Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. lenül elhangzott beszédek reprodukálása rettenetes hatással van a falura. A legborzasztóbb az, hogy nem is csak a falut destruálják ezek a szólamok és ezek a beállítások, hanem egyebet is destruálnak. Csodálatos, én egy kissé 1918 végén érzem magamat; minden alkalommal azt kell megállapítanom, hogy ezeket a nagy fizetéseket, amelyeket mi is kifogásolunk, állandóan a .rendőrlegénység fizetésével hasonlítják össze. Kérdem: mirevaló a rendőrlegénységet állandóan szembeállítani

1

? Mit jelent ez? Mit akarnak az urak, vagy nem tudom, kicsoda, amikor nem találnak más szegényembert, csak pont a rendőrlegénységet A rendőrlegénységben akarnak hangulatot, olyan elkeseredést kelteni, amely mindenütt lehet, csak a rendőrlegénységnél ne legyen. Ezek azok a közbiztonsági szempontok, ezek azok a nemzeti szempontok, amelyeket soha, de soha eliminálni nem szabad, akár a Képviselőházban vagyok, akár másutt vagyok. Mert veszedelmesnek tartom, hogy egy rakéta kedvéért megint a rendőrlegénységet állítsák oda. Van szegény ember Magyarországon elég, van hivatkozni való elég, ellenben tendenciát kell látnom abban, amikor mindig a rendőrlegénységet állítják oda. (Barabás Samu: Lehet a néptanítókra hivatkozni! — Bródy Ernő: Lehet a kereskedőkre, lehet az iparosokra, lehet v lateinerekre hivatkozni! Ma minden társadalmi osztálynak van elég baja! — Rothenstein Mór: Csak Kozma Jenőre nem lehet hivatkozni! — Zaj.) Azt látom, hogy pillanatnyi szónoki babé rokért a gyűlölet tüzéből méltóztatnak tűzálló Phönix-madárként kijutni akarni. Ez pedig, Bródy képviselőtársam, nem megy. Nem megy a város érdekében, nem megy az autonómia érdekében, amely autonómiát, méltóztatik tudni, mindnyájan féltve óvunk és védünk. Az ellenzék, mikor ezt a törvényjavaslatot ilyenmódon aposztrofálja, (Rothenstein Mór: Ellenzék! Ez fáj!) akkor úgy néz ki (Rothenstein Mór: Miért nem megy ellenzékbe? — Zaj.) — t, képviselőtársam, elmondom itt a kritikámat , a javaslattal szemben, ha meg tetszik engedni és be tetszik várni — mint az a fuldokló ember, aki kiabál, hogy mentsék meg, és amikor a kötelet odadobják, nem kap utána, mert ő csak kiabálni akart. (Derültség.) Ez az érzésem, amikor ezeket a beszédeket, ezeket a nem ide, hanem kifelé irányított beszédeket hallom. A törvényalkotásnak a szükségessége evidens. Az alaphiba az, hogy a mostan életben lévő 1872-es törvény biedermeyer-törvény és az 1872-es közigazgatás alapján nem lehet az 1930-as életet kormányozni. Itt tehát meg kell állapítanunk, hogy óriási nagy eltolódás történt az egész vonmlon. 1872-ben a fővárosnak, azt hiszem, vízvezetéke sem volt, tehát egyetlen közüzeme sem, ma pedig a virágzó közüzemek légiója áll itt, részben helyesen, mert nem magántevékenységbe valók, részben talán nem helyesen, mert konkurrenciát csinálnak a magántevékenységnek, amit magunk sem helyeslünk és ezért azokat az üzemeket, amelyek konkurrenciát csinálnak a magángazdaságnak, leépíteni készek vagyunk, hajlandók vagyunk és akarjuk. A mai élet, az 1930-as élet nem dirigálható az 1872-es törvény alapján. így tehát visszatérek azokra a pártközi konferenciákra, amelyeket adott esetben mindig Össze szoktak hívni, és meg kell állapítanom, — az ellenzék iránt is elismeréssel vagyok ezért — hogy azokon a pártközi konferenciákon, amelyek a törvény hiányait, hézagait, a törvénynek lassúságát vannak hivatva pótolni, az ellenzékkel együtt mindig megtaláltuk a módját annak, hogy a város érmése 1930 február 13-án, csütörtökön. 83 dèkeit képviseljük. Kérdeni azonban, hogy abban a hangulatban, amikor kijelenti egy illusztris ellenzéki vezér, hogy többet nem akar eljönni a pártközi konferenciákra, nincs-e szükség arra, hogy törvényes módon szabályoztassék az, ami eddig csak jóindulatú konszenzus alapján volt szabályozható? Meg kell állapítanom, hogy nincs törvényhatósági autonómia. Sajnálattal azt kell mondanom, be kell vallanom és a legutóbbi tapasztala tok alapján még inkább mondhatom, hogy van egy tanácsi autonómia, amely tanácsi autonómia áttörhetetlen. Ez a tanácsi autonómia zártan tanácskozik. A mi hatáskörünk kizárólag a véleményezés hatásköre, hiszen a bizottságokban is mi csak indítványokat teszünk, véleményezünk, határozatot elfogadunk, vagy el nem fogadunk, azután a tanács vagy magáévá teszi ezt, vagy nem, Ha közgyűlés elé kerül a tárgy — és nem minden tárgy kerül közgyűlés elé — akkor ott még dönthetünk, de a véghezvitel megint a tanács hatáskörébe tartozik. Ez a tanácsi hatáskör pedig a tapasztalatok szerint egy^ nebántsvirág, nem szabad hozzányúlni. Csodálatos érzékenységgel kezelik ezt a tanácsi autonómiát, mert azt mondhatnám, hogyha egy tanácsnok oda bemegy és beviszi saját témáját, amelyet a saját bizottságának meghallgatása vagy meg nem hallgatása alapján kíván elintézni, akkor az ellenvéleménv ott — már kollegialitásból is — kevésbbé érvényesül, de kevésbbé érvényesül a szakszerűség hí iából is, mert hiszen, ha egy tanácsnok egy ügyet elintéz vagy elintézhetni vél és ő a szakértő, akkor a többi tanácsnok a dolog természete szerint nem arrogálhatja magának azt, hogy ő pedig nagyobb szakértő. Miután pedig ma a fővárosnál az egész közigazgatásnak, az egész tanácsi hatáskörnek, az egész törvényhatósági hatáskörnek csak 20 százaléka közigazgatási kérdés, körülbelül 80 százaléka pedig üzemi kérdés, s így a mi nagyobb jövedelmeink mind az üzemekből és nem a közigazgatásból származnak, azt kell mondanom, hogy az üzemek a tanács kizárólagos hatáskörében lévén, a tanács és a tanácsnokok ma teljhatalmú urak a városházán. ' Annyira teljhatalmú urak, hogy — amint méltóztatik látni — mi ketten Wolff Károllyal, akik a többséget kormányozzuk — amint azt Bródy kedves képviselőtársam mondja — mi ketten sem tudunk a tanácsi hatáskörrel szemben érvényesülni, mert például most ismertük meg ezeket a bizonyos szerződéseket. Mi intézkedtünk, kiadtunk egy direktívát ezelőtt három esztendővel, hogy legyenek a fizetések besorozva, és senkinek se lehessen* nagyobb fizetése, mint a város első polgárának, a polgármesternek. Azt mondottuk, hogy vannak azután más kisebb üzemek, ahol alpolgármesteri fizetés jár, azután vannak kis üzemek, ahol maximálisan tanácsnoki r fizetés jár. Mi ezt a direktivát meghoztuk, a végrehajtást azonban ne méltóztassék tőlünk kérni, mert hiszen nem mehetünk végig 80 üzemnek minden könyvén és nem állapíthatjuk meg, hogy mi történik az egyes üzemekben. Hiszen erre a felügyeletre még a minisztérium.sem vállakozhatik. A minisztérium városi osztályában összesen hat ember van, ez a hat ember azonban Miskolctól Győrig és Szegedtől Pécsig minden város ügyeit köteles intézni. Mi jut akkor Budapest fővárosra? Már pedig rapszodikus vizsgálat, hogy odamennek s egy lapot felütnek és csinálnak stichpróbákat, az nem vizsgálat. Ebből állnak elő azok a csökevények^ amely csökevényeket azután Bródy Ernő képviselőtársam és a társai olyan szép bokrétában sora-