Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

62 Az országgyűlés képviselőházának t tézkedések s a belügyminiszter úr akkor azt jelentette ki, hogy a lépések meg fognak tétetni. Szeretném, ha ezek a kérdések bizonyos megoldás alá kerülnének, ezért szükségesnek láttam, hogy a törvényhozás és a kormány figyelmét ezekre az árvákra, akik a mii nemzeti szerencsétlenségünknek és csapásainknak egyik legsujtottabb áldozatai s ezeknek vagyonára felhívjam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr interpellációjára a kormány nevében vagyok bátor a választ megadni. Előrebocsátom, hogy a felvetett kérdés semmiféle vonatkozásiban nincs és nem is hozható a hágai tárgyalásokkal, amennyiben az árvaügyek intézése külön nemzetközi megállapodások útján rendeztetett, rendeztetik és jön még a jövőben is rendezés alá. Ausztriával, Csehszlovákiával és Jugoszláviával nemzetközi egyezményünk megvan. Ausztriával le is bonyolíttatott, Cseh-Szlovákiában nehézség merült fel, azonban nem mii vagyunk az okai, hogy végleges lebonyolítás még nem volt eszközölhető. Az SHS. állammal pedig most van folyamatban a lebonyolítás és rövid időn belül le is fognak foonyolíttatni ezek az árvakérdések^ a kiskorúaknak és gyámoltaknak gyámpénztárilag kezelt pénzét illetőleg. (Hegymegi Kiss Pál: Romániával mi van?) Romániával eddig még nem sikerült a tárgyalásokat fel sem venni, maga Románia az, amely elzárkózik. Részünkről nincs semmi akadálya és nehézsége annak, hogy Romániával is, mint a többi szomszéd állammal, a tárgyalásokat hasonló célból felvegyük. Ami már most magát a kérdést illeti, hogy mit tett ebben a tekintetben a kormány, utalok az 1928:XII. te. 6. Vára, amely szerint a pénzösszeg átértékeléséből a törvényhatósági, városi és községi gyámpénztári kezelésen alapuló pénztárak ki vannak zárva. E tekintetben tehát a törvényhozás már 1928-ban a XII. tcikkben intézkedett (Hegymegi Kiss Pál: Rosszul intézkedett!) és ugyanennek a törvénynek 8. §-a kimondja, hogy a háborús magyar államadóssági kötvények átértékelésének kérdésében a törvényhozás az 1921:

XXXIII. tcikkel becikkelyezett békeszerződésen alakuló kötelezettségeknek megszűnése után fog határozni. Ezek a rendelkezések állanak fenn úgy a készpénzben, mind pedig hadlkölcsönöikben és értékpapírokban gyámpénztárilag kezelt vagyonokat illetőleg. Ezzel szemben megtette a törvényhozás az 1928. évi XXXIII. teikk alapján, amelyre igen tisztelt képviselőtársam is hivatkozott, hogy a karitatív jellegűen felajánlott, e címen a törvényhozás által megszavazott és e kérdések rendezésére szolgáló hatmillióból egymilliónyi összeg bocsáttatik a belügyi tárca rendelkezésére, a kiskorúak és gyámoltak tulajdonában volt hadikolcsönök alapján való e karitatív jótékonykodás eszközlésére. Részemről ezzel a kérdéssel igen nagy szeretettel foglalkoztam, és odatörekszem, hogy legalább az adott viszonyok között ezt használjuk ki oly messzemenő formában és alakban, hogy legalább a kiskorúakon a hadikölcsöneik révén esett károsodásuk folytán bizonyos vonatkozásokban segítsünk és segélyükre mehessünk. Ha 10 éven át sikerül a belügyi kormányzatnak ezt az egymillió összeget megkapni, akkor a hirdetményeink utján széles körben köztudomásra jutott feltételek mellett és alapján az összeírás eszközöltetvén, kerekszámban körülbelül 50 millió aranykorona értékű az a hadiköl*52. ülése ,19$0 február 12-én, szerdán. csőn, amely a kiskorúaknak és gyámoltaknak birtokában volt abban az időben, amelyet mi olyanul állapítottunk meg, mint amely a karitatív elbírálás szempontjából döntőleg szerepelhet. Ezt a dátumot 1918. évi október 31-ében állapítottuk meg, az ez jdő előtt szerzett és legalább ez ideig gyámpénztári kezelésben volt hadikölcsönökre vonatkozólag. Azt hiszem, ha nem is részletesen, de mégis tájékoztattam már a t. Házat arról, hogy milyen formába öntve és milyen szisztémával kívántam ezt a karitatív intézkedést az életbe belevinni. Feltételezve, hogy 10 éven keresztül kapja a belügyi tárca ezt az egymillió pengőt, az 50-től 5000 koronáig terjedő címleteket 16%-ban tudja segélyezni, az 5050-től 20.000-ig 12 és ^%-ban, a 20.050-től 50.000-ig 15%-ban, az 50.050-től 100.00-ig 14 és H%-ban és így tovább, míg maximálisan — mert a legnagyobb jegyzés egymillió — 850.000-től egymillió koronáig 12%-ban. A hadiárvákat, a hadiözvegyeket és hadirokkantakat, valamint azokat a hadviselt folyamodókat, akik hadifogságot szenvedtek, vagy hadi kitüntetésben részesültek, kereseti és jövedelmi viszonyaikhoz mérten 3—4—5%-os hadipótlékban részesítem. Ennek a támogatásnak arányszáma 12 és 21% között váltakozik. Nem akarom tovább részletezni ezt a kérdést, mert azt hiszem, ebből is méltóztatnak látni, hogy ez a segélyezés meglehetősen nagymérvű. Azoknak, akik időközben nagykorúvá váltak, az ilyen segélyezést azonnal igyekezünk megadni, amint ez a pénzösszegeknek befolyásával lehetségessé válik, a többieknek pedig nagykorúságuknak elérésekor, gondnokságuk megszűntével adjuk ezt meg és az összegeket nagy általánosságban addig is a gyámpénztárban kezeljük s ezek után 5% kamatot is megtérítünk. Ebben kívántam a magam részéről vázolni azt, ami ezen a téren eddig történt. Ezekből is méltóztassanak azt a következtetést levonni, hogy ami lehetséges, amit megtehetünk ezen a téren az árvavagyonok megmentésére, annak bennem mindig meleg szószólóját méltóztatnak találni; hasonlóképpen azokban a kérdésekben is, amelyeket t. képviselőtársam felvetett, amelyek csak szórványosan jelentkeztek az adott súlyos viszonyok között. Ha lehetőség és mód nyílik arra, hogy egyes ilyen esetekben az illetőknek segítségére lehetünk szintén ilyen karitatív alapon, a legnagyobb készséggel állunk rendelkezésre, ha az illető anyagi eszközök ebben a tekintetben rendelkezésre fognak állni. Lehetséges, hogy 10 éven belül itt bizonyos megtakarítások állnak elő s ezekkel az összegekkel lehetőség és mód fog adódni arra, hogy az ilyen kisebb károsultaknak is mindig ilyen módon, nem valorizációs alapon, hanem karitatív alapon jöjjünk segítségükre nehéz helyzetükben. Ezeket kívántam az interpellációra válaszként megadni. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobb felől) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával élhet. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Előre is hangsúlyoztam, hogy az én interpellációm voltaképpen informatív jellegű interpelláció, amenynyiben tudni akartam, hogy a kormányzat milyen intézkedéseket tett eddig az árvák érdekében. Azokat, amiket a miniszter úr mondott, a magam részéről tudomásul veszem, meg kell azonban állapítanom azt, hogy ez az árva-kérdés ezekkel még nincs rendezve (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és itt a rendezésnek, a megoldásnak szükségessége terén feltétlenül tovább kell menni. Ezt feltétlenül a mi-