Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. 87 egyedül tőlünk félnek és egyedül mi vagyunk veszedelmesek és semmi egyébért. (Meskó Zoltán: Nem hívtalak, mégis jöttél! — Derültség.j A szoeiáldemokratapárt, —- amelynek most csak egy tisztelt képviselője van jelen — amint Wolff Károly képviselő úr tegnap illusztrálta, komoly ellenzék és én nem is félnék a szociáldeonOkratapárttól, ha egyben megváltoznék a mentalitása. Mert én olvasom Leon Blum-ot, aki a francia szocialistapártnak illusztris vezére és látom MacDonald ^viselkedését is, s megállapíthatom, az egyik elsősorban francia, a másik elsősorban angol. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt látom tehát, hogy ők nem hagyják magukat félrevezetni internacionális komédiával, ellenben ott állanak a szociális eszmék mellett. Szocialista lehet bárki, de azért elsősorban az kellene, hogy a magyar nemzeti érzés mellett tegyen tanúságot. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Senki sem kifogásolja az eszmét, a legnagyobb bizalommal ülhetünk egy asztalhoz, én azt sem kifogásolnám, hogy a kormányban legyen szocialista elgondolás, (Helyeslés a jobboldalon.) csak egy kérdés van, amely közöttünk áll és Önöktől függ, hogy ezt bármikor megszüntessük, mert Örömmel Venné ebben az országban mindenki, ha megszűnnék, ha Önök is olyanok lennének, oiint amilyen francia Leon Blum és amilyen angol MacDonald* Abban a pillanatban megszűnik az egész bizalmatlanság és megtörténhetik a konszolidált együttműködés az egész ország javára. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. (Rothenstein Mór: Ez már régi film! — Pogány Móric: így többségre jutnának, most meg pusztulnak és fogynak!) A fővárosi törvényt 1920. óta már kétszer módosították. Mindkét módosítás a politikai részre vonatkozott, az adminisztrációs részhez nem nyúlt. A közhangulat nyomása alatt eltörölte a virilizimus intézményét és az általános szavazati jog alapjára helyezkedett, — mind modern demokratikus alkotások — de mint méltóztatnak látni, ahhoz a nehéz dióhoz, a tanácsi autonómiához és az adminisztrációs részhez, a bonyolult üzemi, kérdéshez nem nyúlt. Bevallom, hogy a magam részéről nem tartottam okvetlenül szükségesnek a politikai rész módosítását. Azon az állásponton vagyok, hogy a főváros törvényhatóságát meg lehet menteni és meg lehet reformálni az adminisztrációs rész reformjával is. A kormánynak ellenben más volt az álláspontja és ma, a vita után és a vita eredménye alapján azt kell megállapítanom, hogy a kormánynak volt igaza. A kormánynak volt igaza, amikor egységes kódexet akart megteremteni, mert az adminisztrációs részbe bele kell hogy vegyüljön a politikai rész. Hiszen itt volt az üzemi közigazgatás teljes komplexuma, amelyben a kormány bizonyos felügyeleti jogot kívánt gyakorolni, ez a felügyeleti jog pedig nem gyakorolható kiküldött vizsgálóbiztos útján, mert az képtelen komoly munkát végezni, hanem intézményesen kell összekötő kapocsnak hm nie, amely a törvényhatóságp-al szemben a bizalmatlanságot a legkisebb mértékre csökkenti, vagy teljesen eloszlatja. Ez már a politikai részbe vágott bele és ezért most. különösen az ellenzéki felszólalások után, meg kell állapi tanom, hogy a politikai rész megváltoztatása és reformál ás a is szükséges. Az adminisztrációs résznél, mint már mondottam, a tanácsi autonómia eltörlése feltétlenül kívánatos. A tanács összeállításáról kell még beszélnem, mert akkor napnál világosabban ki fog tűnni, hogy mik voltak azok az okok, azok a hibák, amelyek olyan nagyon kikivánkoztak a nyilvánosságra és amelyeket tulajdonképpen mi magunk sem tudtunk indokolni. Az első a tanács összeállítása. A tanácsban tulajdonképpen laikusok kerülnek be. A dolog természete szerint egyiknek sincs üzemi képzettsége, mert a kvalifikációs törvény ezt nem írja elő. A tisztviselő elvégzi a jogot, leteszi az államtudományd doktorátust, bekerül a fővároshoz, mint fogalmazó, esetleg az anyakönyvnél dolgozik egyelőre, és

1 azután — mit tesz a törvényhatósági bizottság bölcs belátása — megválasztják a tanácsnokot, esetleg az anyakönyvtől és odakerül egy.ügyosztály élére, — mert hiszen szét kell osztani őket az ügyosztályokba, kell hogy minden ügyosztály élére kerüljön valaki — egy olyas ügyosztály élére, amely üzemi, kereskedelmi tudást kíván meg. Szóval meg kell állapítani, a legnagyobb jóhiszeműség mellett is a teljesen laikusságot, bár idővel bedolgozzák magúikat, hiiszen akinek az Isten hivatalt adott, annaík észt is ad hozzá! De a készültség, az előképzettség nincs meg és így a tanácsnak is legjobb tudása és legjobb akarása mellett is meg kell állapítania önmagáról, hogy nincs felkészülve egy nagyüzemi adminisztrációra. Most mi történik ennek folytán! A laikus tanács nem látva mindent, kinőttek ebből például a hiteltúllépések, amelyek rettenetesen rontották a főváros iránti bizalmat, bekövetkezett egy borzasztó nagy felelőtlenség, mert hiszen emberi dolog az, ha valami tévedés történt, azt mindenki másra akarja áttolni, azt mondván, hogy ő nem intézkedett, ő nem ér hozzá, a sziakértő a felelős. Lett ebből a rettenetes nagy idegesség, amely idegesség átment a publikumra és az egész vonalon, kijött belőle egy nagy bizalmatlanság a tanáccsal szemben, az egész törvényhatósággal szemben, velünk szemben is. kijött azután a hibák lehető takarása és végül kijött egy bűnbakkeresés. Ez az az adminisztrációs rész, amely ma ebben a formában már nem maradhat meg. Nem maradhat meg a tisztviselők választása. Mi a praxis! Mert hogy papíron azt mondják, eddig ez választotta, ezután az fogja választani: az semmi. Tessék betekinteni az életbe; mit jelent ez a választás itt Budapesten, ahol nem úgy van, mint a vidéken, a megye középpontjában, ahol nincs ott mindig a bizottsági tag, mert Budapesten mind a 400 — most 310 — bizottsági tag itt van és e tanácsnok tudja, hogy előbbutóbb rákerül a sor a hat esztendőn belül. Ez a tisztviselők gerincességét abszohit nincs hivatva előmozdítani. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) A tisztviselők nem tudnak tagadó választ adni, még ha tagadó válasz értelmében akarnak is intézkedni, ellenben folyik olyan adminisztráció, amely nem egészen őszinte. A tisztviselő esetleg a markát szorítja össze, amikor kérnek tőle valamit, de nem mer ellene szólni, amit — tudván, hogy gyermekei vannak — nem is lehet tőle rossz^ néven venni. Ez annak a választási szisztémának a kinövése, amely választási szisztémát most ez a törvényjavaslat szerencsésen meg fog javítani. Az adminisztráció változtatásában szerep jut a szakértelemnek is. A törvény gondoskodik arról, hogy ez a szakértelem a legteljesebb módon érvényesüljön; a szakszerűség képviselőit beboosátja az üzemekbe, olyan üzemi igazgatóságoikat állít fel, amelyeket díjaztat, vagyis nem lesz ma már egy olyan dekórum, hogy akkor veszi fel a díjazást, ha akarja, hiszen az én nézetem szerint ez a díjazás a szegény embernek, 13*