Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-353
88 Az országgyűlés képviselőházának aki szintén kötelességét akarja teljesíteni, kijár a munkájáért. Ez a díjazás fogja a becsületes embert arra kényszeríteni, hogy igenis munkát végezzen, mert tudja, hogy díjazást kap érte, tehát kénytelen-kelletlen • oda fog menni és teljesíteni fogja kötelességét. A kormány a törvényjavaslat benyújtásával elsősorban a hatásköröket kívánta szabályozni. Itt ki kell térnem egy igen sokat p.ertraktált kérdésre, a főpolgármester hatáskörére és a főpolgármeser dolgára. Láttuk, hogy a főpolgármester hatáskörének megállapítása bizonyos idegességet okozott, különösen a baloldalon és az mondták, hogy az a kormány szerve; a főpolgármestert nem szabad felruházni impériummal. Eddig azt tapasztaltam, — és Bródy Ernő képviselőtársam is meg fog' ebben erősíteni — hogy a főpolgármester működése a városházán áldásos volt. Meg kell állapítani, hogy azok az inieiatívák, amelyek tőle származtak, végeredményben igazolódtak, ö tehát a városházán hem , dolgozott hiába. Mégis fokozott bizalmatlanság volt vele szemben. (Bródy Ernő: Nem lehet személyre szabni egy törvényt!) Tudom. En a főpolgármesteri hatáskörrőr beszélek. Most egyelőre egy ember tölti be, tehát csak azt mondhatom: most látok egy főpolgármestert, aki teljes energiája val és minden szeretetével a város iránt igyekszik segíteni az autonómián. Amikor mi azt állapítjuk meg, hogy e főpolgármester hatásköre milyen legyen, akkor egyet nem szabad elfelejteni: hogy tulajdonképpen van-e különbség a főpolgármester kiküldetése, missziója és megbízása között és a polgármester megbízása között, mert ha nincs különbség, akkor azt kell mondanom, hogy megint csak hangzatos jelszó, hogy odaállítják a főpolgármestert, mint egy idegen testet a fővárosnál, mint egy főispánt, akit bármikor le lehet tenni, semmi köze a törvényhatósághoz. Azt látom, hogy a mostani törvényjavaslat alapján a főpolgármestert ugyanúgy és ugyanolyan kijelölés alapján választják, mint a polgármestert. A polgármestert a főpolgármester elnöklete alatt álló kijelölőválasztmány választja, amelynek három tagját — méltóztatik tudni — a főpolgármester nevezi ki, három tagját a törvényhatóság választja. Ha tehát a törvényhatóság által választott mindhárom tag ellenzéki, akkor a főpolgármester szavazata dönt és így a kormányhatalom kívánsága érvényesül. Ez így van 1885 óta és a megyei törvényben sem történt változás. (Szilágyi Lajos: De csak a folyamodók közül lehet jelölni polgármestert!) Majd elmondom. Itt sem lehet akarata ellenére valakit főpolgármesternek megválasztani. így tehát kijelölés van s az államhatalom választ a három közül, akiket a kijelölőválasztmány kijelölt. Mi van a főpolgármester választásával? A kormány a kormányfőnek javaslatot tesz, hogy három embert deszignáljon és azok közül választ a törvényhatóság. Nem ugyanaz ez! A kormány deszignál az egyikben is kijelölés formájában, a másikban ugyancsak kijelölés formájában. Nem lehet tehát komoly ellenvetés az ellen, hogy a főpolgármester bizonyos jogokkal felruháztassák, mert az nincs kinevezve, mint a főispán, hanem választva van ugyanúgy, mint a polgármester. Ebből nagyon sok következik. Ebből az következik, hogy nincs olvan nagy autonómiasérelem, amikor a főpolgármestert beengedjük a törvényhatósági tanácsba, nincs autonómia- \ sérelem, amikor az ő kiválasztása alapján hí- J i '. ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. vünk be a törvényhatósági (tanácsba egyeseket a törvényhatósági bizottságból, amikor azonban egyébként minden kinevezési jogot az ugyanolyan módon megválasztott polgármesterre bízzuk. En tehát itt a főpolgármester és polgármester közti hatásköri összeütközést nem tudom sehogyan sem elismerni, ellenben azt látom, hogy a fontosabb pozíciók betöltése^ a törvényhatósági tanácsra fog tartozni és végső fórumként bizonyos legmagasabb állásoknál a törvényhatóságra. Meg vagyok tehát nyugodva, hogy itt a polgármester és a főpolgármester bevonásával is mindig a törvényhatóság akarata fog érvényesülni. Ebbe a törvényjavaslatba bekerült még egy pont: a főpolgármester felmenthetése. Ezt a kérdést soha nem vitatta senki, ez nem került szóba. Főpolgármestert még soha nem mentettek fel, de meg kell állapítani, hogy az 1872-es törvényben nincs biztosítva a kormánynak az a joga, hogy felmentheti a főpolgármestert, akit ugyan deszignált a kormány három személy között, de akit a törvényhatóság választott. Ha ezt meg lehet csinálni, ha fel lehet menteni a főpolgármestert, ez megint csak azt jelenti, hogy a mindenkori kormánnyal akarjuk ' összhangbahozni a törvényhatóságot, mert például elképzelek kormányváltozást, ahol egy felmentetlen főpolgármester szembehelyezkedik az ország és az országgyűlés akaratával, ez pedig nem kívánatos. Ha az ellenzék például kormányra törekszik és azt hiszi, hogy elérheti a kormányt, akkor igen jól fog neki esni, ha Budapest képét is a saját módjára megváltoztathatja és a főpolgármestert a saját soraiból jelölheti majd ki. (Wolff Károly: Majd meglátjuk! — Szilágyi Lajos: Fődolog a tiszta helyzet! A főpolgármester a kormányé!) Az autonómia ennek a törvénynek alapján az én meggyőződésem szerint erősödik. (Strausz István: Mennyiben?) Már mondottam — talán nem tetszett bent lenni — a törvényhatósági tanács fogja pótolni a tanácsot, és a tanácsban eddig az autonómia sehol képviselve nem volt, ellenkezőleg, mint egy spanyolfal állott előtte az az ajtó, amelyet áttörni nem tudott és nekünk a legkisebb befolyásunk sem volt a tanács intézkedésébe. (Buday Dezső: A tanács az autonómia szerve.) Az ám, azonban az autonómiával nem érintkezett, illetőleg az a tanács egy tabu volt, amelyhez nem tudtunk hozzányúlni. Tessék a mellette ülő Wolff Károly t. képviselőtársamat megkérdezni; ő is ugyanazt fogja mondani. Meo-nróbáltuk a tanácsra bizonyos vonatkozásban hatni, de ez nekünk nem sikerült. (Szilágyi Lajos: De évrőlévre kifejezetten bizalmat szavaztak nekik a költségvetés vitájánál! — Strausz István: Meglazul a felelősség.) T. Ház! Röviden még csak a kerületi beosztásról kívánnék beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Ez olyan téma, amely nagy port vert fel és amelyet nagy igazságtalanságként állítottak be. Amikor beszédemet elkezdtem, rámutattam arra, hogy bizony voltak itt kerületi aránytalanságok a demokratapárt uralma alatt is, sőt sokkal nagyobbak s hogy a mostani aránytalanság valamiképpen kiküszöböltessék, az az én óhajtásom is. Azt hiszem, meg fogjuk találni a módot a részletes tárgyalásnál, hogy valamilyen korrektívumok történjenek, azonban az egészben nem látok olyan aránytalanságot. Megmondom mindjárt az okot. Azok a kerületek, amelyek külterületekkel vannak erősen ellátva, kevesebb szavazóval fognak bírni, mint azok a kerületek, amelyek már be vannak építve. Ezek a kerületek te-