Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

58 Àz országgyűlés képviselőházának 3Ő2. ülése 1930 február 12-én, szerdául. Magyarországon van « téren panasz, hanem az egész világon. Ma az egész filmszakma nem tad még megfelelően elhelyezkedni, mert nincsen tisztában azzal, hogy maga a hangosfilm mit jelent az egész filmpiacon. En az elsők egyike voltam azok között, akik szembehelyezkedtek azokkal, akik le akarták kicsinyelni a hangosfilmet azzal, hogy ezzel nem is érdemes foglalkozni. Meg is indult egy lehetetlen akció a filmesek és mozisok közt, amely arra irányult, hogy ne engedjenek be hangosfilm-leadó készüléket, csak a folyó év derekán, és megtörtént az, hogy aki a leglelkesebb híve volt ennek, az első volt, aki a hangos filmet behozta. Ebből méltóztatnak látni, hogy ezekben a kérdésekben ma még egészen kialakult vélemény nincsen. Az én véleményem szerint, ha filmet akarunk gyártani, meg kell teremtenünk a lehetőségiét annak is, hogy Magyarországon hangosfilm is legyen gyártható. Már kísérletek is^ történtek ebben az irányban s ezen a téren már ma sok haladás is van, mert a régi laboratóriumok és a régi atelierek is átalakíthatók nem nagy költségekkel ilyen filmgyárak részére. Mi volt a mi első elgondolásunk? Itt kapcsolódom bele a Fővárosi Paedagogiai Filmgyár kérdésébe. Amikor a hangosfilm gyártásának gondolata a filmipar keretében felvetődött, tudomásunk volt arról, hogy a székesfővárosnak van egy filmgyára, amely modernül van felszerelve, megfelelő helyiségekkel bír és hogy ennek jövedelmezősége és anyagi helyzete nem olyan, hogy a főváros ezt az üzemét esetleg továbbra is fenn akarná tartani. Ekkor tett a Filmipari Alap a székesfőváros tanácsának egy ajánlatot arra, hogy hajlandó volna a maga Hunnia-gyárával fuzionálni a székesfőváros tulajdonában és kezelésében lévő Paedagogiai Filmgyárral. Amikor az első tárgyalások megindultak, azt a kifogást emelték, hogy amennyiben nem fele-fele alapon gondolta el a mi elaborátumunk ezt a lehetőséget, a székesfőváros csak olyan fúzióba, olyan részvénytársaság megalkotásába mehet bele, ahol a két fél pari alapon — apporttal járul hozzá a részvénytőkéhez. A magunk részéről ez elé nem gördítettünk nehézséget; a székesfőváros ezirányú válaszát én várom, mert már több mint féléve, hogy erre vonatkozólag ajánlatunkat megtettük; sajnos, még máig sem kaptam erre választ. Az én felfogásom az, a nélkül, hogy prejudikálni akarnék ebben a kérdésben — hogy maga a székesfőváros is jól járt volna és jól járna ezzel a fúzióval maga a Hunnia-gyár is, legelsősorban pedig a közérdeket képviselő magyar filmgyártás járna legjobban. (Rassay Károly: A dánok sem csinálnak, a svédek sem csinálnak beszélőfilmeket! Nem lehet nyolcmillió embernek!) A nyelvkérdés ma már nem probléma a hangos gyártásnál!! Most akarok rátérni még arra, hogy ez nem jelent olyan nagy Összeget. Ha hangosfilmet akarunk gyártani, ma már a Hunnia-gyárnak nincs feltétlenül szüksége a székesfőváros pedagógiai filmgyárára. (Rassay Károly: Akkor csinálja magánvállalat!) Ezt prédikáljuk mi is, de magánvállalat nem csinálja, úgylátszik nem olyan jó üzlet. A magyar filmgyártás szempontjából azonban szükséges, hogy hóna alá nyúljunk és segítsük. (Rassay Károly: Majd öt év múlva, ha más problémánk nem lesz, miniszter úr! Most más problémák vannak!) De kérem, ez a kérdés felvetődött! Én nem tehetek arról, hogy képviselőtársamnak egyik társa idehozta ezt a kérdést! En kénytelen vagvok erre válaszolni, mert a sajtóban is állandó támadásoknak vagyok kitéve. Ha képviselőtársamat ez nem érdekli és más fontosabb kérdéseket talál, abszolúte ne érezze magát feszélyezve, s ne méltóztassék ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, de ne méltóztassék nekem lehetetlenné tenni, hogy erre az egyik képviselőtársunk által felvetett kérdésre, amint az illendőség is megkívánja, válaszomat meg is adjam. Amint megelőzőleg is említettem, a régi laboratóriumok, a régi stúdiók és a régi lámpák csekély módosítással felhasználhatók hangosfilmek felvételére is. En mindezek ellenére nem vontam vissza és nem is vonom vissza a székesfővárosnak tett ajánlatunkat, hanem megvárom, milyen választ kapok a több mint félévvel ezelőtt tett ilyen ajánlatunkra. Kijelentem azonban, hogy az, amikor a lapokban szintén szellőztettek, hogy mi itt személyileg preokkupálva vagyunk és hogy éppen a magam részére kívánom az elnökséget olyan horribilis Összegű tiszteletdíjakkal amilyenek egy magyarországi vállalatnál sincsenek, nagy tájékozatlanság ezekben a dolgokban. Hiszen egy 2,400.000 pengős alaptőkével rendelkező ilyen részvénytársaságnál az elnöknek olyan horribilis összegű díjazása, amely minden fantáziát felülmúl, lehetetlen. Különben is kijelentem, hogy én sohasem leszek ennek a részvénytársaságnak elnöke; remélem, ebben meg méltóztatnak nyugodni. Az én etikai érzékem egeszén más ezekben a kérdésekben. (Pakots József: Ki kérdezte ezt? Senki sem beszélt róla!) A képviselő úr igen ártatlan tud lenni ebben, de méltóztassék a lapokat elolvasni. (Pakots József: De hát én vaeyok a felelős, ha Önről ezt állítják?) Felelősségre vontam én a képviselő urat?, (Pakots József: De nekem válaszol most, kérem!) M'ásnak is válaszolok; én az egész anyagot feltárom itt, mert ez az egyetlen alkalom kinálkozik^ arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt ezt a kérdést tisztázzam, a képviselő úr tévedéseivel és a rosszul informált sajtó tévedéseivel szemben. Azt hiszem, ezt nem méltóztatik rossz néven venni. (Pakots József: Azt hiszem, végül a miniszter úr fog tévedni legj óbban ! ) A képviselő úr az alap megszűntetését kéri. Bővebben akartam volna a Házat tájékoztatni, de tekintettel arra, hogy annyi interpelláció van és hogy az idő máris előrehaladott, csak röviden foglalkozom ezzel a kérdéssel. Ne méltóztassék azt hinni, igen t. Képviselőház, hogy azok az urak, akik mint hivatalnokok ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak, nem elsőrangú szakemberek. Ezek az urak bejárták az egész világot. (Pakots József: Tanulmányokat folytattak!) Igen, tanulmányutakat tettek, mert kellett tenniök, mert olyan ügyekkel foglalkoznak, amelyeknél szükséges, hogy megadassék a mód arra. hogy a maguk szakképzettségét kifejleszthessék. Ezek összeköttetésben vannak az egész világ filmszakértőivel és ők tárgyalnak ezekben a kérdésekben, ne méltóztassék tehát tőlük megtagadni 'azt, hogy azért, mivel tisztviselők, eo ipso nem értenek ezekhez a kérdésekhez. Vannak olyan kivételek is, hogy vannak tisztviselők, akik azokkal '' az ügyekkel, amelyek rájuk bízatnak, szakszerűleg is tudnak foglalkozni és nem mint hivatalnokok és nem is mint bürokraták foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, hanem szakszerűen, minden bürokrácia nélkül. Már most az igen t. interpelláló képviselő úr tőlem a Filmipari Alap megszüntetését kéri. Már az általam eddig előadottakból is bölcsen méltóztatik látni, hogy a filmipari alapnak mi a hivatása és célja, Ezt a hivatását addig, amíg