Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-355

138 Az országgyűlés képviselőházának teles intézkedés nincs, hogy amennyiben szabálytalanságot követ el, akkor micsoda megtorlás alkalmazható vele szemben? Mivel pedig jogköre megváltozott az 1872 : XXXVI. tcikkel szemben, amellyel eddig szabályozva volt, ennélfogva indokolt, hogy a felelőssége is bizonyos tekintetben törvényben leszögeztessek. Ebben a tekintetben azonban a javaslat csak féloldalú, mert a kormány részéről a felelősségre vonást csakis a kormány szempontjából biztosítja, amikor módot ad a kormánynak cirpel, hogy bármikor a hatévi időtartamon felül a bizalmat megvonhassa. Ellenben ilyen formában és ilyen beállításban a törvény mégis csak sérelmes az autonómiára, mert ezt a főpolgármestert állásába nemcsak a kormány, hanem a törvényhatóság is állítja be. Ebben a tekintetben tehát nézetem szerint leghelyesebb lesz, ha a törvény hiányait pótolják és azt, amit Buday Dezső képviselőtársam javasolt, elfogadják. Mivel ennek a főpolgármesternek autonóm jogai is vannak, miután ő képviseli az autonómiát, miután ő elnököl a törvényhatóságban, tehát nem úgy van, ahogyan a belügyminiszter úr mondja, hogy csak felügyeletet és ellenőrzést gyakorol. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem mondottam!) Ellenkezőleg, sokkal több jogot gyakorol s az autonómiának nincs vele szemben védelme, ennélfogva ezt a védelmet meg kell adni, mert hiszen láttuk legutóbb is, hogy egy közgyűlés összehívásánál minő eset fordult elő: a közigazgatási bíróság elé kellett menni a védelem kérdésében. Ennélfogva nézetem szerint helyes Buday Dezső képviselőtársamnak az az^ álláspontja, hogyha már a kormány a maga részéről biztosítja a rossz főpolgármesterrel szemben a felügyeletet és ellenőrzést illetőleg, — ami kormányhatáskör — az elküldhetés jogát, akkor azoikra a jogokra nézve, amelyeket most a kormány a polgármester jogköréből, az autonómia jogköréből a főpolgármesternek szállít, a törvényhatósági közgyűlésnek meglegyen a hasonló joga, mert hiszen ezt a főpolgármestert az 1. bekezdés szerint nemcsak a kormány, hanem egyúttal az autonómia is állítja be állásába, ennélfogva az eltávolítás lehetőségét is mindkét szervezési faktornak meg kell adni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Ház! Az én felfogásom szerint a legtisztább helyzet az lett volna, ha a főpolgármestert a főispánokhoz hasonlóan a kormány nevezte volna ki és a kormány mentette volna fel. Ez lett volna tiszta helyzet és a legutóbbi esztendők tapasztalatai után is ez lett volna a legcélszerűbb megoldási mód. (Strausz István: De nem ilyen jogkörrel!) A kormány erre kapható nem volt, így most egy olyan szöveget szavaz meg a többség, amely szöveg: természetszerűleg sok tekintetben kifosrásolható, amely szöveg azonban egészen hozzáülik ahhoz a magatartáshoz, amelyet a kormány tanúsít a székesfővárosi kérdésben s a;hhoz a magatartáshoz, melyet a többségi pártok tanúsítanak a székesfőváros hatalmi kérdésében, de ahhoz a magatartáshoz is, amelyet az ellenzéki pártosk tanúsítanak a székesfővárosi közgyűlésen. Épületes jeleneteknek voltunk itt tanúi az elmúlt napokban. A többségi párt vezére elhárította magától igen fontos kérdésekben a felelősséget s legfeljebb odáig ment, hogy az ellenzékre ráolvassa, hogy «Ti is bűnösök va^vtok» vagy «Ti is felelősek vagytok, hiszen pártközi 355. ülése 1930 február 18-án, kedden. konferencián állapodtunk meg, tehát kötelesek vagytok viselni velem együtt a helyzet következményeit, az ódiumot.» Szégyenteljes helyzet ez, mikor a Képviselőház ülésterme ilyen jeleneteknek tanuja, mikor senki nem áll ki, senki nem feszíti ki a mellét, senki nem vállalja bátran a felelősséget azért, ami^ a fővárosnál van, hanem állandóan mosakszik, állandóan másra hárítja a felelősséget. Az egyik a tanácsi diktatúra, a másuk a törvény hiányosságára hivatkozik, úgyhogy nincs gazdája például az olyan kérdésnek, mint az óriási port felvert Beszkárt igazgatói fizetések. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék most már a 7. %-vól beszélni és ne méltóztassék már az általános vitában letárgyalt dolgokat itt újra felhozni. Szilágyi Lajos: Azzal, amit eddig mondtam, és azzal, amit ez után mondani kívánok, azt kívánom indokolni, mit értek azon, hogy ilyen felemás helyzetet teremt ez a paragrafus is, hogy tudniillik a kormány választja ugyan az ő előzetes kijelölése után a főpolgármestert, viszont azonban akceptálta azt az indítványt, amely eredetileg tőlem származott, s amely szerint a kormány bármikor felmentheti a főpolgármestert. Az a községi politikai helyzet, amely itt megnyilvánul és amely az egész országban a legnagyobb visszatetszést keltette, hogy itt a többségi párt nem vállalja a felelősséget a fővárosban történtekért, a többségi párt vezér nem mer kormányozni a saját többségére támaszkodva, hanem mindig magával kívánja rántani az ellenzéki pártokat különféle párt: közi • konferencián előterjesztett dolgokkal, mondom, ez a helyzet, hogy nem mer a többség, fél a többség, ho^y lejárja magát a legközelebbi községi választásokon és ilyen taktikával, kompromisszumokkal, paktumokkal dolgozik itt, végeredményben alkalmat ad arra a kérdésre, hogy mit ér ezzel a székesfőváros közönsége. Ha itt a többségi párt ráolvassa az ellenzékre, hogy «ti is ott voltatok», az ellenzék pedig támadja a többségi pártot, hogy «ti vagytok felelősek», akkor nem történt egyéb, mint hogy az elmúlt hetekben itt kölcsönösen befeketítették egymást a pártok. Mi haszna ebből a köznek, mi haszna van ebből a székesfőváros közönségének? Bele lehet ebbe csak úgy nyugodni, hogy a pártok befeketítették egymást? Ebbe nem lehet belenyugodni, mert ez alatt elzüllik a helyzet, ez alatt posványosodik minden. (Gáspárdy Elemér: Sőt tisztul!) Ilyen körülmények között kell tehát a kormányhatalomnak egy olyan jog, hogy a főpolgármester útján szétüthessen az ilyen állapotok között. Azért mentem bele abba, hogy itt a, kormánynak több hatalma legyen a főpolgármester révén, mert a főpolgármestert tartom hibásnak abban a tekintetben, hogy ilyen állapotok vannak. Ha a főpolgármester a helyzet magaslatán állt volna, akkor nem fajult volna ide a helyzet. (Hegymegi Kiss Pál: Ügy van! Igaza van!) Abszurdum, hogy senki sem meri levonni a konzekvenciákat, sem a polgármester a főpolgármesterrel szemben, sem pedig a közgyűlési pártok. A közgyűlési pártok ne vessenek a kormány szemére semmit akkor, ha egyetlenegy ízben sem merészeltek elmenni addig a határig, hogy a főpolgármesternek bizalmatlanságot szavaztak volna. Én tudom, hogyha ilyen indítványt beadtam volna, erre többséget nem kaptam volna, tehát odáig már nem volt bátorságuk a felelősség viselésében, hogy a főpolgármestert bizalmatlansági nyilatkozattal megbuktassák. Maradt tehát a mai helyzet, amely