Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

80 Az országgyűlés képviselőházának azonban engem meggyőzne ez az ítélet, amikor magát a törvényalkotót nem győzte meg ez az érvelés, ez más kérdés. Ha mi nem akartuk volna, hogy a közigaz­gatási bíróság döntése nöjiön, akkor a panaszt leszavaztuk volna, hiszen méltóztatik tudni Bródy t. képviselőtársam, hogy mi, többségben lévén, leszavazhattuk volna a panaszt, ezt azon­ban nem tettük, hanem azt mondottuk, hogy a kérdés eldöntését lojálisán a bíróság döntésére bízzuk, és most itt a mi előkelő gesztusunkat, lojalitásunkat nem szabad félremagyarázni és legalább is nem lehet a szemünkre vetni, mert ez által az urak nem lettek kizárólagos ügy­rend- és törvénymagyarázók. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) En elmondot­tam, hogy milyen alapon jött létre a szabály­rendelet, elmondottam, hogy egy miniszter akadt, aki úgy értelmezte az ügyrendet, mint a t. baloldal, de^ három miniszter volt ellenkező véleményen, s én magam az ellenkező vélemény­hez csatlakoztam, viszont azonban szabadj fo­lyást engedtem a panasznak. Ez volt a tény­állás. Amint mondottam, ország-világ szeme ide­figyel és azt nézi, hogy mit csinálunk mi tulaj­donképpen a városházán, az ellenzék pedig ugyanakkor a városházi uralom ellen indul, amikor a világon minden gestioban éppen úgy benne van, mint mi. (Bródy Ernő: De mindig leszavaznak bennünket! Most is leszavaztak ben­nünket! — Elnök csenget.) En mindent elmon­dok, t. képviselőtársam, semmi sem marad el. (Bródy Ernő: Nem megyek el többé pártközi konferenciára! — Elnök csenget. — Viczián István: Kiabálással nem lehet ezt elintézni!) Erre is fogok válaszolni. Ez is érdekes, pedig én éppen azt akartam Bródy bizottsági tagtársam­nak és képviselőtársamnak elmondani, hogy milyen szépen tudunk mi pártközileg — akkor, amikor a nyilvánosság ki van zárva — együtt­működni mindannyian a főváros érdekében, a főváros javára (Űgv van! Ügy van! jobb felől és a középen.) és úgy emlékszem, hogy a legutóbbi pártkonferenciákon is mindig egyhangú véle­ményen voltunk. En tehát nem értem ezt a fel­háborodást Ha egyhangú volt a vélemény, ak­kor... (Bródy Ernő: A felirati javaslatban nem volt egyhangú a vélemény ! Micsoda beszéd ez?!) Egyhangú volt a vélemény, amikor Bedő Mórnak, — aki kiváló kereskedelmi jogász — az asszisztenciája mellett és az ő fogalmazásában, egyébként Platthy György és úgy gondolom Kandó Kálmán jelenlétében szövegezték meg Folkusházy szerződését, tehát az önök legéle­sebb exponense jelenlétében ; és méltóztatnak em­lékezni arra, hogy boldogult Bedő Mór volt a városházán az a politikus, aki mindenhez hoz­zászólt és a legélesebb karddal hadakozott a vá­rosházán. Ha tehát ugyanez a Bedő Mór, aki kereskedelmi jogász volt és állandóan csinált ilyen szerződéseket, és aki, — mint méltóztatik Bródy Ernő képviselőtársamnak is tudni — Fol­kusházynak a legnagyobb ellensége volt és szinte kiirtotta volna Folkusházyt a világból, — szignál egy szerződést, akkor én nem lehetek pápább a pápánál. ' En azonban ezt a vádat nem hoztam volna ide, hiszen mindannyian benne vagyunk, mind­annyian csak most fedeztük fel az anomáliát (Bródy Ernő: En nem írtam alá!) és segítünk rajta és most jön az érdekes: egyhangúan se­gítünk rajta, mert tegnap is egy pártközi kon­ferencián ültünk együtt, ahol minden egyes városi kérdésben nyugodtan és a város érdeké­ben meg tudtunk egyezni. En tehát mondom és megállapítom, hogy ab­3. ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. ban a pillanatban, amikor csak a zöld asztal mellett ülünk egymás között és komolyan fon­toljuk meg a város kérdéseit, akkor mindig egyhangúságban vagyunk. Abban a pillanatban azonban, amikor a nyilvánosság elé megyünk, (Bródy Ernő: Amikor a politikai jogegyenlőség­ről van szó!) abban a pillanatban ők a privile­gizált hazafiak s akkor nem lehet másnak meg­élni, akkor mindenki bűnös, bármit tesz és csak azok járnak el helyesen, akik ilyen vádakat ide­hoznak. Az ellenzék a legerősebb támogatója a kor­mány netaláni autonómiaelLenes politikájának és meg is értem a kormányt, ha be akar látni abba, hogy mi történik a városházán, mert hi­szen az ellenzék részéről a vádaknak egész soro­zatát hozzák fel felelőtlenül itt a Házban és ha az emlbér véletlenül nem nézi meg a naplót, ak­kor a vádak elhangzottat és sokan vannak, akik csak a vádakat hallották, de a cáfolatot már nem figyelik, pedig ez ellen valamiképpen mégis védekezni kell. Az ellenzék Budapestet úgy állítja oda, mint a régi bűnös Budapestet, amely az egész orszá­got megfertőzte, amelyeknek a szerencsétlensé­gátma is mindannyianérezzük. Meggyőződésünk az, hogyha innen Budapestről inficláltan nem menteik volna szét a mi csapataink, ha oda ál­lott volna az a déli hadsereg a Száva partjára, ha nem destruálták volna a mi csapatainkat, akkor ma nem beszélnénk Trianonról, nem be­szélnénk Csonka-Magyarországról. {Ügy van! jobb felől és a középen. — Jánossy Gábor: Igaza van!) Meggyőződésem, hogy ez a régi bűnös Budapest már eltűnt, ina már nem beszélhetünk arról a bűnös Budapestről. Igen szerettem volna látni Bródy bizottsági tagtársamat és képviselő­társamat, úgyhogy ő is Budapest érdekében, az autonómia érdekében állapítja ezt meg és azt mondja, hogy igenis, mi tudunk együtt működni az autonómiában, és nem azt vágja ide, hogy többé nem jön el pártközi konferenciára. (Bródy Ernő: Nem is megyek el többé!) En azt látom, hogy az ellenzék elveszti a fe­jét. (Jánossy Gábor: Majd megtalálja!) Az el­lenzék éppen úgy viseli magát ennél a törvény­javaslatnál, — pedig mindnyájunknak érdeké­ben állana, hogy az autonómiát védjük — mint a dürgő kakas: nem lát maga körül semmit, csak azt a rakétát, amelyet pillanatnyilag ellob­bantott, és amely egy kicsit világít, azután le­esik a földre — és a lényeg, — az semimi. A de­mokratapárt akkor, amikor ezt a Flokusházy­féle szerződést támadja — én sem védem, nehogy félre méltóztassék érteni szavaimat — tulajdon­képpen saját legkiválóbb hívét tagadja meg, Bedő Mórt. Idejön tegnap Fábián képviselőtár­sunk és elmondja egy sorozatát a visszaélések­nek, úgy állítva be a dolgot, mintha a kormány­nak lenne a városházán pártja, — pedig nincs, imajd ezt is 'ki fogom fejteni — azután a kor­mánynak ez a városházi pártja, nem tudom, milyen függvényben valami 3000 pengőkért autótaxi-rendszámokhoz juttatott volna embere­ket. Képviselőtársam tehát visszaélésekről be­szélt. Fábián képviselőtársamnak ezt a vádját, amely a pártot illeti, határozottan és kifejezet­ten visszautasítom. Semmiféle pénzekért, sem­miféle taxi-rendszámokat a mi pártunk nem árult, és a mi pártunkhoz pénzaj aulátokkal senki sem jött. Méltóztatott hivatkozni valami Kékosz­féle szerződésre. A Kékosz egy egészen külön, kisiparosokból álló egyesület, amelynek vezető­ségéhez és egész konstrukciójához, nekünk, a pártnak a világon semmi köze sincs. En a Kékosz. vezetőségében csak utólag is­mertem meg Latinak vezetőt vagy elnököt, aki

Next

/
Oldalképek
Tartalom