Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. bizottsági tag, de a dolgozók pártjához tartozik, és hallottam híreket, hogy ott nehézségek voltak, de a végén, úgy tudom, a kisiparosok mind megkapták a taxijukat, minden pénzhozzájárulás nélküL Ebből' vádat kovácsolni, ideállni az egységespárt elé és azt mondani, hogy Kozma Jenő pártja pedig ilyen dolgokat csinál, ezt nem lehet még a parlamenti immunitás köpenye alatt sem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A t. ellenzék tagjai Öt esztendeje ülnek benn a Beszkárt. igazgatóságában. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy abban a bizottságban, amely a szerződéseket készítette, az én pártomnak egyetlen tagja sem ült bent, mert tagjai voltak Platthy György, Kandó Kálmán és Bedő Mór, aki utóbbi a szerkesztést végezte. Ha tehát valakinek kellett volna tudnia arról a szerződésről, a szerződésnek ilyen módon való — nem mondom visszaéléseiről — túlzásairól, akkor elsősorban a demokratapártnak kellett volna, mert annak Bedő Mórtól tudnia kellett volna, hogy mi történik a Beszkárt-nál. Tény az, hogy a legutóbbi időben mi az összes üzemekre kiterjedően a legszigorúbb vizsgálatot tartjuk. Nincs szükségünk sem miniszteri segítségre, sem főpolgármesteri segítségre. Bródy Ernő képviselőtársamra hivatkozom, hogy megtaláljuk és megtaláltuk magunk az orvoslás módját, és minthogy máskor mindig szívesen hivatkoznak a többségi pártra, méltóztassék most is koncedálni, hogy a kisebbség ezt a többségi párt hozzájárulása nélkül megcsinálni nem tudta volna. Ugyebár? Ha tehát mi most napról-napra tárgyaljuk ezeket a dolgokat, és utasítottuk a polgármestert, hogy szerezzen be nekünk minden adatot, és mi ezt többségileg elintézzük, akkor méltóztassék minket is honorálni abban a tekintetben, hogy a többségi párt is megtette a maga kötelességét, sőt csak a többségi párt tette meg a maga kötelességét, mert ha fordítva tetszik odaállítani, akkor azt méltóztatik mondani, hogy a többségi párttal szemben önök vannak többségben. Ezt az érvényesülési kívánságot és lehetőséget, sajnos, állandóan tapasztaljuk. Nagyon szépen működtek ezek a pártközi bizottságok, de mint mondottam, titokban, bizalmasan, zárt falak között. Es mi történik

1

? Amikor mi irtjuk a gyomot és keressük a megoldásokat, akkor jön az új rakéta, a közigazgatási bíróságnak már elmondott kritikám szerinti ítélete alapján, és erre felbuzdulva, újabb rendkívüli közgyűlést kértek a Beszkárt ügyeinek tárgyalására. Kérdem már most: komoly dolog-e az, hogy amikor összeülünk nártközi konferenciára, amikor a pártközi konferencia komolyan tárgyal és adatokat szerez be s ezért nem tárgyal- ; ható a kérdés esetleg mindennap, ugyanakkor [ rendkívüli közgyűléssel jönnek megint? Bródy bizottsági tag úr, ez nem egyéb, mint a választóknak szándékos félrevezetése; ez nem egyéb, ' mint hogy az urak már ma az új törvény alapján megtartandó választásra dolgoznak. Ez egy választási agitáció! (Bródy Ernő: Mi mindig a nép érdekében dolgozunk!) Mi a nép érdekében csendesen dolgozunk, uram! (Bródy Ernő: Mi a választás alatt is és után is. mindig a nép í érdekében dolgozunk! — Jttr. Podmaniczky Endre: Ez választási trükk! — Bródy Ernő: Mi az a trükk? Magyarázza meg! — Jánossy Gábor: Magyarul: fegyver!) Mélyen t. bizottsági tag úr és képviselőtársain, mi is dolgozunk, azonban nem rakétákkal, hanem komolyan és érdemlegesen. Méltóztatott az előbb hallani Wolff Károly képviselőtárilése 1930 február 13-án, csütörtökön. 81 samnak személyes kérdésben történt felszólalását, amikor elmondotta, hogy mi az a Barosstaxi, és miért volt ajánlatos a taxirendszámokat egy nagy vállalatnak adni. Nem Wolff Károly adta és nem én adtam a Baross-taxikat, hanem a tekintetes tanács, amely — amint méltóztatik tudni -ma az egész autonómiát abszorbeálja. Mert csak beszéd az, hogy a fővárosnak autonómiája van. Nincs. Mi, — amint méltóztatik látni — nem tekinthetünk bele az ügyek mélyébe, mert van egy tanácsi autonómia, amely bezárja az ajtót, és mi azon túl nem léphetünk és nem vállalhatjuk azt a felelősséget, amelyet ránk tolni szeretnének. (Jánossy Gábor: A tanács felelősségre vonható a közgyűlésen!) Majd erre külön válaszolok, t. képviselőtársam. (Bródy Ernő: Mi bizalmatlansági indítványt terjesztettünk elő a tanáccsal szemben!) A bizalmatlan-sági indítványokkal úgy áll a dolog, hogy mindig ad hoc jönnek egy-egy esetben, és akkor a tekintetes tanácsnak mindig meg van a módja, hogy ezek ellen védekezzék. Ha a jobb oldal akar bizalmatlansági indítványt beadni ellene, akkor a baloldal és egyes jóindulatú urak védik meg

% ha pedig a baloldal akar beadni bizalmatlansági indítványt ellene, akkor mások védik meg. Bizalmatlansági indítványokkal nem lehet eredményeket elérni. Itt rendes törvényes intézkedésre van szükség, a tanács eltörlésére, mert azt a felelőtlenséget, amelyet a tanács állandóan gyakorol, felelősség formájában átvenni hajlandók nem vagyunk. Amikor így az ellenzékkel kell foglalkoznom, akkor egy kicsit vissza kell tekintenem a múltba is. Nézzük, hogy akkor, amikor a demokratapárt volt többségben, mi volt a helyzet. (Bródy Ernő: Soha sem volt többségben!) Tisztelettel kérem, méltóztassék nagynevű vezérének idejére visszaemlékezni (Bródy Ernő: Nem volt többségben!), amikor Vázsonyi Vilmos teljhatalmú diktátor, (Zaj a szélsőbaloldalon. —• Felkiáltások a jobboldalon: Igenis diktátor volt.) teljhatalmú úr volt a városházán. Ez olyan köztudat, hogy külön indokolnoim és bizonyítanom talán mégsem szükséges. (Bartbos Andor: Számszerűleg nem, de a valóságban ő volt a vezető! — Bródy Ernő: Erkölcsi súlyával, puritán egyéniségével! — Egy hang a jobboldalon: Az történt, amit ő akart! — Elnök csenget.) Akkor még megvolt a virilizmus intézménye. Nézzük csak meg, hogy a virilisták számát milyen módon osztották szét a kerületek között. Mert hiszen akkor is voltak kerületek, akkor is volt lakosság, akkor is azt mondhatta az ember, hogy itt aránytalanság van, itt arányosítani kell, stb. Négyszáz bizottsági tagból kétszáz, a fele volt virilista. A felét pedig úgy választották, hogy nem egy-egy kerület választott, ahol érvényesülhetett volna valakinek a tekintélye, vagy kiválósága. Akkor az egész főváros egy listára szavazott. Ezeket tehát egész Budapest választotta. Ha tehát egy kerületben, mondjuk, egy kiváló virilistát be akartak volna hozni, ez lehetetlenség volt, mert a többi kilenc kerület ellene szavazott és soha, de soha nem történt meg az, hogy a virilista listán a legkisebb változtatás keresztülment volna. Ez a virilistalista erősen felülmúlja azokat a korrektívumokm, amelyek miatt méltóztatott itt folytonosan siránkozni, hogy itt vannak a kinevezettek, itt vannak a szakszerűségek képviselői, itt lesznek az örököstagok. Rettenetes, borzasztó! Annakidején a törvényhatósági bizottság fele olyan virilista volt, akiknek kinevezése, behelyezése egyedül és kizárólag Vázso-