Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

Àz országgyűlés képviselőházának 352. ülése .1930 február 12-én, szerdán. a viszonyok nem változnak, fenn is kívánom tartani és az alapot nem szüntetem meg, de egyben nyomatékosan is kijelentem, hogy amennyiben a magántőke a filmgyártásba intenzíye bekapcsolódnék, amennyiben hajlandó a gyárnak modern felszereléssel való fenntartását biztosítani és végül, amennyiben a magántőke a gyárnak igénybevételét külföldi viszonylatban is versenyképes áron garantálja, a magam részéről készséggel hajlandó leszek a Hunnia-filmgyár részvénytársaságot megszüntetni, a gyárat eladni és a filmipari alap tevékenységét kizárólag a gyártó vállalkozók finanszírozására, szóval a termelési hitelek kiadására korlátozni. Ez a célunk és szándékunk. Méltóztassék az embereket felhajtani, képviselő úr, én mindazoknak, akj.k a filmet kedvelik, szeretik és erre pénzt találnak, készséggel átadom a gyárat és a gyártás lehetőségét magánvállalkozási kézbe s én magam visszaszorítkozom arra a terrénumra, amely lényegileg és tényleg hivatása volna a filmipari alapnak, hogy emez előfeltételek mellett csak a finanszírozási kérdésekkel foglalkozzék. Ezekben voltam bátor a képviselő úr interpellációjára válaszomat megadni. Kérem a t, Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Pakots József: T. Ház! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszter úr válaszát tudomásul vehessem. Az a jelentés és az a válasz, amelyet a miniszter úr adott, r minden pontjában megkerüli a kérdés lényegét, sőt el is homályosítja. Mert egyrészt azt mondja, hogy nem az a feladata — amit én magam is koncedálok — a magyar filmipari alapnak, hogy filmeket gyártson, de ugyanakkor rám olvassa, hogy hány filmet gyártott. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A gyár, de nem a filmipari alap!) A magyar filmipari alap tényleg gyártott, mert a Brucksteiner-féle vállalkozást közösen a filmipari alap és Brucks'teiner végezték. A filmipari alap a filmet kénytelen volt saját tőkéjével gyártani, mert Brucksteiner kiugrott belőle. Szóval gyártott. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A főszereplő meghalt!) A főszereplő meghalt, de nemcsak a főszereplő halt meg, de a társvállalkozó is kiugrott belőle, ami-* kor a pénzt kellett volna neki befizetnie. Ne méltóztassék a miniszter úrnak az ön számára elkészített válaszból a tényeket másként előadni. Elhiszem, hogy azok az urak, akik benne vannak a magyar filmipari alapban, hosszú évek során megtanulták, hogy mi a filmgyártás, de tény, hogy nem gyártottak magyar filmeket. Amit gyárilag előállítottak valamilyen alapon, kézen-közön vagy társulati alapon, azok rossz produktumok. Ne méltóztassék erre vonatkozólag a filmengedményesek köszönő Írásait felmutatni; mernek is azok valami mást mondani, mint jót! (Scitovszky Béla belügyminiszter: De mennyire mernek!) Tessék a publikum véleményét, tessék.a szakemberek őszinte véleményét meghallgatni! Amikor a «Mária nővér» című film kiment Németországba, az Ufa színházban majdnem becsületsértő kritikák jelentek >meg róla. Nem mintha a témája nem tetszett volna. Dehogy nem, ha egy piétikus szép filmet hoznak, mindenki örömmel nézi meg, de ott, ahol a piétást vásári olcsó formában és rosszul szolgálja egy film, az ellenkező hatást éri el, mint ahogy a «Mária nővér» című film teljesen az ellenkező hatást érte el, nem azt a kegyeletes és piétikus célt, amelyet pedig szolgálni vélt. KÉPVISELÖHÁZÍ XAPLÓ. XXV. Önök a bizonyos berlini orosz film expozitúra vezetőjével együtt dolgoztak, (Fábián Béla: Remélem nem a bolsikkal.) de igen, azokkal is együtt dolgoztak és megpróbáltak mindent a filmgyártás terén. (Peyer Károly: Szóval, hogy van ez? Boise vikiekkel? Ez nagyon érdekes, halljunk csak róla valamit.) Nem akarok igazságtalan lenni a t. miniszter úrral szemben, elismerem, hogy nem olyan könnyű filmet gyártani, ahhoz tőke kell, vállalkozó kell, de a fennálló filmgyártáshoz adva van itt Magyarországon a megfelelő tehetségek minden téren, művészi, műszaki téren egyaránt. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A pénztehetség is megvan?) Most már a kormánynak csak az volna a feladata, hogy azt a bizonyos tőkét ne velem hajtassa fel, hanem az állam és a kormány presztizse tudja rávenni azokat a magántőkéseket, hogy álljanak ide, mert hiszen biztosítva van az Ő számukra a dolog sikeres befejezése, mert a kormány minden eszközzel és módon maga is a filmipari alap révén igyekszik elősegíteni ia filmgyártást, kölcsönök révén teljes garanciával. Hiszen önök adtak úgynevezett műtermi hiteleket boldognak, boldogtalannak és miért adtak műtermi hiteleket? Azért, hogy mindenki próbálkozhasson filmet csinálni, mert mégis kellett valami produkciót kifejteni a filmipari alapnak. Kellett, hogy valami munka folyjon, azt meg sem nézve,, hogy kinek adják oda a műtermi díjakat. Önök tehát megpróbáltak mindent, de mindebből csak egyet tudok megállapítani, azt, hogy nem tudnak filmet gyártani. Nem fogadom el azt a tételt, hogy bár ma nagyon súlyos problémáink vannak, e problémák tömegében a filmgyártás kérdése mellékes dolog volna. Itt hivatkozom a kereskedelmi miniszter úrra, aki tudhatja, hogy mit jelent az, nemzetgazdasági szempontból, ha magyar filmpiac van, ha a magyar filmgyártás piacokat tud magának a külföldön szerezni, minthogy ez olyan exportképes nemzetközi cikk, amelyet, azt kell mondanom, aranyért vásárolnak. Igen könnyű volna itt a filmgyártás, igen könnyű volna a magyar tehetségeknek, a magyar műszaki erőknek azzal a készséggel, amely megnyilvánul ezen a téren is, igen jó filmeket elhelyezni és versenybe állítani. (Scitovszky Béla: Es pénzzel! — Fábián Béla: Akkor inkább nem kell rossz filmeket gyártani.) Azt mondja az igen t. miniszter úr, roppant nagy fölénnyel igyekezve engem víz alá nyomni ott, ahol azt hitte, hogy víz alá vagyok nyomható, hogy adataim nem helytállóak. Itt roppant diadalmas volt a miniszter úr, ott azonban, ahol rámutattam arra, hogy nem tartom helyesnek, hogy egy százalékokat kelljen fizetni a bruttó jövedelemből igazgatói lakások építésére, ott hallgatott a miniszter úr. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem hallgattam! — Peyer Károly: Csak nem volt hangos film.) En megértem, hogy ma miért nincs filmgyártás. A néma filmgyártás korszaka lejárt, avval nem lehet egyáltalán elérni semmit a nemzetközi versenyben, a hangosfilmeket pedig Magyarországon gyártani azért sem lehet, mert még nincsenek meg azok a megfelelő előállítási helyek. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mi nincsen meg?) Az előállítási helyek. A hangosfilmre még nem rendezték be a Hunnia filmgyárat. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Már veszünk is fel!) Az önök szakértői azt hitték, hogy nem alkalmas és ezért akarják, hogy társuljon a pedagógiai filmgyárral. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A német szakértők szerint elsőrangii a pedagógiai filmgyár műterme!) Avilá-