Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

82 Az országgyűlés képviselőházának 353.. ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. nyi tetszésétől, szeszélyétől, tudásától és helyeslésétçl függött Ez volt a helyzet Az aránytalanságra vonatkozólag megjegyzem, hogy mi szegény budaiak nem voltunk abban a szerencsés helyzetben... (Bródy Ernő: Talán visszakívánják a virilistákat?) Majd én elmondom, amit akarok. Tessék csak rám bízni! (Bródy Ernő: A középkort akarják viszsza? — Rakovszky Iván: Hiszen a virilizmus 1830-ban keletkezett! Ez történelmi tévedés!) A virilistákat olyanképpen osztották szét, hogy a VI. kerület kapott például 40 virilistát a 200ból, a IV. kerület kapott talán 32-őt, — ott voltak Prey er és mások —a mi szerény II. kerületünk pedig kapott kettőt Tovább erről nem beszélek. Ez volt a helyzet, amikor nem a vagyon alapján állunk; akkor a jelenlegivel szemben ii/j MZ 1200 virilista is ki volt számítva, ki volt választva, csak abból lehetett választani, s azok között sem volt sok olyan, akik közül mi egyáltalában jelölhettünk volna! Méltóztatnak ismerni az okokat. Ezzel szemben most van itt egynéhány, nem korrektívum, hanem a kontinuitást biztosító intézkedés, a szakszerűséget biztosító intézkedés az érdekképviseletekkel, valamint a szakértők bevonásával. Ez az a nagy sérelem, hogy nem tud érvényesülni az ellenpárt olyképpen, mint szeretné. De ebben sincs igazuk. Mert ha azt mondják, hogy nem tudnak érvényesülni, akkor ez egyúttal azt jelenti, hogy ők maguk letesznek arról, hogy valaha is a kormányra juthassanak, mert hiszen a mindenkori — nem a mostani — kormánynak van biztosítva az a beavatkozás, ha annak méltóztatik nevezni, hogy a főváros közgyűlésére szakszerűség szempontjából-a. kontinuitás érdekében bizonyos befolyást gyakoroljon. (Bródy Ernő: Mi ezt a befolyást a népnek akarjuk!) Majd elmondja azt maga a népnek. (Zaj. — Elnök csenget. — Bródy Ernő: A választópolgárok döntsék el!) A választópolgárság döntötte el, amikor 200 virilistát egy listával szállítottak?^ Ott álltunk és próbáltuk kihúzni^ azt a néhány kellemetlen nevet, amelyet szívből — kellemetleneknek ismertünk, ellenben nem volt módunk rá, mert az legfeljebb egypár szavazattal kevesebbet kapott és anná! dühösebb volt arra a kerületre, amely meg merte tenni azt, hogy neki esetleg kocsit kellett átküldeni, hogy megnézze, mit is csinálnak azok a rebellisek. Ez volt a helyzet S amikor ezt meg tudjuk állapítani, akkor ezt Bródy képviselőtársam sem tudja tagadni, akkor ne tessék nekünk itt műfelháborodást csinálni. (Bródy Ernő: Ugyan!) Igenis, műfelháborodás, mert most messze nincs olyan aránytalanság, mindjárt be fogom bizonyítani. Önök ebben az aránytalanságban évtizedekig boldogan éltek. (Bródy Ernő: Ugyan kérem! A középkorba tetszik visszamenni! A virilizmus középkori intézmény!) Abban éltek! Az akkori bizottságban is benn volt Bródy bizottsági tag. (Wolff Károly: Bródy is ott volt Ön nem volt a középkorban?) Azelőtt voltam bátor elmondani, hogy milyen (mostohán bántak velünk, II. kerületiekkel, az erős demokraták. Ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy kevés képviselőt küldhettünk fel a főváros parlamentjébe, hanem kidomborodott abban is, hogy akkor az a szerencsétlen kerület, amely mert « ellenzékben lenni, a világon semmiféle közművet sem kapott, úgy el voltunk hanyagolva, hogy a házak düledeztek, az utcák a legnagyobb rendetlenségben voltak. Hivatkozom az itt ülő Pogány Frigyes kedves barátomra, aki szintén ott lakott a II. kerületben és látta, hogy mi történik. Hiába mondtuk, hogy itt nem lehet már járni. Tanukra hivatkozom itt minden ilyen ügyben és minden kérdésben. A vége az volt, hogy a Szent László utat és azokat a teljesen poros és lehetetlen, kiépítetlen helyeket a VI. kerületben a leggyönyörűbben kikövezték, ellenben a szegény elhagyatott Budának a világon semmi sem jutott. Amikor visszagondolok, a városi villamos üamebevételére és a város által való átvételére, akkor mostani divatos felfogással meg kell állapítanom, hogy ez az üzem is 100%-os városi üzem volt, mert a részvények majoritása a mienk volt. Most is azt mondjuk minden olyan üzemről, amelyben miénk a majoritás, természetesen a kereskedelmi törvény által támogatva, s az igazgatóságban azt csinálhatjuk, amit akarunk. Utánanéztem azoknak a szerződéseknek is, amelyek a^ városi villamosvasuttal köttettek, és meg *kell állapítanom, hogy akkor nem vették rossznéven az akkor még hozzájuk tartozó polgármesternek, hogy a városi villamosvasútitól, mint annak elnöke igen tekintélyes összeget vegyen fel, — rendes, legitim dolog volt ez, nem kifogásolom — a polgármester azonban később elhagyta a demokratákat, és azóta a legrettenetesebb vádakkal illetik ugyanezt a polgármestert Ezzel most nem a polgármestert akartam jellemezni, csak azt, ho""v az a párt, amely ma ideáll és_ Folkusházy^Lajost és másokat a sajátmaguk által koncipiált szerződéssel akarj a sárbarántani, ugyanaz a párt a szerződésekkel akkor igen bőkezűen bánt, és bár a többség ugyancsak a városé volt, mégsem vonta le azokat a konzekvenciákat, amelyeket most Folkusházy Lajossal szemben levon. Ennek azután következményei is vannak, mert tény az, hogy ma azt olvastuk és megdöbbenéssel láttuk, hogy 17 vagy 19 olyan igazgató van ott, aki mind alpolgármesteri fizetést élvez. Honnan jön ez? Mi ez? Mi történt? Hát kérem, az történt, hogy ezeknek a legnagyobb része a városi villamosvasútnál kezdette szolgálatát és akkor kaptak olyan szerződéseket, olyan aiitomatikus előlépéseket, amelyeket mi ma csak egyesség_ mellett faraghatunk le, mert ezek szerzett jogok s a bíróság is elverné rajtunk a port. Mit tegyünk tehát? Meg van kötve a kezünk. Ezek a szerződések nem a mi időnkből datálódnak. A mi időnkből csak egy szerződés datálódik, arról sem tudtunk, arról is csak Bedő Mór tudott, mert ő szerkesztette . azt, de abban benne van, hogyha a főváros törvényhatósága szabályrendeletet hoz, amely az összes üzemekre vonatkozik, akkor e szabályrendelet alapján vissza lehet nyomni mindenféle jövedelmet arra a nívóra, amely nívón a, polgármester jövedelme van. En tehát nem ismertem a szerződést, de nem akarok kibújni semmiféle felelősség alól. Tudom azonban azt, hogy Folkusházy Lajos máris előre lemondott arról a jogáról, hogy osak akkor érvényesüljön ez a visszatáncolás, amikor a többi összes üzemek igazgatói is' visszatáncolnak. Ez egy gesztus volt Folkusházy Lajos részéről; ezért előtte kalapot kell emelni, mert erre nem lett volna köteles. Ellenben szeretném tudni, hogy mindazok, akik régi gyökérből származólag tartanak a kezükben szerződést, vájjon ugyanilyen gesztussal élnek-e vagy sem? (Jánossy Gábor: Remélhetőleg a példa hatni fog! — Viczián István: Boldogok, akik hisznek!) T. Ház! Nagy fájdalommal állapítom meg az ellenzék viselkedéséből, hogy egyenesen beszervezi a főváros nolgárságát a főváros ellen. Ezek az újságcikkek, a Képviselőházban felelőt-