Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. hát fejlődőképesek, ezeknél a kerületeknél minden építkezés nem jár bontással, tehát sokkal gyorsabban fognak fejlődni és az úgynevezett aránytalanság nagyon hamar ki fog egyenlítődni. Azokban a kerületekben azonban, ahol egy házban például 500 lakó van, az az 500 lakó még nem képviselhet egy külön kerületet, viszont elképzelem, hogv a Sasad, ahol ugyancsak — mondjuk — ötszáz lakó van egy területen, az ő óriási nagy úthálózatával, közigazgatásilag ellátandó közüzemeivel, minden egyébbel lehet új kerület akkor is, amikor például azt a Bethlen-utcai házat nem lehet új kerületnek elképzelni. Adva van tehát, hogy a közigazgatási kerületet és a törvényhatóságban képviselt kerületet nem kell a lélekszámhoz arányosítani, hanem az kell, hogy a terület nagyságához, az azon lévő közművekhez, utakhoz, hidakhoz, minden féle középülethez, csatornahálózathoz stb. igazodjék, mert egy kerület igazgatása nemcsak a lelkek igazgatása, hanem a művek és tárgyak igazgatása is. Amikor kevesebb számú lakó 4 küld ki képviselőt egy olyan területről, amelynek kilométerszámra vannak útjai, akkor az éppen annyira képviseli a város érdekét nemcsak személyben, hanem tárgyban is, mint az a Bethlen-utcai ház, ahol ötszázan laknak. A VIII. kerület például olyan kerület, amely központi lag fekszik, történelmi tradíció alapján alakult, a központból mindenütt megközelíthető. Nem valószínű, hogy a számarány még növekednék, inkább visszafelé fog menni. így tehát az az ab • normitás, amelyet állandóan hánytorgatnak, hogy milyen sok ember van a VIII. kerületber. és milyen kevés — mondjuk — egy budai kerületben, előbb-utóbb meg fog szűnni. En a törvényjavaslatot olyannak tartom, amely Budapest autonómiáját megerősíti, amely a budapesti állapotokon segíteni fog és ezért azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapján

;

. örömmcl elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és tapi a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következiki Gubicza Ferenc Jegyző: Csik József! Csik József: T. Ház! A Ház szíves elnézését kérem, hogy a fővárosi törvényjavaslathoz — bár nem lakom a fővárosban — én is hozzászólok. A felszólalásra azonban azon a jogcímen kívül, amelyet Strausz t. képviselőtársam volt szíves említeni, még az a jogcímem is van, hogy itt általánosan megállapíttatott, hogy Budapest az ország^ feje s amit ez a^ fő kigondol, az átalakító hatással van az egész országra. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Csik József: Ha már átformáló hatása van mindannak, ami Budapesten történik, például Szegedre vagy Debrecenre, akkor az még inkább átalakító hatással van a pestkörnyéki városokra, amelyek egyikében lakom én is

% Mielőtt beszédem érdemi részére térnék, két szempontra óhajtom a t. Ház figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Az első szempont az, hogy a kommün óta a fővárosra vonatkozólag; immár a harmadik törvényjavaslatot tárgyalja az országgyűlés. Valahogyan nem értem azt. hogy ilyen javaslatok miért kerülnek annyiszor a Ház asztalára, mert ha egy ilyen intézményről egy évtized alatt három, esetleg négy törvényjavaslat kerül a Ház elé, ez valahogyan a törvény erkölcsi konszolidációjába vetett hitet gyengíti meg. Nem nézem jó szemmel, hogy a képviselőválasztásokra, a házszabályokra és a fővárosra vonatkozólag is egy évtized alatt két-ihárom, .esetleg négy javaslatot tárgyal a ülése1930 február 13-án, csütörtökön. 89 Ház. Ismétlem, ez nem szül jó vért olyan értelemben, hogy ez a törvények állandóságába ve, tett hitet bizonyos mértékben megingatja. A másik szempont, amire fel akarom hívni a t. Ház figyelmét, az Wolff Károly t. képviselőtársam beszédével kapcsolatos. Wolff Károly képviselőtársam a keresztény gondolat mellett tört pálcát a székesfővárosi törvényja

1 vaslat vitájában. Azt hangsúlyozta, hogy itt tulajdonképpen két világnézet küzd egymással; a szociáldemokrata és a keresztény világnézet és^ csak az ezeken a világnézeteken felépülő pártoknak van tulajdonképpen jelentőségük. Nagyon jól esett hallanom azt, hogy ilyen határozottan foglal állást Wolff Károly t. képviselőtársam ebben a kérdésben, amit a magam , részéről is teljes mértékben osztok. De jól esett tapasztalnom azt is, hogy különleges megjegyzések Wolff Károly t. képviselőtársamnak ezzel a megállapításával kapcsolatban még a baloldal részéről sem hangzott el. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy bizonyos megértés ; tapasztalható az elvi kijelentésekkel és meg: állapításokkal szemben még a baloldali pártok részéről is. Bármilyen szubjektív és személyes kérdések kerültek is felszínre e törvényjavas; lat tárgyalásánál, meg kell állapítanunk, hogy bizonyos elvi kérdésekben kialakul egy olyan ; felfogás, amely megadja a lehetőséget arra, hogy akár a fővárosban, akár máshol komoly munka folytatódjék. Ami beszédem érdemi részét illeti, három szempontból csoportosítom mondanivalóimat. . Az első szempont a demokrácia szempontja, a második a közmorál szempontja és végül a harmadik szempont Budapest jövő fejlődésével kapcsolatos. A demokráciát e törvényjavaslat vitájában Kállay Tibor t. képviselőtársam úgy definiálta, hogy az semmi más, mint a közvélemény meg; nyilatkozása. En nem szeretném a demokrácia ; nemes gondolatát lesüllyeszteni ennek a defini: ciónak a nívójára. A demokrácia nem lehet csupán a közvélemény megnyilatkozása, mert a közvélemény lehet jó vagy rossz, a közvéleményt irányítják jó vagy rossz irányban, következőleg az a demokrácia, amely a közvéleményen épül fel, nagyon labilis lehet erkölcsi szempontból és nem lebet irányadó még a székesfőváros vezetésében sem. Az én felfogásom szerint a demákrácia^ a nép komoly erőinek törekvése abból a célból, hogy az őket érdeklő ügyek vezetésébe ők is beleszólhassanak és hozzáteszem még azt is, hogy az őket érdeklő ügyek vezetésére döntő hatással lehessenek. Ilyen értelemben a demokráciát akceptálni kell és hiába akarjuk kárhoztatni, az idők fejlődése hozza ezt magával. A demokráciának ilyen értelemben való ; megállapítását magáévá kell tennie minden kormányzati rendszernek, hogy reakciósnak ne tűnjék fel, de a kormányzati rendszernek természetesen feladata, hogy a demokrácia fattyúhajtásait — mert hiszen minden intézménynél, minden mozgalomnál tapasztalhatók fattyúhajtások — részben lenyesegesse, részben pedig vigyázzan arra, hogy a demokrácia bele ne fúljon a demagógia jelszavába, amely viszont a felelőtlen tömegek uralmát jelenti. Ha a demokráciának általam megállapított definíciója szempontjából nézem ezt a törvényjavaslatot, ki kell jelentenem, hogy ezzel a törvényjavaslattal nem vagyok megelégedve 100%-ig^ nem vagyok ^megelégedve azért, mert a demokráciát a törvényjavaslat paragrafusain nem látom olyan mértékben átvonulni, amilyen mértékben a mai idők viszonyainak megfelelően