Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

Az országgyűlés képviselőházának 3, tás jelentett 1916, 1917, 1918-ban, ez a fikn ma már, amikor a filmprodukció a gyakorlat, a technikai előhaladás révén igen magas színvo­nalt ért el, naivon gyenge. Különben is ez a film igen változatos körülmények között szüle­tett meg, szomorú emlékei is vannak, azonban egészen kétségtelen, hogy a magyar filmgyár­tás szempontjából, mint exportfilm nem jöhet számításba. Ha ez a film ki is került külföldre, ennek igen nagy ára volt. Ezt nem a film ér­téke idézte elő, hanem az a kényszerűség, hogy a Filmipari Alap akart valamit produkálni, és megfelelő rekompenzáció útján az Ufa biztosí­totta az elhelyezést a németországi piacon. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Melyik film volt ez?) A Mária nővér. (Scitovszky Béla bel­ügyminiszter: Erről egészen más a megállapí­tás!) A Mária nővérről a bírálatot a németor­szági szaksajtó adhatja meg. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az eredmények a döntők!) En tudom, hogy micsoda eredmények vannak, de az eredményeket mi biztosította? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mellékes, hogy mi!) Ha egy olyan nagy vállalat, mint az Ufa, színházai részére ilyen darabot elfogad, akkor azt kell kérdeznem, mit jelent számára egy ilyen dara­bot elfogad, akkor azt kell kérdeznem, mit je­lent számára egy ilyen darab elfogadása? Mű­sorában második vagy harmadik darabnak el­helyezi. Ez egy kis áldozatot jelent csak, ahhoz képest, amiért az Ufa ezt vállalja. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Dél-Amerika vette meg!) Elnök: A képviselő úr. beszédideje lejárt. Pakots József: Kérem a beszédidőnek egy­negyed órával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a képviselő úr kíván­ságára a beszédidőt egynegyed órával meg­hosszabbítani? (Igen!) A Ház a meghosszabbí­tását megadja. Pakots József: Most nagyon rövidre kell fognom azt, amit mondani akarok, mert a kér­dés ugyan megérdemelné," hogy végre a nagy nyilvánosság előtt feltárassanak azok a hibák, amelyek a Filmipari Alap működése kapcsán jelentkeznek, de erre most időm nincs. Meg kell állapítanom azt, hogy a Filmipari Alap fenn­állása óta kétségtelenül igen nagy összegeket tudott összegyűjteni, az érdekelt moziszakma keservesen kiizzadott keresményéből. Azt a fel­adatát azonban, hogy a magyar filmgyártási támogassa,, előrevigye, nem tudta teljesíteni. Ma ott állunk, hogy hosszú évek után a ma­gyar filmgyártás még mindig embrionális álla­potban van. Közben újabb filmrendelet készült, amely az úgynevezett kontingens-jegyek révén ismét a magyar filmgyártás lehetőségét akarta biztosítani, s amely szerint minden húsz kül­földi film után köteles az illető engedményes egy magyar filmet gyártani. Ezt a feltételt sem teljesítette senki, nem is teljesítheti, nincs rá módja, mert a magyar filmszakma iránt nincs semmiféle érdeklődés a banktőkék és a vállal­kozók részéről. (Malasits Géza: Hát Zsabka filmjét ki csinálja?) Segélyezett film volt a «Kossuth Lajos azt üzente» című film is, amelyet a Corvin-színház­ban mutattak be s amely elriasztó példája an­nak, hogy hogyan nem kell filmet csinálni. A célzat lehetett hazafias, az intenció lehetett a legszebb, de a film rossz. A felvételek nem meg­felelő emberek útián és nem megfelelő ellenőrzés mellett történtek, úgyhogy a film egészen gyenge, bemutatni sem lehet. (Zaj.,— Scitov­szky Béla belügyminiszter: Nem mi csináltuk!) Amikor a filmgyártás ilyen lehetetlen hely­zetbe jutott, amikor a filmipar tehetetlenül állt a nagy feladattal szemben, lehet, hogy igen jó­', ülése 1930 február 12-én, szerdán. 53 szándékú emberek voltak azok a hivatali tiszt­viselők, akik a Filmipari Alap révén ennek a filmipari szervezetnek minden apró részébe be­jutottak, mert benne vannak a cenzúrabizott­ságban, benne vannak a Filmipari Alapban és véfül belekerültek a Hunnia Filmgyár rész­vénytársaság vezetőségébe is. Ez olyképpen alakult, hogy a Corvin Filmgyárnak a hitelezők felmondták hiteleiket, a Corvin Filmgyár erre csődbe jutott, s minthogy a hitelezők között a pénzügyi kormány is szerepelt, igen súlyos téte­lekkel, vámhitelekkel, és szerepeltek egyes pénz­intézetek is, többek között a Magyar-Holland Bank, az árverésen a Magyar-Holland Bank sze­rezte meg a Corvin Filmgyár Gyarmat-utcai in­gatlanait, természetesen nem azzal a céllal, hogy ő filmet fog gyártani, hanem azzal a gondolat­tal, hogy a magyar Filmipari Alap fog majd gondoskodni arról, hogy a Corvin Filmgyár az ő birtokába kerüljön, mert hiszen ő van hivatva arra, hogy a filmgyártást alátámassza, előmoz­dítsa. Ez a tranzakció tehát meg is történt. A Filmipari Alap a Magyar-Holland Banktól meg­vette ezt az ingatlant, minthogy azonban erre nem volt megfelelő pénze, ennélfogva bankköl­csönt akart igénybevenni. Előbb a Hitelbankhoz folvamodott, amely azzal a feltétellel^ vállalta a kölcsön nyújtását, ha a minisztertanács hatá­rozatot hoz, hogy a filmrendeletben lévő azt a biztosítékot, hogy a méterpénzek a Filmipari Alapba fizettetnek be, mindaddig fenntartják, míg a Kereskedelmi Banknak kölcsönét a Film­ipari Alap vissza nem fizette. Ez a feltétel tel­jesült. A minisztertanács hozott egy ilyen határo­zatot, ezt a Kereskedelmi Bank tudomásul vette s akkor folyósította a kölcsönt a Filmipari Alap­nak, így történt a Hunnia Filmgyár megvásár­lása. A vásár igen előnyös volt, mert hiszen ugyanakkor a pénzügyi kormány a vámhitelek egy részét rögtön elengedte a Hunnia Filmgyár Készvény társaságnak, másik részére nézve pedig olyan megegyezést kötött vele, hogy évenként 1%-os kamatszolgáltatással vár a hitel vissza­fizetésére addig, amíg a Hunnia Filmgyár ezt meg tudja fizetni. Ezek után azt várná az ember, hogy a Film­ipari Alapnak lévén egy filmgyára, dolgozni fog. Sőt nem is egy filmgyára van már, hanem kettő, mert egy másik filmgyárat is biztosított magának, tudniillik hosszú bérleti szerződéssel érdekkörébe vonta a Star-filmgyárat. Ez a két , filmgyár áll most rendelkezésére. Hogy például a Star-filmgyár milyen állapotban van, arra nézve legyen szabad csak annyit megjegyeznem, hogy műtermeit ma dióraktárnak használják; két hatalmas nagy üvegműterme van, az üveg­tetőkazonban be vannak törve, s a hó és az eső áztatja ott a dióraktárt. íme, idejutott egy vi- . rágzó filmipari vállalat éppen a Filmipari Alap gondoskodása révén. Most azt várná az ember, hogy két műterem lévén, megindul a filmgyártás, aminthogy csi­náltak is egy filmet: a Mária nővér-t; a többi­ről nem akarok beszélni, mert azok nem tisztán a Filmipari Alap kezdeményezésére készültek. A Mária nővér-rel kapcsolatban igen botrányos esetek kerültek felszínre, mert egy Brucksteiner nevű vállalkozóval olyan megállapodást kötött a Filmipari Alap, hogy ezt a filmet ötven-ötven százalékos költséggel fogják megcsinálni. Ez a vállalkozó elment Budapestről Bécsbe; itt már fajilag nem volt aggodalma a belügyi kormány­nak, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Semmi köze^ sincs hozzá a belügyi kormánynak!) és az történt, hogy amikor a belügyi kormány, illető­leg a Filmipari Alap befizette a maga tőkéjét i

Next

/
Oldalképek
Tartalom