Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

108 Az országgyűlés képviselőházáénak , dem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Seitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! A magam részéről csak Györki Imre t. képviselőtársam felszólalásával kívánok egészen röviden foglalkozni. E törvény megalkotásánál természetszerűleg kizárólag a székesfőváros törvényhatósági bizottsági tagjainak kötelességeiről lehet szó. Mint már kijelentettem volt a törvényhatósági törvényjavaslat tárgyalásánál is, itt mi nemcsak jogokat kívánunk adni, hanem kötelességeket is kívánunk megszabni. Azok részére, akiknek a törvény megadja a módot és lehetőséget arra, hogy a törvényhatósági bizottságnak tagjai legyenek, mi ezt nemcsak jognak kívánjuk tekinteni, hanem kötelességnek is. Ezzel kapcsolatban igen t. képviselőtársam felhozta, hogy nem látom-e szükségét annak, hogy bizonyos hasonló intézkedések tétessenek a képviselőkre vonatkozóan. Ezt a kérdést a magam részéről nem kívánom törvényhozási úton rendezni; ez a kérdés a Ház szuverenitásának körébe tartozik, s erre vonatkozólag vannak is intézkedések a házszabályokban, hogy amenynyibén a^ képviselők nincsenek jelen, a katalógusolvasás szankciója a távollevő képviselőkkel szemben megvan. A magam részéről tehát nem kívánok ebhen a kérdésben törvényhozási intézkedéseket tenni. (Györki Imre: Elég szomorú!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Minthogy a 34. § meg nem támadtatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 35. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Pakots József jegyző (olvassa a 35. §-t). Az előadó úr kíván szólani. Usetty Béla előadój T. Ház ! Javaslom, hogy a 35. §. 1. pontjának második sorában a «nyolc napra» szavak helyébe «öt napra» szavak tétessenek. Itt arról van szó, hogy az elnöknek joga van nyolc napra elhalasztani a közgyűlést. A fővárosnál gyakorlat és szokás az, hogy legfeljebb Öt napra halasztják el, mert ha szerdán van a közgyűlés, akkor péntekre, ha pedig pénteken van a közgyűlés, akkor hétfőre vagy keddre halasztják eU & halasztás tehát maximálisan öt nap. Ezt kívánjuk a törvényben is leszögezni, ezért kérem, méltóztassanak a módosítást elfogadni. (Farkas István: Igen nagy reform!) T. Képviselőház! Az elnök úrtól jogot kértem arra, hogy válaszolhassak Szilágyi Lajos képviselő úr felszólalására. Tisztelettel kérem à Házat, méltóztassék ezt nekem megadni. ; Elnök: T. Ház! Az előadó úr szót kért személyes megtámadtatás visszautasítása címén. En az előadó úrnak kijelentettem, hogy a napirend megállapítása után a szót neki megadom. A 35. § tárgyalására visszatérve, kérdem, kíván-e valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr nem óhajt nyilatkozni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 35. §. eredeti szövegével szemben áll az előadó úr módosítása. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget elfogadni, szemben az előadó úr módosításával, igen vagy nem? (Nem!) Ennélfogva a 35. §-t az előadó úr módosításával jelentem ki elfogadottnak. Következik a 36. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék „azt felolvasni ! Pakots József jegyző (olvas'sa a 36. §-t). Elnök: Az előadó úr kíván szólani. ', ülése 1930 március 19-én, szerdán. Usetty Béla előadó: T. Ház! Itt csupán stiláris módosításról van szó. Javaslom, hogy a 36. §-ban a 6. bekezdés tizedik sorában az 1. és 8. bekezdésre való téves hivatkozás 2. és 8-ra igazíttassék ki; a 7. bekezdés első sorában a 4. és 5. bekezdésre való téves hivatkozás 5. és 6-ra igazíttassék ki; a 9. bekezdés utolsó mondatában a 12., 15., 17. és 19. bekezdésre való hivatkozás 12. és 19-re igazíttassék ki. Kérem ennek a módosításnak elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Mindkét indítványomat, amelyet ennél a szakasznál benyújtottam, visszavonom. Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Ez a 36. § rendelkezik a tanácskozásról és a határozathozataláról. Egészen szokatlan, hogy a törvény olyan rendelkezéseket vegyen be, amelyek nem törvénybe tartoznak, ihanem egy testület ügyrendjébe, házszabályaiba vagy tanácskozási rendjébe. Itt azt látjuk, hogy a javaslat szabályozni akarja a felszólalásokat, szabályozni akar olyan kérdéseket, amelyek nem idevalók a törvénybe, és amelyeket eddig mindig, mióta Budapest székesfőváros egyesítve van, nem törvény szabályozott, hanem a főváros közgyűlése, a főváros szabályrendelete, a főváros ügyrendje. Egészen furcsa rendelkezések vannak itt felvéve. A szókorlátozásoknak olyan mértékeit vették be ebbe a törvényszakaszba, amelyek szokatlanok, amelyek olyan természetűek, hogy a szólásszabadságot a parlamenti házszabályokhoz hozzá akarjuk alakítani, vagy még jobban szűkíteni akarják, mint ahogyan az a parlamentben a házszabályokban szűkítve van. Eddig a fővárosnál a főváros ügyrendjében egyáltalán nem volt szabályozva, hogy ki meddig szólalhat fel, meddig beszélhet, mégis azt láttuk, hogy ez a fővárosi törvényhatóság e mellett a szólásszabadság mellett, e mellett az ügyrend mellett, amely most még érvényben van, el tudott intézni délután négy órától esti tíz óráig némely napon 60—70 napirendi pontot is; nem fordult elő a fővárosnál, hogy a főváros közgyűlése két vagy három nap alatt, kivéve a költségvetés tárgyalását, el ne intézte volna a napirendre tűzött ügyeket. Az is ritkán fordult elo, hogy a főváros egy nap alatt ne tudta volna az ügyeket elintézni. Miért van tehát szükség itt arra, hogy szűkítsék a főváros törvényhatósági bizottságában a szólásszabadságot és egyáltalán miért van szükség arra, hogy itt törvényben szabályozzák ezt, holott a főváros ügyrendjére, saját ügykörébe tartozik ennek a kérdésnek rendezése és szabályozása? A szakasz szerint: «Ugyanabban a vitában minden bizottsági tag rendszerint csak egyszer szólhat a tárgyhoz, többszöri hozzászólásra az elnök indítványára a közgyűlés adhat engedélyt.» Miért a közgyűlés adja meg az engedélyt? Ez még nem volna korlátozás, mert amúgy sem szokott előfordulni a főváros közgyűlésén, hogy egy napirendi tárgyhoz egy ember kétszer szóljon hozzá, de miért kell ezt itt szabályozni, miért kellett ezt kikötni, amikor nagyon ritkán fordul elő? Miért akarják ezt a ritka esetet is itt most kodifikálni és egyenesen törvényben megszabni a fővárosnak e téren eddig fennállott jogait? A polgármester és az alpolgármesterek természetesen mindig felszólalhatnak. A szakasz szerint : «Azokat, akik a j avaslat, indítvány mellett és ellene kívántak szólani, jelentkezé-