időtartam 10 nercnél rövidebb nem lehet, és azt a közgyűlés egyes indokolt esetekben — a szónok kérelmére, az elnök indítványára, — hozzászólás nélkül, egyszerű szavazással, a korlátozásképpen megszabott időtartam kétszereséig meghosszabbíthatja.» Miért van ez? Milyen nagylelkű itt is ez a rendelkezés, hogy nem lehet 10 percnél rövidebb ! Milyen nagylelkűek az urak ebben a kérdésben.a szólásszabadság területén! Hiszen még márciusban vagyunk, emlékeznek önök is, s szeretik emlegetni nagyon sokszor, hogy önök Kossuth Lajosnak, a 48-as alkotmányos eszméknek letéteményesei, szeretik hangoztatni, hogy ezen a területen mozognak — és minden téren ok nélkül, szükség nélkül, politikai és egyéb kényszerítő okok nélkül olyan rendelkezéseket vesznek be a törvénybe, amelyeket megindokolni nem tudnak. A szólásszabadságnak ilyen méretű korlátozása a fővárosi közgyűlés ma fennálló üsrvrendjével szemben olyan visszamenést jelent, annyira, retrograd irányzatot jelent, hogy erre igazán nem lehet mást mondani, mint azt, hogy az urak tisztára bizonyítani akarják, hogy mennyire reakciósak, mennyire gyűlölik, ha valaki felvilágosítani és beszélni akar s ha valalakinek jogai vannak. Mert más^ indoka, más szempontja ezeknek a rendelkezéseknek nines. Végső soron Jaz önkormányzat szempontjából is fontos ez. Hogy ennek a megcsonkított, mesterkélt önkormányzati organizmusnak, mint amilyen a budapesti székesfővárosi törvényhatósági testület lesz, megcsonkítják még a szólásszabadságát is és törvénnyel elveszik azt a jogját, hogy maga szabályozza ügyrendjét, a felszólalások, a tanácskozás rendjét; ez semmi más, mint a félelemnek, a reakciós gondolkozásnak a szülötte; erre nincs semmi szükség, ezt nem lehet semmivel sem megindokolni. Tessék megkérdezni, — itt vannak a különböző pártok, — hogyan fog ez az új törvényhatóság dolgozni, ha ilyen könnyű összetételű lesz? Ugy fog-e dolgozni, ahogyan eddig dolgozott és összhangban fog-e állani az élettel? YJgylátszik, azt akarja a belügyi kormányzat elérni, s azt akarják az egyes pártok elérni, hogy a budapesti törvényhatósági bizottságnak az a kapcsolata, amely eddig megvolt a választópolgársággal, a város laikusságával, ne legyen meg, hanem az egy zártkörű testület legyen, amelyet felülről irányítanak, ahol lehetséges lesz, hogy egy pár kijáró, egy pár klikk érvényesüljön és ott intézze a főváros ügyeit, ellenben azután a törvényhatósági bizottság közgyűlésének legyen befogva a szája, lakatot tesznek rá, nehogy lehessen beszélni, ne lehessen a bajokat felsorolni, tárgyalni. Hiszen ennek a közgyűlésnek amúgy is olyan kevés jogköre lesz az eddigi jogkörével szemben, hogy egy szűkített munkaterületen azután természetes dolog, hogy a panamának, a korrupciónak melegágya lesz Budapest törvényhatóságának ez az összetétele. Most miég a szólásszabadságot is elveszik. Jól van, uraim, csak biztosítsák a korrupciót... (Wolff Károly: Hogy mondhat ilyet, hogy a korrupció melegágya lesz?! Mi nem fogjuk tűrni, hogy korrupció legyen!) Bocsánatot kérek, a korrupció nem attól függ, a korrupció ellen a nyilvánosság kell. A közügyeket a legnagyobb nyilvánosság előtt kell intézni. Ahol nem a nagy nyilvánosság előtt folynak le a dolgok, ott a korrupció önkéntelenül kivirágzik, ha akarják, ha nem. Elnök: A képviselő úr kijelentésének sértő éle, amely szerint egész pártokat a korrupció gyanújával illetett e maayarázat dacára sem vész el. Ezért a képviselő urat rendre n

tasítóin. Farkas István: Nem pártokra vonatkoztattam ezt, hanem azt akartam ezzel mondani, hogy ennek a törvénynek struktúráj törvényhatósági bizottságnak ilyen összetétele, a kisgyűlésnelk túltengő hatalma, a 'közgyűléstől elvont jogkör kétségtelenül megteremti azt az atmoszférát Budapest igazgatásában, amely lehetővé teszi a korrupció érvényesülését jobban,- mint ahogy eddig megvolt. Ez a tény, ez a helyzet és ém ez ellen argumentálok, ez ellen küzdök, ez ellen harcolok. Mert a közgyű-