Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-355
Az országgyűlés képviselőházának 35 kétségkívül posvány, undorító és az egész országban a legnagyobb visszatetszést kelti. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a parlamentáris kifejezések mellett megmaradni. Szilágyi Lajos: A másik ok, amiért kértem ennek a szakasznak szövegezését, az a tan, amelyet Wolff Károly igen t. képviselőtársam hirdetett, amelyet a legveszedelmesebb tannak tartok. Azt hirdeti ugyanis, hogy az az egészséges helyzet a főváros községi politikájának életében, hogy ne legyen más párt, mint az ő pártja, az úgynevezett keresztény községi párt és a szociáldemokratapárt. Hogy lehet ilyen meggondolatlanul, ilyen téves tanokat hirdetni? (Zaj. — Buday Dezső: Jobboldalt és baloldalt mondott!) Mit jelent ez a valóságban? Ez a valóságban azt jelenti, hogyha a keresztény községi párt a mai viszonyok közepette az általános elégületlenség és az általános elkeseredés közepette lejárja magát, ebben az esetben természetszerűen nem 1 következhetik más, mint a szociáldemokrácia. Ez a legveszedelmesebb tan, amelyet valaki hirdethet. Érdekes, hogy Wolff Károly t. képviselőtársunk, akinek a barátsága Kozma Jenő képviselőtársunk iránt szinte legendaszerű, (Fábián Béla: Castor és Pollux!) akik közismert elválaszthatatlan jóbarátok, ezzel a tanával nem tudott eljutni addig, hogy legbensőbb bizalmas barátját meggyőzze ennek a tannak helytálló voltáról. Elnök: Kéreni, képviselő úr, tessék a tárgynál maradni és tessék a főpolgármesteri jogkörről beszélni. Nem engedem meg a tárgytól való eltérést. Szilágyi Lajos: Akkor, mikor a községi párt vezére ilyen veszedelmes tant hirdet, hogy legyek én, ha pedig én nem lehetek, jöjjön utánam az özönvíz, akkor igenis, a főpolgármester személyének megválasztásánál kétszeres gondossággal kell eljárni úgy a kormánynak, mint a közgyűlési üártoknak. (Ügy van! bálfelől.) A másik dolog az úgynevezett harmónia. Nos, ez a harmónia a kormány és a székesfőváros között ezideig az elmúlt esztendőkben nem volt meg. Elismerem, hogy az utóbbi időben javult ebben a tekintetben a helyzet és hogy a harmónia kezd lassanként helvreállni. (Fábián Béla: Hogyne! Mert biztosították Wolf fék egyeduralmát!) Ellenben tagadhatatlan tény, hogy a kormány igen rossz véleménnyel volt a székesfőváros élén álló vezető férfiakról. Személyileg is bizalmatlan volt, (Fábián Béla: Gazdálkodásilag is bizalmatlan volt!) politikájukat pedig iszonyú erős ostorcsapásokkal sújtotta. A belügyminiszter úr egyik-másik leirata óriási csapásokat és vágásokat mért a fővárosra. (Fábián Béla: De nem vonta le a belügyminiszter úr saját leiratainak konzekvenciáit!) Mondom, általános harmóniáról a székesfőváros és a kormány között a emuit esztendőkben beszélni alig lehetett. A legnagyobb ok az volt, hogy nem volt közvetítő. Az a közvetítő tevékenység, mely a főpolgármester kötelessége lett volna, nem mutatkozott sehol, (Fábián Béla: Hát Kozma?) úgyhogy ia kormány és a székesfőváros között a közvetítésre hivatott tényező nem funíkcionált. Ez a tényleges helyzet Ezért nem lehetett harmóniáról beszélni. Ilyen körülmények között történhetett meg az, hogy odáig jutottunk, ahol most vagyunk, hogy tulaj donkiéppen van egy főpolgármester, aki iránt & kormány bizalma legalább is kétséges és minél inkább .• hangoztatja egy (kommünikében, hogy fennáll a bizalom, annál inkább kétséges ez, viszont, van egy főpolgármester, aki iránt a közgyűlés többsége bizalmat nem érez. Es mégsem 5. ülése 1930 február 18-án, kedden. 139 lehet elintézni ezt a kérdést. Innen ered, — én ennek tulajdonítom — hogy a kormány itt a 7. ^ban keresett valami megoldást arra, hogy a maihoz hasonló esetek ne ismétlődhessenek. Éppen azért helyesnek és teljesen elfogadhatónak tartom a törvényjavaslatnak azt a részét, amely felhatalmazza az államfőt arra, hogy a belügyminiszter előterjesztésére a székesfőváros főpolgármesterét bármikor felmenthesse. Viszont jogosultnak tartom azt a törekvést is, hogy ennek ellenértékeképpen keresik képviselőtársaim azt, hogy a közgyűlés miként adhat túl azon, akit voltaképpen ő választott meg. Voltaképpen erre a fegyelmi jogkör is rendelkezésre állhat bizonyos eseteikben. Nem tudom, hogy ez nem volna-e alkalmazható. A jelen törvényjavaslatban lévő határozmányok alapján fegyelmi jogkört nem gyakorolhat a székesfőváros közgyűlése a főpolgármesterrel szemben, habár már megszavazta a Képviselőház azt, hogy a főpolgármester képviselheti bizonyos esetekben a fővárost. Már ez maga ellenmondás. Már akkor óva intettem a többséget attól, hogy megszavazzon olyasvalamit, hogy a főpolgármester képviseli a székesfővárost, mert csak az kép vi- * seljen engem, akit én felelősségre tudok vonni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) csak az képviseljen engem, akit adott esetben fegyelmi eljárás alá is tudok venni. A legrútabbul visszaélhet valaki a helyzettel: képviselheti a fővárost teljesen hamisan, a székesfőváros közönsége aikaratának ellenére. Jogosultnak tartom tehát azt^ a törekvést, hogy valaki keres módot arra, miként adhat túl a (közgyűlés azon a főpolgármesteren, akit alkialmatlannaik ítél a jelenlegi helyzetben a vezetésre. Ámde az a szöveg, amelyet Buday t. képviselőtársam terjesztett elő, azt hiszem, egyedül állana az egész törvénytárban. Sehol olyasvalamire példát nem találok, hogy a bizalom megvonása szerepelhetne valamely tételes törvénybem Például a miniszterekre vonatkozólag is úgy tudom, — lehet, hogy tévedek — sehol tételes törvényeink ki nem mondják azt, hogy a bizalom esetén, tehát leszavaztatás esetén távoznia kell a miniszternek. (Hegymegi Kiss Pál: Etikai elv!) Annál kevésbbé tudom elképzelni azt, hogyha a székesfőváros polgármesterével szemben bizalmatlanságot szavaznak, akkor távoznia kellene, és ezt mi törvénybe is foglalnók. Mindenestre, mondom, az egész szöveget ennek a mai^ posványos helyzetnek következménye gyanánt ítélem meg. Aki ismeri a fővárosi viszonyokat, aki ismeri a jelenlegi főpolgármestert, aki ismeri a jelenlegi polgármestert, aki ismeri a jelenlegi többségi párt vezérét, — aki nem mer egyedül kormányozni saját felelősségére, hanem paktumokkal és kompromisszumokkal dolgozik — és aki ismeri a jelenlegi közgyűlés ellenzékét, amely elég balga ahhoz, hogy belerántatja magát a felelősségbe, elég balga ahhoz, hogy elmegv pártközi konferenciákra (Pakots József: Most már nem megyünk el! — Zaj.) és engedi magát a mitriechen helyzetébe belehozni, hogy azután adott esetben, amikor kritikát kíván gyakorolni, nyomban elhallgattassák azzal, hogy te is ott voltál... (Bródy Ernő: Dehogy hallgattatják el! Tessék eljönni holnap a közgyűlésre. — Zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Tessék befejezni. (Felkiáltások: Meghosszabbítjuk! — Pakots József: Bizalmatlansági indítványt terjesztettünk a tanács ellen, Wolffék leszavazták. — Zaj.) Szilágyi Lajos: Tisztelettel kérem beszédidőmnek meghosszabbítását.
